Két világsztárral egy teraszon - MotoGP másképp

A Motorrevü ott volt a MotoGP Katalán Nagydíján, amelyre a Ducatit támogató Mission Winnow által jutottunk ki. A versenyhétvégén olyan kiváltságos helyekre is volt szerencsénk bejutni, ahova csak a versenyzők és a csapat mérnökei léphetnek be, földi halandó nem. Hát most máshogy történt. Mi meghívott VIP vendégként nézhettünk körül a Ducati garázsában és találkozhattunk a versenyzőkkel.


Szombat az időmérő napja. 11 óra körül érünk a pályára, ahol már ekkor hatalmas a tömeg. A VIP village bejáratánál szigorú ellenőrzésen esünk át, ahol a nyakunkban lévő belépőkártyák kódjait ellenőrzik, szerencsére gyorsan bejutunk. Pár lépcső, kis séta, majd egy újabb pass-t kapunk a nyakunkba és természetesen az elmaradhatatlan karszalagot a csuklónkra. Ilyen menőnek pár színes kártyától még nem éreztem magam.




A Ducati garázsa fölött helyezkedik el a páholyunk, az ablakon kitekintve rögtön a rajtrácsra látunk. Hűha! Micsoda szuper helyünk lesz itt. Nagy a sürgés-forgás, ami nem véletlen, hiszen 14 órakor kezdődik az időmérő. Megérkezik kísérőivel Danilo Petrucci, aki két héttel korábbi futamgyőzelme után egyre nagyobb figyelmet kap. Az újságírók lesik minden szavát. Pár kérdésre felel is, utána a leleményesek gyorsan lőnek vele még egy szelfit, majd sietve távozik, mert az időmérő vészesen közeleg.



 

Egyszerre csak ketten!

Elképesztő szigorú szabályok mellett indulunk a garázslátogatásra: összesen csak két vendég léphet be egyszerre. Sajnos fényképezni sem lehet. A félig szétszedett tartalék motorok között fel alá járkálnak laptopjaikkal a technikusok és a mérnökök. Összesen hét motorja van egy szezonra a Ducati Corse csapatának, ezeket kell beosztaniuk és cserélgetniük. Egy verseny hétvége alatt az adott motorba nagyjából 250 kilométer megy bele az edzések, időmérők és a futam alkalmával.

A garázsból kisétálva a boxutcában már ott állnak a felkészített motorok. Bal oldalon Petrucci gépe, jobb oldalon pedig Dovisiosójé. Kísérőnk, Roberto közelebb enged Dovi motorjához, sőt megengedi, hogy az ülést megfogjuk. Máshoz nem szabad hozzá érnünk. Eljött a nagy pillanat, és engedélyt kapunk, hogy néhány fotót készíthessünk, de árgus szemekkel figyelnek, nehogy a garázs felé is fényképezzünk.




Baromi jól néz ki a vörös színben pompázó gép, végre alaposabban megnézhettem az év elején nagy port kavart aerodinamikai szárnyakat is. Ilyen közelről még nem láttam MotoGP motort, elképesztő mennyiségű gombbal és spéci cuccal van felszerelve. Dovi motorja bal kormányánál színes gombok hada látszik, hamar rá is kérdezünk, hogy milyen célt szolgálnak ezek. Roberto elkezdi gyorsan sorolni a funkciókat, látszik, hogy siet.

A kékkel kapcsolható a rajtautomatika, a sárga a fogyasztáscsökkentés, a szürke a sebességkorlátozás, a zöld a motorfék-szabályozás, a piros pedig a kipörgésgátlót működteti. Még néhány fotóra maradt időnk, majd szólnak, hogy idő van, mennünk kell kifelé.





 

Mi is az a Mission Winnow?

A Mission Winnow a folyamatos jobbítás és fejlődés iránti szenvedélyt és elkötelezettséget tűzte zászlajára. Hetven éves versenymúltjával a Ducati Corse az egyik leginspirálóbb és leginkább ütésálló MotoGP csapat. A Ducati Corse folyamatos törekvése, hogy új dizájn és új technológia kifejlesztése és létrehozása révén jobb, biztonságosabb és megbízhatóbb motorkerékpárokat hozzon létre, jól példázza a Mission Winnow szellemiségét.

 

Két világsztárral egy teraszon


Az esti fogadásra a Ducatinál felhúzott ideiglenes állomáson kerül sor, ahová a versenyzők is hivatalosak. Leülünk, várunk kicsit, majd megérkezik a két olasz sztár. Örömmel tapasztalom, hogy közénk ülnek a kanapéra. Andrea Dovizioso mellénk, Danilo Petrucci pedig az újságírók másik csoportjához csatlakozik. Dovi jó fej és laza, rövidnadrágban és baseball sapkában mosolyogva válaszolgat a kérdésekre. Elmondja többek között, hogy imádja a motokrosszt és a jetskizést is. És egy szentségtöréssel felérő titkot: otthon egy KTM áll a garázsában. A Ducati MotoGP motorja legfőbb erényének a jó gyorsulást és végsebességet, valamint a kellően agresszív karaktert tartja. Csak úgy isszuk minden egyes szavát. Aztán felállnak, de sajnos Petruccival nem cserélnek helyet.

Nagy bánatomra gyorsan elmegy az idő, a körülbelül negyedórás beszélgetés után a versenyzők elköszönnek, de még van lehetőségem egy közös képre Dovival. Sietve távoznak a srácok, mi még maradunk a ducatis bázison. Kicsivel később a teraszról megpillantom Márquezt, ahogy repsolos robogójával cikázik a paddockban, majd amilyen gyorsan jön, olyan sebesen el is tűnik a kamionok rengetegében.





Verseny előtt a paddockban


Vasárnap a verseny napja. Úgy hisszük, hogy időben indulunk a szállodából, de hatalmasat tévedünk. Az autópályán közel két órát ülünk a dugóban. Van, aki az autók között kezd el sétálni, hogy gyorsabban odaérjen a pálya bejáratához. A mi kisbuszunkban is megfogalmazódik a gyalogos terv, de késérőink igyekeznek lebeszélni az ötletről, mondván veszélyes. Végül a sofőrünk talál egy menekülő utat, így elszökve a tömegből valahogy csak megérkezünk a bejárathoz. Immár rutinosan megyünk fel a lépcsőkön, jutunk át az ellenőrző pontokon, és indulunk a paddock bejárására.




Az idő naposabb, a hőmérséklet pedig melegebb a szombatinál. A növekvő feszültség jól érezhető a paddockban. Látszik, hogy mindenki gőzerővel készül a futamra, miközben egyetlen versenyző sem mutatkozott. A Márquez és Rossi rajongótábor – abból is az igazi keménymag - kitartóan várja a világsztárokat, de hiába, nem bukkannak már fel. Valószínűleg ekkor már a csapattal a versenystratégia kidolgozásán munkálkodnak.



 

Kezdődik!


Eljött hát végre a verseny pillanata! A ducatis terasz rogyásig megtelik a VIP vendégekkel. Nem könnyű helyet találni a tömegben, de valahogy csak sikerül, igazi heringparti alakul ki. Szerencsére pont rálátok a rajtrácsra. Beröffennek a motorok, amibe beleremeg a terasz padlója, érezni a benzingőzt a levegőben. A Ducati versenyzői a 6. és 7. helyről indulnak, így jó eséllyel pályáznak a dobogós helyezésekre. A második körben - Dovi kiesésekor - megfagy a levegő. Mindenki a fejét fogja döbbenten. Ennyi csalódott arcot még nem láttam egy helyen.

Hamarosan érkezik a sérült versenygép is, ponyvával letakarva tolják vissza a boxba. Itt van kísérőnk, Roberto is, látszik rajta, hogy nem elégedett, de hát ilyen kiszámíthatatlan ez a sportág. A balszerencsés események után a hangulat már nem olyan, mint korábban, pedig Petrucci előkelő pozícióban motorozik. Végül a harmadik helyre hozza be a Ducatit. Sajnos, ezután már nem jön vissza közénk az olasz versenyző, pedig nagyon várjuk.




A Ducati rajongói szenvedélyes közönséget alkotnak, ezt mindig is tudtam, de most személyesen is átélhettem a felfokozott hangulat minden egyes percét és mozzanatát. Hatalmas élmény volt számomra a garázsbejárás és hogy testközelből láthattam a világsztárokat, a felkészített versenygépeket. Azt azért megnéztem volna, hogy, ha valamelyik Ducati első helyen ér célba, milyen hangulatot csinálnak a terembe. Talán majd legközelebb.



Képek: Töltéssy Zoltán