Összehasonlító teszt: Ducati Multistrada 1200 Enduro Pro és Multistrada 1260 Enduro

Úgy tartja a mondás, hogy a sport a társadalom tükre. Lehet, hogy a túraendurók is azok. Az biztos, hogy az irántuk tanúsított élénk kereslet hűen leképezi a jelenleg uralkodó outdoor trendet. Talán nem meglepő, hogy a Ducati legutóbb épp a Multistradák legvagányabb képviselőjét, az endurót újította meg.



Elég valószínűtlen, hogy egy milánói látogatás alkalmával pattant ki a tervezők fejéből a terep Multistrada gondolata. De nem is teljesen kizárt, ugyanis több túraenduró nyüzsög az olasz városban, mint egész Afrikában. Főleg a nagydarab „sivatagi” változatok igen népszerűek arrafelé – küllős kerekekkel, óriási benzintankkal, hosszú rugóutakkal és alumínium védőelemekkel. Ugyanakkor nem csak az Alpoktól délre élik virágkorukat az ilyenek: a túraszegmens ászának számító BMW GS például 44 százalékban Adventure kivitelben készül.

Még szép, hogy Bolognában is teljes harci díszre törekedtek a dizájnerek. 2016-ra készültek el a maguk két kerékre adaptált sivatagi kalandorával, a Multistrada 1200 Enduróval. Drótküllős felnik, harmincliteres üzemanyagtartály, elöl-hátul 3 cm-rel megnövelt rugóút és sérülésektől védő alumínium a fontos helyeken – szemmel láthatóan minden kihívásra felkészítették az új jövevényt, távolról sem üres hatásvadászat a vértezete. Műszaki alapját a Multistrada S szolgáltatja, csak éppen teljesen más az alkatrészek harminc százaléka.

Mindazok számára, akik első alkalommal küzdötték fel magukat a hátára, szemernyi kétség sem fért hozzá, hogy igazi monstrum. Az még hagyján, hogy 87 centiméter magas az ülése, de ráadásul széles pajzsként terül el az ember térdei előtt a benzintankja is. Annak érdekében pedig, hogy a világ legtávolabbi pontján se tudjon teljesítményhiányra panaszkodni a pilóta, 152 lóerőt hoztak ki az olaszok a V2-es motorból. Tekintélyes méreteit figyelembe véve leginkább sivatagi expresszhez hasonlítható az 1200-as Multistrada.