Flat track Magyarországon, beszélgetés Szilvási Péterrel és Miklósy Tamással

A Harley, a Levis's, a Coca-Cola és az Apple után ismét itt egy újabb világhódító Amerikából, a flat track. Odaát száz éve nyomják, mi most kóstolgatjuk. Hamar rá lehet érezni az ízére.


Támogatott Tartalom




Talán emlékeznek még rá, kedves Olvasóink, egy időben viszonylag gyakran szerepelt a Motorrevü oldalain. Ő volt az első magyar motoros a Dakaron, igaz, mindenféle különös eredmény nélkül. Többször is elindult, még ott volt a legutolsó afrikai futamon, és az igazsághoz tartozik, hogy egyetlenegyszer sem teljesítette a teljes távot. De vitte a hírét és megmutatta a hazai motorosoknak, hogy el lehet jutni a Dakar rajtjáig.

Az, hogy utána még meddig, már sok mindenen múlik, felkészülésen, tehetségen, tudáson, elkötelezettségen, de még a szerencsén is. Az első magyar motoros volt, aki személyes élményekkel rendelkezett a Dakarról. Sok helyre hívták az országban beszámolót tartani élményeiről, és Almának, Kátay Péternek, Nagy Petinek talán soha nem jut eszébe elindulni a leghíresebb terepralin, ha nincs előttük ez az ember a maga kedves-suta csetléseivel, botlásaival. Egy rajongó, egy idealista óriási lelkesedéssel, közepes tehetséggel azokban a sportágakban, amelyekben rajthoz állt. Szilvási Péterről van szó, aki mostanában ismét nagy fába vágta fejszéjét.

Szilvási Péter


Szilvási Péter: - Nem is annyira mostanában. A 2008-as, terrorfenyegetettség miatt meghiúsult Dakar után nem sokkal később elkezdett érdekelni a salakmotorozás. Egy újabb sportág, amihez az elején nem sok közöm volt, de ha őszinte akarok lenni, ma sem vagyok egy ász benne. Emlékszem, amikor először elmentem Debrecenbe és testközelből láttam egy salakmotort, azt gondoltam, hogy bolond, aki erre felül. Az 500 cm3-es motorok alkohollal mennek, váltó nincs, csak egy száraz kuplung, hogy el tudj indulni, fék sem elöl, sem hátul nincs, kész őrület az egész, csak gázzal fordulsz és nem az elejét irányítod a motornak, hanem a kipörgés mértékét szabályozva a hátulját! De azért tetszett, elkezdtem gyakorolni, igen ám, de ehhez állandóan Debrecenbe kellett utaznom, mert közelebb sem pálya, sem motor, sem lehetőség nem volt. A hatvanas−hetvenes években népszerű sport két helyen, Miskolcon és Debrecenben maradt meg a legtovább, mára éppen egyik pálya sem üzemel, bár felröppentek hírek mindkettő újraindításáról, és épült egy salak ovál a szabolcsi Nagyhalászon is.







Szóval kezdődött megint… elkezdtem azon agyalni, hogyan lehetne egy saját salakpályám valahol itt Budapest közelében. A főváros közvetlen szomszédságában olyan ingatlanárak voltak, hogy azok szóba sem jöhettek, de Vasadon találtam egy alkalmasnak látszó földterületet. Osztatlan közös tulajdonban, tucatnyinál több tulajdonossal, akik közül páran már nem is voltak életben, a többiek pedig természetesen utálták egymást és szóba sem álltak egymással. Aztán találtam egy másik területet szintén Vasadon, amit megvettem, és nekiláttunk a munkának. Először is tartottunk egy lakossági fórumot, hogy az ott lakók megismerhessék a terveimet, feltehessék a kérdéseiket. Vittem oda motort, versenyzőt, meséltem a terveinkről, nagyjából problémák nélkül lement az egész. Aztán amikor elkezdtük az érdemi munkát, megindultak a feljelentgetések… tavat ások… eladom a termőföldet a területről... hulladéklerakót építek… és hasonló marhaságok.


Egyszer mentem ki a területre, és azt hittem, megint rosszul látok (vagy húsz éve sav fröccsent a szemembe), nem találtam a kerítést. De aztán az sem találta, akinek jó volt a szeme. Egyszerűen ellopták. Fogadtam egy kutyás őrt, akkor meg feljelentettek az állatvédők, mert a kutya nappal meg volt kötve. Egy idő után nem bírtam idegekkel, otthagytam az egészet és új helyszín után néztem. A falutól távolabb találtunk is alkalmasnak látszó területet, erre ráfizetéssel elcseréltem a meglévőt, és végre igazán munkához láthattunk.

Vásároltam pár ócska földmunkagépet, felújíttattam őket és magunk végeztük a munka oroszlánrészét. Több ezer köbméter talajt mozgattunk meg, több száz teherautónyi földet hozattam. Maga a pálya mára elkészült, egynegyed mérföldes (vagyis short track), de amolyan multifunkcionális pályának készült. Jó salakmotorozni – ennek nemzetközileg ismert neve a speedway – és jó flat trackezni, pontosabban short trackezni is. A közepében kialakítottunk egy gyermekpályát, ezt is be lehet kötni a külső nyomvonalba és akkor már nem csak balos íveken mehetsz.

A versenyzők kezdik felfedezni a benne rejlő lehetőségeket, egyre többen jönnek edzeni a salakosok, jönnek a gyorsaságisok, a flat trackezés nagyon jó nekik kiegészítő edzésnek.
Azt szeretnénk, ha a vasadi pályát a hobbi motorosok is felfedezzék, ők valószínűleg nem salakozni akarnak majd, hanem a divatnak, trendeknek megfelelően flat trackezni.

Ez a szakág Amerikából származik, ahol az 1920-as évek óta óriási hagyományokkal rendelkezik, sok neves GP-s is flat track versenyeken tűnt fel először. 2018-ban vendégünk volt az olasz Marco Belli, sokszoros olasz bajnok, aki tartott egy flat track kurzust itt, a pályán a saját SR 400-asokból épített motorjaival, amelyeket a milánói Deus műhelyében raktak össze. Nagyon sikeres lett, és úgy láttuk, hogy kellene valami folytatás.
Mára mi, a Moto Track Aréna is rendelkezünk pár flat track motorral és oktatást is vállalunk, és szoros együttműködést alakítottunk ki Miklósy Tamással és a Tomracing Motorsporttal is flat track oktatás kapcsán.

Miklósy Tamás (jobbra)



Miklósy Tamás: - A Tomracing több motoros szakágban is képviselteti magát és mindegyikben közös, hogy a terepmotorozás remek kiegészítő edzés például a versenyen kívüli időszakban. Ezt mindig is tudtuk, a terepezést mindig is használtuk kiegészítő edzésnek. Lehetett ez endurózás, de a leggyakrabban krosszozás volt, mert itthon erre voltak úgy-ahogy létesítmények és ennek volt hagyománya, pedig a gyorsasági motorozáshoz a flat track lenne a legjobb, pláne, ha van benne jobb kanyar is. Marco Belli kurzusán én is ott voltam, és rájöttem, hogy óriási dolog, ezt nekünk is meg kellene honosítanunk.





A flat track külön előnye, hogy akár meglett felnőtt utcai motorosok is belekezdhetnek mindenféle versenyzői előélet nélkül. Hatalmas az élményfaktora és kevéssé kockázatos a kisebb tempónak köszönhetően. Csak hogy érthető legyen, mitől nagy buli… egynapos kurzusokat indítunk, a motorokat mi adjuk. Egy kis elmélet után alapgyakorlatok következnek, délutánra a tanulók a pályán már a motort csúsztatva mennek, hatalmasat lehet fejlődni akár egyetlen nap alatt, és az itt megszerzett tudással az utcán is biztosabban fogsz motorozni.

2019 áprilisától indul a Tomracing Motorsport flat track iskolája, ahová szeretettel várjuk elsősorban az utcai motorosokat. Egyszerre tíz főt tudunk fogadni, tehát nyugodtan jöhetnek haveri társaságok is egyszerre, úgy még nagyobb a buli. Időpontokért látogassatok el a www.tomracing.hu oldalra, vagy a az iskola Facebook-oldalára.



Képek: Mező János, Szilvási Péter