Összehasonlító teszt: Bobberek

A Thin Lizzy-fiúk már anno 1976-ban tudták, hogy általában semmi jót nem hoz, ha rosszfiúk szállják meg a várost. Pedig ez a három sötét szemüveges úr semmiféle fenyegetést nem jelent. Békés szándékkal érkeznek, hiszen bobberekkel jönnek.


Lehet bármennyire is tükrös vagy éjsötét a napszemüveg, gonosz a pillantás, már egyetlen, az újoncok társaságára vetett pillantás is elárulja, hogy nem bajt keverni jöttek. Utasülés híján a királylányok elrablása éppoly lehetetlen, mint a város aranykészletének elszállítása. Bizony, még ilyesfajta értékes zsákmánynak sem jutna hely a (leginkább elöl) széles kerekeken guruló járműveken. Bobbereknek nevezik őket, és az egykori chopperek és cruiserek mostanság igen sikeres utódainak számítanak.




Olyan járművek tehát, amelyek a lazaság oldaláról közelítik meg a motorozást. Olyanoknak szánt motorok, akiknek a legjobb köridők semmit, egy könnyed vidéki barangolás és a laza fellépés annál többet jelent. Azoknak, akik azzal a régi alapproblémával sem törődnek különösebben, hogy a bobberek kanyarban nagyon hamar leérnek. Egyszerűen ez a helyzet és kész. Nem kell forrófejűnek lenni ahhoz, hogy a három motor bármelyikének lábtartójával akár már a szerkesztőség garázsából kijövet az aszfaltot karcoljuk.




A két amerikai modellnél – az Indiannál valamivel később, mint a Harley-nál – még a kipufogó is hozzájön ehhez a jobb oldalon. A Triumph ezen a téren nem ilyen egyoldalú, ő jobb és bal oldalon is szikrákat szór, még ha kemény végdobjai valamivel később érik is el a talajt.



A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/09 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.