Menetpróba: Honda CB500F

„Egyetlen pillantás. Csak egyetlen pillantás, és máris a CB500F rabjává válik" - mondja ezt a Honda marketingese, és be kell vallanom, velem is pontosan ez történt.







Voltak olyan idők egykoron, amikor kissé lesajnáltak egy kezdőmotort. Napjainkban, 2019-ben ilyenről már szó sincsen, erre ékes bizonyíték az alábbi eset. A Szentendrei úton közlekedtem ötszázas tesztgépünkkel és egy piros lámpánál mellém állt egy 636-os zöld Kawasaki. A tulaj átpillantott, nézegeti a masinám, majd megkérdezi: − Mekkora ez, hatszázas? Válaszolok neki: − Nem, csak ötszázas. Tényleg? Igen, tényleg. Jó kis moci, baromi jól néz ki – mondta, és már húzta is a gázt, mivel zöldre váltott a lámpa. Utána még haladtunk pár jelzőlámpán keresztül, és láttam, hogy a srác többször még nézegette az általam hajtott szerkezetet. Véleményem szerint, ennél nem is kell több elismerés, főleg egy három-négy éves sportmotor tulajdonosától. Az új Honda CB500F kifejezetten mutatós, komolyan hat, tekintélyesebb, mint elődei.

A szépség a részletekben van

Az 500-as motorokhoz képest ránézésre termetesebbnek tűnik a CB500F. A gépet összességében lecsupaszított, agresszív formavilág jellemzi. Nálunk egy matt kék-fehér színű példány vendégeskedett, szerintem ebben a kombinációban üt a legnagyobbat a motor dizájnja. Napsütésben baromi jól néz ki a fehér fényezés, amiben ráadásul kék gyöngyház szemcsék is felfedezhetőek. Az egyik kedvenc részletem a lámpa formája volt, amit az alatta lévő kis légbeömlők tesznek még menőbbé. Az amúgy is agresszív vonalvezetésű lámpa felső két sarkában van a helyzetjelző, ami kékes színben pompázik. Az indexek és a műszeregység ismerős lehet a többi Honda-modellről. A digitális sebesség- és fordulatszámmérő informatív, de napon megcsillan, és valamilyen oknál fogva vonzza a port. Az ötszázas nagyobb, komolyabb motor benyomását kelti, ezt apró optikai trükkökkel érték el a japánok. A tankot körbeölelő harcias, ergonomikus oldalidom megszélesíti a mocit, ráadásul itt is kapott rácsos légterelőt. A motorblokk külsejét szintén csak dicsérni tudom, a bronzszínű hengerfej és az oldaldeknik telitalálat, amikor a napon megcsillan, nagyot mutat. A farokidomnál szintén csaltak szélesítés ügyileg, de jól bejött. A motor farát kellemesen megszélesíti, prémiummárkáknál látott dizájnú légbeömlők és alul rejtett utaskapaszkodó teszi teljessé az összképet. A dupla csövű kipufogó formája nem unalmas, szerencsére a fémborítást sem sajnálták róla. „Egyetlen pillantás. Csak egyetlen pillantás” – kezdik már érezni Önök is?

A soros, kéthengeres blokk a valóságban 471 cm3-es, ezt több modelljében is előszeretettel használja a Honda. A nyolcszelepes, folyadékhűtéses erőforrás 6500/min-nél 43 Nm nyomatékot ad le, a legnagyobb teljesítménye pedig 8600-nál jön elő. Pontosan 35 kW – amivel belefér az A2 kategóriájú jogosítványba, így ha valaki megkívánná a tekintélyes formát, nem kell sokat gondolkodnia. A vezérműtengelyek és a szelepemelés áttervezésével nagyobb nyomatékot kapunk, alacsony és közepes fordulatszámnál, ami aranyat ér városban és országúton egyaránt. Az alapjáraton kellemesen duruzsoló motor simán jár, meglepő, de a kipufogónak is egészen jó hangja van.

A CB500F lágyan indul el. Nagyjából 3000-es fordulattól kezd el húzni, karaktere nyugodt, nem kirobbanó, igazi kezdőbarát. Motorféknél, visszaváltásoknál 3-4 ezer környékén kellemesen durrog a kéthengeres kipuja. A középtartomány 4000 fölött van, az élvezetes kigyorsítások pedig 5000 felett kezdődnek. Autópályán is egész jól megállja a helyét, 100 km/h-nál 5000-et mutat a fordulatszámmérő, 130-nál pedig hatezret forog. E tempó felett azonban megjelennek az apró rezonanciák, 140-nél már érezni a rezgést az ülésen, a lábtartón, a markolatokon is, de a tükrön nem látni a vibráció jeleit. Az ötszázas kényelmes utazótempója 120 km/h, ekkor, ha hatodikban is odahúzunk, 140-ig érezni a dinamikát, azonban felette elfogy az ereje. A megengedett legnagyobb pályás sebességnél még van tartalék az erőforrásban egy-egy gond nélküli előzéshez, visszaváltás nélkül is. A végsebessége 163 km/h volt, ekkor már majdnem tilt a félliteres CB szíve. A blokkot 8000 felett már fölösleges gyilkolni, itt már nem történik egyébként sem semmi érdemleges. Összességében 130 km/h-ig lazán, rugalmasan gyorsul fel, felette jön a szél, a rezonanciák, és minden olyan dolog, ami egy csupasz, védelem nélküli motornál tapasztalható. A pályateszt alkalmával, sok nyelezés és forgatás után sem tudtam a fogyasztást 4,5 liter fölé vinni.

Menet közben a CB500F nagyon barátságos, kezes, semmi idegesség vagy rakoncátlankodás nincs benne. A hatfokozatú váltó könnyedén, zajtalanul veszi a fokozatokat, melléváltani nem fognak vele a kezdők sem. Az áttételezésének köszönhetően használható mind városi, mind országúti körülmények között. Érdekességképpen, hatodikban, hatvannál háromezret forog, rángatás nélkül tudunk vele haladni. A kuplungkar könnyedén behúzható, jól adagolható, ahogy a fékek is.

Az üléspozíció telitalálat, sokkal kényelmesebb, mint ahogy elsőre kinéz. A lábtartók pont alattunk vannak elhelyezve, a kormány már majdnem túrásan magas, jól kézre áll. Ezeknek köszönhetően laza, kényelmes, egyenes tartást biztosít a hátunknak. A nyereg párnázata nem túl puha, de ennek ellenére kényelmes utazást nyújt. A hátsó ülés már annyira nem nyűgözte le utasomat, illetve egy pár kilométer erejéig magam is kipróbáltam. Városban kilehet bírni, de a nem túl széles üléspárna egy huzamban hosszabb távon kellemetlen lehet.

A futómű nagyon kellemes csalódás volt, a durvább úthibákkal is szépen megbirkózik, ennek ellenére nem bólint be, tök jól eltalált az alapbeállítása. A 41 mm-es vastag első teleszkópvillák jól elnyelik az egyenletlenségeket, ráadásul szabályozható a rugó-előfeszítése is. A hátsó felfüggesztés öt fokozatban variálható igényeinknek megfelelően. Városban, a sűrű forgalomban gyerekjáték a motor terelgetése, köszönhető ez a magasra húzott és viszonylag széles kormánynak, valamint az alacsony súlypontnak. Elöl mutatós, 320 mm-es, hullámos peremű féktárcsa van, hátul 240 mm-es. Az első NISSIN kétdugattyús nyereg remek összhangban dolgozik a hátsó szimplával. A fékek kezdőbarát hangolásúak, ha hirtelen rájuk markolunk vagy taposunk, akkor sem fogunk fejre állni, a kétcsatornás ABS nem avatkozik közbe túl agresszívan.

Országúton kifejezetten élvezetes motorozást biztosít, ha megkapja a kellő fordulatszámot a kéthengeres erőforrás. A kanyarívekbe szépen beterelhető, kifejezetten jól lehet döntögetni, ha pedig kifejezetten sportosan akarunk közlekedni vele, akkor sem fogunk csalódni az ötszázasban. A gyár által megadott fogyasztási adat 3,4 liter, ezt nagyjából hozza is. Alapos, folyamatos forgatásnál sem írt ki 4,5 liternél többet a műszer. Még vadabb csuklómozdulatok esetében is majdnem 400 kilométernyi hatótávot tudunk egy teli tankkal megtenni.

Összegzés

Könnyű kezelhetőség, irányíthatóság, és a remekül eltalált alacsony súlypont a legnagyobb erénye az új Honda CB500F-nek. Erre rájön még a vagány, felnőttes formavilág és a kedvező menettulajdonságok, ezzel a receptúrával válik szuperré a félliteres CB. Arra, amire a japán mérnökök kitalálták, egyszerűen tökéletes, talán még egy kicsit több is, mint egy menő kezdőmotor.


Képek: Mező János