Baleset-megelőzés: A sebességtúllépés mint baleseti ok

„Az élet nem más, mint az alaposan összegubancolódott szálak halmaza. A gombolyag nagy részét nem is látjuk, és nem tudjuk fellelni a szálak közt lévő kapcsolódási pontokat. Ám minden mindennel összefügg, és ezek a szálak minden eseményt összekötnek." (Afonso Cruz)


Szöveg: Kondorné, dr. Kollár Zsuzsanna

Néhány éve olvastam az interneten egy cikket arról, hogy milyen szerepet tölt be a sebességtúllépés a baleseti statisztikákban és hogy az előbbi szerep milyen összefüggésben áll a rendőrség hivatalos baleset-megelőzési tevékenységével. A cikk szerzője szerint nagyon nem mindegy ez, mert a rendőrség közlekedésért felelős alegységei hagyományosan a hivatalos baleseti statisztikákkal indokolják, miért merül ki látható munkájuk legnagyobb része traffipaxozásban, és miért látni nagyon-nagyon ritkán olyat, hogy szabálytalanul sávot váltók, veszélyesen előzők, kereszteződéseken, zebrákon hanyagul, figyelmetlenül átvágók, agresszíven autózók leállításával próbálnák óvni a biztonságot.

A cikk a 2011-es baleseti statisztikákból indult ki. E szerint 2011-ben a 15 064 járművezetői hibából eredő személyi sérüléses balesetből mindössze 124 történt abszolút gyorshajtásból eredően, az 576 halálos balesetből 16 történt meg a sebességhatárok be nem tartása miatt. A cikk végkövetkeztetésével nem akarnék vitatkozni, mert az úgy érzem, meghaladja az én kompetenciámat, azt azonban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a sebességtúllépést, mint szabályszegést nem lehet a KRESZ összefüggéseiből kiragadni. Illetve lehet, de nem érdemes.



Tekintsünk ezért a sebességtúllépésre úgy, mint egy olyan szabályszegésre, amely szükségszerű logikai kapcsolatban áll másfajta szabályszegésekkel!

A sebességtúllépés sajátos műfaj a szabályszegések között, mégpedig azért, mert sokszor nem jár egyedül. Aki sebességtúllépésben van, az előz ott is, ahol nem kellene, vagy nem lehetne. Az minden aggály nélkül átlépi a záróvonalat, holott tudja, hogy nem szabad. Könnyebben megszegi a kijelölt gyalogos átkelőhely megközelítésére vonatkozó rendelkezéseket. Aki sebességtúllépésben van, annak csőlátása lesz, és nem érzékel olyan dolgokat, amelyek a saját testi épsége szempontjából is fontosak. És nem utolsósorban: aki sebességtúllépésben van, jó eséllyel mások szabályszegésének is jobban ki van téve.

Mi is a sebességtúllépés?

A KRESZ 25. § (1) bekezdése szerint: „Járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra.” Ennek a szabálynak a megszegése vezet az ún. relatív sebességtúllépéshez.

A KRESZ 26. § (1) bekezdése pedig jármű- és útvonaltípusoktól függően meghatározza, hogy mikor milyen sebességgel szabad az utakon közlekedni. Ezek abszolút sebességhatárok, mérlegelést nem engednek, szemben az előbbi rendelkezéssel. Ezt a rendelkezést egészíti ki a következő három további szabály:

Ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla lakott területen 50 km/óránál, lakott területen kívül 90 km/óránál nagyobb sebességet jelez, személygépkocsival, motorkerékpárral és a 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival legfeljebb a jelzőtáblán megjelölt sebességgel szabad közlekedni.

Olyan járművel, amelynek megengedett legnagyobb sebességét a műszaki megvizsgálás során az (1) bekezdésben foglaltaknál alacsonyabban állapították meg és ezt a jármű forgalmi engedélyébe (igazolólapjába) bejegyezték, legfeljebb a megállapított sebességgel szabad közlekedni.

A jármű sebességét az előbbi rendelkezésekben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.

Milyen veszélyekkel jár a sebességtúllépés, és milyen egyéb szabályszegésekkel állhat okozati összefüggésben?

A sebességtúllépés előbb említett hatása az ún. csőlátás kialakulása. A csőlátás a látótér nagymértékű beszűkülése, melynek következtében a perifériás látás gyakorlatilag elvész. Orvosi szempontból teljesen ép centrális (a látómező középpontjában még éles) látás mellett is gyakorlatilag vakságnak tekinthető, mert jelentősen korlátozza a térbeli tájékozódást. Csőlátás kialakulása esetén tehát a látótér szélén elhelyezkedő tárgyak és emberek a vezető számára egyszerűen elvesznek, észlelésük nem lehetséges.



Csőlátás kialakulása nélkül is fennáll a veszélye annak, hogy aki sebességtúllépésben van, az nehezebben tud reagálni arra, amit lát, mint az, aki megfelelő sebességgel halad. Mire ugyanis a sebességtúllépő felfogja, amit lát, és meghozza a megfelelő beavatkozáshoz szükséges döntést, addigra sokkal nagyobb utat tesz meg, mint a lassabban haladó, így az előbbinek kevesebb tere marad az elhárításra. Meglehetősen komoly következményei vannak a sebességtúllépésnek például egy kijelölt gyalogos átkelőhely vagy egy fényjelző készülékkel szabályozott útkereszteződés megközelítése során, és az egyik szabályszegés ilyenkor automatikusan vezet egy másikhoz. Aki abszolút vagy relatív értelemben eltúlzott sebességgel halad, az nem észleli/vagy nehezebben észleli a kijelölt gyalogos átkelőhelyet, és nagyobb valószínűséggel nem tud, vagy nem akar megállni a fényjelző készülék piros jelzésénél. Ugyanilyen észlelési, illetve reagálási problémák nehezítik az egyéb közúti jelzések (pld. egy előzni tilos tábla) észlelését, illetve az azokra való optimális reagálást.

A sebességtúllépésé könnyen vezet pályaelhagyáshoz, ami azt jelenti, hogy a jármű nem a számára kijelölt sávban vagy úttestrészen halad, hanem arról letér, és felhajt egy járdára vagy lehajt egy útpadkára, ahol fennáll a tereptárgyakkal, illetve emberekkel való ütközés veszélye.

A sebességtúllépő nehezebben reagál a mások által létrehozott veszélyhelyzetekre is. Nemrég egy olyan balesetnek voltam tanúja, ahol az 50 km/h-s sebesség helyett 80-85 km/h-val haladó személygépkocsi vezetője egy figyelmetlenül végrehajtott visszafordulásra volt kénytelen vészfékezéssel reagálni. Az ütközést 50-nel sem tudta volna elkerülni (mert megállni akkor sem tudott volna az ütközési pont előtt), de a másik járművezető egy alacsonyabb ütközési sebesség mellett bizonyára nem tört volna rommá, és maradt volna örökre nyomorék. (Folytatjuk)