Menetpróba: Fantic Caballero 250/500

A Fantic a Caballero új kiadásaival ünnepelte meg az utcai motorok piacára való visszatérését. A Dolomitok lábánál a duó a Motorrad szerzőjét, Alan Cathcartot már meggyőzte.



A Fantic egy scrambler- és egy flat-track-változattal ünnepelte meg visszatérését, mindkettő készül 250, illetve 500 köbcentis erőforrással is. Tavaly nyár közepén a 250-esek jelentek meg, az 500-asok szeptemberben követték őket. A vízhűtéses, négyszelepes SOHC motorokat a Piaggiónál tervezték, a gyártás a kínai joint-venture-partnerüknél, a Zongshennél folyik. A modellek leginkább megjelenésükben térnek el egymástól, vázuk és hajtóművük teljesen megegyezik, még dupla Arrow kipufogójuk is egyforma. Már a pörgős 250-es egyhengeres teljesítménye is eléri a 28 lóerőt 9000/min-es fordulatnál, nyomatéka 22,5 Nm 7000-es fordulatnál.

A rövid löketű 500-as Caballero 449 köbcentis lökettérfogatából jóleső 43 lóerőt hoz ki 8500/min-nél, 40 Nm-es nyomatékkal 7500-as fordulatnál. A 250-es modellek hazai listaára 2 229 000 forint adóval együtt, az 500-asoké 2 575 000 Ft. Ezzel semmiképpen sem mondhatók olcsónak, főleg egy Indiában gyártott KTM 390 Duke-hoz képest. Az árak viszont valószínűleg azt is tükrözik, hogy a Caballerók nem a Távol-Keleten, hanem Trevisóban gördülnek le a gyártósorról. Csak a hat sebességfokozattal ellátott erőforrást és a többtárcsás olajfürdős kuplungot gyártják Kínában és szállítják onnan Olaszországba.



Ha közelről megnézzük ezeket a motorokat, rögtön felfedezhetjük a minőségi alkatrészeket. A Fantic ugyanis a konstrukció kialakításakor nem sajnálta az erőforrásokat, és nem csak ami a – erősen a 70-es évek Caballerójára emlékeztető – dizájnt illeti. A mart villahidakat és lábtartó platnikat króm-molibdén csövekből álló gerincváz és 150 milliméteres rugóúttal bíró, 41 milliméteres belsőcső-átmérőjű Fantic-FRS-fordított első villa egészíti ki. A rugóstag húzófokozata állítható, rugóútja szintén több mint 150 milliméter. Elöl egy csinos 320 milliméteres Braking hullám-féktárcsa gondoskodik a lassulásról a Brembo ázsiai cége, a ByBre (a név a ByBrembo rövidítése) által gyártott radiális féknyereg segítségével, munkájukat hátul egy 230 milliméteres hullámos tárcsa segíti. Az egészet egy kikapcsolható, kétcsatornás Conti-ABS felügyeli. Elöl és hátul is ledes lámpák világítanak. A digitális kilométeróra ugyanakkor nem olvasható le olyan könnyen és nem kezelhető olyan ösztönösen, mint egy Duke műszerei.

Számos további alkatrészt viszont Olaszországban gyártanak: ilyen a Tommaselli kormány Domino markolatokkal, valamint a fekete küllős kerekek, elöl 19, hátul 17 colos méretben. Mindentudó Pirelli Scorpion Rally STR-abroncsok feszülnek rajtuk, amelyek más gyártók hasonlóan durva profilú abroncsaival ellentétben gyors tempónál is csendesen gördülnek az aszfalton. Apropó, tempó: a 250-es mohón éhezi a fordulatszámot, erejét egyenletesen osztja el, és már kis fordulaton is nyomatékos. Ezenfelül a két felső sebességfokozatban sem fogy ki belőle a szusz.



Ráadásul egy kiegyensúlyozótengelynek köszönhetően meglehetősen simán jár, még ha a vibrációk erősödnek is a fordulatszám növekedésével. A váltó mindkét irányban tisztán kapcsol, a negyedliteres erőforrás ellenére is spontán, jóindulatú gázvétel pedig nagyszerű városi motorrá teszi a Fanticot, amelyen a 845 milliméteres ülésmagasságnak köszönhetően szabad kilátás nyílik a legtöbb személyautó teteje felett. A viszonylag hosszú, 1425 milliméteres tengelytáv kiváló stabilitásról gondoskodik, a magas Tommaselli kormánynak köszönhetően könnyedén lehet vele haladni kanyargós országúton is. A 250-es Caballero egyébként itt a legélvezetesebb, eltekintve a már említett aszfaltdzsungeltől.






Szárazon a 250-es 138 kilogrammot nyom a mérlegen, nagy testvérének tömege 145 kilogramm – érdekes, hogy mennyivel nehezebb egy nagyobb dugattyú, hiszen a Fantic szerint ez az egyetlen különbség a két modell között.

Az 500-as modell ugyanaz és mégis más. Mindenekelőtt erősebb az alacsony fordulatszám-tartományban. Ennek eredményeképpen pedig jobban gyorsul, és állandóan arra késztet, hogy a levegőbe emeljük az első kereket a járókelők legnagyobb örömére – kevésbé viszont a csinos Alfa Romeóval érkező urak megelégedésére… akiknek olyan szép kék fény villogott az autójuk tetején. Bár én egy sorozatgyártás előtti modellen ültem, amelynek erőforrása még nem esett át a végső finomhangoláson, úgy gondolom, a Caballero 500 már így is hihetetlenül élvezetes. Kis fordulaton nagyon nyomatékos, ennek ellenére ugyanolyan könnyen jár a kuplungja, mint a 250-esé. Mindenekelőtt viszont nagyobb a teljesítménye, ami a sűrűn áradó forgalomban is lehetővé teszi, hogy résről résre ugráljak vele.




A kipufogó sem érett még meg a sorozatgyártásra – ahogy azt a beszerzett égési sérülések is bizonyítják. De ez a csodálatos motor maga a mennyország. Ha manapság Kínában ilyeneket tudnak gyártani, az nem utolsósorban az erős indiai konkurencia következménye, amely világszerte szintén új piacokat hódít meg. A Piaggión és a Nortonon keresztül ápolt nyugati kapcsolatainak köszönhetően (akiknek a Zongshen állítólag hamarosan 650-es soros kéthengereseket fog gyártani – megjósolható, hogy ezt a többhengeres Flat-Trackerekbe építik majd be) nem meglepő, hogy a Zongshen felveszi a kesztyűt, és igyekszik a jobb minőséget az olcsóság elé helyezni. Ezzel a kiváló 450-es négyszelepes motorral hamarosan akár számos más gyártó modelljeiben is találkozhatunk majd.



Összegzés: a jó felszereltségű, igényes fejlesztésű és gyártású egyhengerespáros kiváló minőséget képvisel, és tökéletesen bizonyított. A Fantic egyértelműen visszatért – hagyományaihoz hű, erős motorokkal. Éppúgy, mint akkoriban.



A Fantic története olyan, mint sok más kis itáliai motorkerékpár-gyártóé – dicsőséges és kevésbé diadalmas időszakokkal gazdagon tarkított.

A Fantic Motort 50 évvel ezelőtt alapította Mario Agrati és Henry Keppel, korábban mindketten a Garelli cég vezető alkalmazottai voltak. A Comói-tótól délre lévő észak-olasz cég minibike-okat, gokartokat és endurókat gyártott, főképp az amerikai piacra. Egy évvel később a Fantic bemutatta a Caballerót, egy utcai scramblert, amelyet Keppel kedvenc cigarettamárkájáról neveztek el, és egy 50 köbcentis, kétütemű Minarelli-erőforrás hajtotta. A briliáns megjelenésű, mégis elérhető árú olasz modell sok tinédzser álma lett.

A sikerhullám egészen a forgalomba helyezési statisztikák első tízes körébe repítette, és hamarosan globális bestselleré vált, nemsokára pedig egy 100, majd a későbbiekben egy 125 cm3-es változat követte, amelyeket szintén Minarelli-motorok hajtottak, azonban speciálisan a Fantic részére gyártották őket. Mindenkinek, aki ebben a korszakban lett 17, jó esélye volt arra, hogy a Fantic modellek rajongójává váljon és arról a napról álmodjon, amikor megtakarításait végre becserélheti egy Caballeróra, hogy elmotorozzon vele a naplementébe. Vagy egy Fantic chopperrel barangoljon lazán, supercool megjelenéssel, annak minden kellékével a magas kormánytól kezdve a hosszú villáig.

A 80-as évek sikerei után a Fantic 1995-ben csődöt jelentett. 2003-ban korábbi tulajdonosa, Federico Fregnan újjáélesztette a márkát, immár egy Velencétől északra fekvő kis trevizói üzemben. Elsősorban kis szériás endurókat és supermotókat gyártottak 50, illetve 150 cm3-es lökettérfogattal. De a márka a Caballero 2009-ben megjelent új kiadásával sem tudta igazán megvetni a lábát a piacon. 2014-ben kopogtatott náluk egy Mariano Roman - aki korábban az Aprilia vezető fejlesztője volt - köreihez tartozó konzorcium, és az iránt érdeklődött, hogy Fregnan eladná-e a márkát. Belement, a kétmillió eurós üzlet létrejött. A Fantic Motor újjáéledt, a legjobb kilátásokkal a jövőre nézve.