Tepsifej, lábkuplung és kéziváltó avagy A hatszászötven dolláros álom

Millió eurós bélyegek, óriás lepkék - A járműgyűjtő gondja - Az ember, aki tűvé tette a bolygót egy motorért - Bütykösfejű, lábosfejű, hát itt mindenki megbolondult? -Egy örökszép forma születése - Vallomás és megbánás




Van, aki bélyeget gyűjt, és óraszám görnyedezik csipesszel, réznyeles lupéval a kezében albumai fölött. Gerince meggörbül az évek alatt. Ha rád néz, gyulladt szemét óriásira nagyítja a lencse. Egymillió eurós kék és vörös Mauritiusokról álmodozik.

Mások rovarokat gyűjtenek. Szöcskéket, sáskákat, szarvasbogarakat áztatnak denaturált szeszbe, tűznek tűhegyre, miközben harminc centis Queen Alexandrákra vágynak.



És vannak, akiket a belsőégésű motorok hoznak lázba. Különösen, ha régi járműben dohognak. Ha bennük elharapódzik a gyűjtőszenvedély, bizony nehéz dolguk van. Nem elég egy könyvespolc, néhány falra akasztható tárló, garázsokra van szükségük, hogy féltett kincseiket méltó módon tárolhassák.
Hasonló gondokkal küzd Ilkovits Ádám is. Ő – mint mondja – már nem tart meg olyan járműveket, legyenek bármilyen régiek és szépek is, amelyeket nem lehet használni. Pedig mindent imád, ami régi, eredeti állapotú, pláne, ha kereke vagy szárnya van, de ha egyik sincs, legalább ússzon a vízen.


Ja, és az sem árt, ha motor hajtja. Gyűjtött ő már bicikliket, autó- és repülőmodelleket, autókat, motorokat, legújabban pedig Vespákat, lehetőleg a gyártási időszak kezdetéről valókat. Legelső öreg autója egy Fiat 500-as volt, aztán jött egy Rolls Royce Silver Shadow.

Amikor egy idő után végre kiszeretett az autókból, a szerinte sokkal közvetlenebb élményt nyújtó (és kisebb helyigényű) motorok következtek – mit tagadjuk, mi aztán igazán meg tudjuk érteni.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/07 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.


Akciós előfizetés 50% kedvezménnyel itt
Képek: Mező János