Baleset-megelőzés: Mutasd a motorodat, megmondom, ki vagy

Ismerik a bölcsességet? „Amilyen a kutya, olyan a gazdája" ‒ szokták mondani, és ezt az állítást a tudományos eredmények is egyre inkább alátámasztják. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékén évekkel ezelőtt több vizsgálatot is végeztek, melyek igazolták, hogy a kutya hasonlít a gazdájára, és hogy viselkedése nagyban függhet a gazdája személyiségétől.


Szöveg: Kondorné dr. Kollár Zsuzsanna


A hasonlóságnak elvileg több oka is lehet. Az egyik lehetőség, hogy ez hosszú összecsiszolódás eredménye: minél tovább élnek együtt a felek, annál hasonlóbbá válnak egymáshoz. A kutatási eredmények azonban ezt a feltételezést nem támasztották alá. Sokkal valószínűbb, hogy a kapcsolat elején, kölyökkorban történik egy gyors, feltehetően viszonylag egyoldalú összecsiszolódás (a kutya kénytelen alkalmazkodni a gazda életmódjához, személyiségéhez), vagy a gazda eleve magához hasonló kutyát választ egyed- vagy fajtaszinten.

Hogy egy élőlény viselkedése kifejezi a mi személyiségünket, abban talán nincs semmi meglepő. Egyik kedvenc krimi íróm azonban továbbmegy, és az „Indiai feleség” című regényében a személygépkocsik márkája, illetve típusa alapján osztályozza az embereket: „Vegyük például a Volvót. A Volvo tipikus vénemberautó. Ugyanúgy, mint a Mercedes. (…) Ha valakinek francia kocsija van, akkor van stílusa meg érzéke az eleganciához és a kényelemhez. De nincs érzéke a praktikumhoz. A francia autók játékosak, de nem lehet őket szeretni. Akiknek japán kocsijuk van, azok szeretik a praktikumot, de hiányzik belőlük a stílus és az elegancia.




Aztán ott van a BMW. Azok veszik, akik túl sokat akarnak. A BMW tiszta magamutogatás. Az angol kocsikat meg gyakran veszik a kicsit nőiesebb férfiak. És ott az Opel! Az Opel stílusról, praktikus gondolkodásról és önbizalomról árulkodik. A Saabról nem is beszélve. A Golf nagyon érdekes. A Golfot temperamentumos emberek veszik. Szükségük van rá, hogy gyorsan menjenek a dolgok, és állandó mozgásban legyenek. Gyorsan táncolnak a pedálokon és máshol is. Egy kicsit talán túl lobbanékonyak. A Skodáról és a Ladáról inkább nem is beszélnék.”

Mindamellett, hogy az osztályozás helyenként telitalálatnak tűnik, nem tér ki egy fontos összefüggésre: az autó csak akkor tükrözi ilyen nyilvánvalóan a személyiségünket, ha olyan társadalomban élünk, ahol nem szokás követni a normákat. Ha ugyanis a társadalom a közlekedésben a konform viselkedést díjazza, akkor – úgy vélem – a normakövetés elfedi azokat a személyiségjegyeket, amelyek alapján autót választunk magunknak. Németországban a nálunk körülrajongott autómárkákon is van működő index – már ha értik, mire gondolok – és a vezetők azokkal az autókkal is meg tudnak állni a gyalogos-átkelőhely előtt. Magyarországon nem. Ennek nyilván megvannak a maga okai.



Karin Fossum, az előző, autómárkákkal kapcsolatos elmélet megalkotója norvég. Richard Hill azt írja a „Mi, európaiak” című könyvében a norvégokról, hogy a többi északi néppel egyetemben teljesen hiányzik belőlük a nyilvánosság előtti parádézás hajlama. Ellentétben az átlag olasszal, egy norvég nem érzi szükségét, hogy megmutassa anyagi javait, pedig legalább olyan jómódú. Na már most: Az egymillió lakosra jutó halálos balesetek számát illetően Svédország és Norvégia az élmezőnyhöz tartozik. Ez azt jelenti, hogy néhány más európai országgal együtt Svédországban és Norvégiában jut a legkevesebb baleseti halott egymillió emberre számítva. Talán mondanom sem kell, hogy Magyarország meglehetősen rosszul jön ki ebből az összehasonlításból. Mindeközben Magyarországon a személygépkocsi sokkal inkább státuszszimbólum, mint a norvégoknál.

Csak egyetlen adatot hadd idézzek ezzel összefüggésben: 2018. április 27. és május 1. között (ez egy hosszú hétvége volt Magyarországon) összesen 266 személysérüléses közúti balesetet okoztak hazánk közútjain, és nagyon sokan, összesen 13-an vesztették életüket közlekedési balesetekben. Kíváncsi vagyok, mit szólnának ehhez a norvégok...

Makacsul hiszek abban, hogy az állami erőfeszítések ellenére gyalázatos baleseti statisztikáinkban és a még ennél is gyalázatosabb közlekedési morálban a „néplélektani” igazságoknak és a kulturális antropológiai megfigyeléseknek is szerepe van. Richard Hill a „Mi, európaiak” című könyvében – külföldiekkel folytatott beszélgetésekből idézve – azt mondja a magyarokról, hogy azok végtelenül emocionálisak, esetenként hisztérikusak, kimondottan individualisták, és kultúrájuk erősen kapcsolatorientált. Ha azt nézem, hogy hogyan szaporodnak a közlekedési szabályok ismeretének hiányából és/vagy semmibevételéből fakadó konfliktusok – elsősorban Budapesten –, akkor azt kell mondanom, hogy az emocionális jelleg és az individualizmus közlekedésbiztonsági szempontból kifejezetten hátrányos.

Ismerősöm meséli, hogy a reggeli forgalomban, egy többsávos úton a nyilvánvalóan rossz kanyarív felvétele után – miközben centik választják el ismerősöm személygépkocsiját a szabálytalanul kanyarodó tehergépkocsitól – azt látja, hogy a teherautó vezetője eltorzult fejjel üvölt valamit neki, amivel azt fejezi ki, hogy meggyőződése szerint az autó vezetője követett el hibát, és nem ő. Az esetet rögzíti a személygépkocsira szerelt fedélzeti kamera, de szerencsére a felvételre nincs szükség, mert ütközés nem történik, és a teherautós – miután jól kiüvöltözte magát – elmegy. Otthagy azonban maga után egy rendkívül kellemetlen élményt, amit mindenki szívesen megspórolna magának, ha tehetné.

Azok, akik a közlekedésben is szabálykövetőek, mélységesen átérzik Konrád György magyarokról megfogalmazott véleményét: A magyarok állandóan kioktatják honfitársaikat, és csip-csup ügyekben is hajlamosak a heves vitákra. Figyeljük meg, hogy egy közlekedési konfliktusban a szabályosan közlekedő és a szabálytalankodó sokszor egyformán indulatosan kommunikálja a maga igazát. Utóbbit nem bizonytalanítja el az a tény, hogy a KRESZ-ben a legtöbb szabály nem mérlegelhető, tehát nem igényel különösebb vizsgálatot az, hogy kinek van igaza. A tények ahogy mondani szokták makacs dolgok. Akkor mégis mire föl van ott az utakon az a rengeteg indulat?