Menetpróba: Honda Monkey 125

Lehetsz divatos hölgy, szép és szexi lány, égetnivaló büdös kölyök, bohókás, de praktikus bájker. Akármelyik légy is, a Monkey a te motorod.



A Föld lakosságának hét és fél milliárd emberét két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, akik szeretik a Monkey-t. A másodikba azok, akik még nem szeretik. Ennek több oka is lehet, a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy még nem hallottak róla, vagy ha hallottak is, nem ismerik. Velük az a helyzet, hogy vagy tudatlanok maradnak szegények, vagy megismerik a Monkey-t, ettől kezdve úgysem tehetnek mást, mint hogy megszeretik. Azokkal a marginális esetekkel nem foglalkozunk, amikor valaki megismeri ugyan, de nem szereti meg, mert ez már az aberrációk témakörébe tartozó eset.

Szégyen, gyalázat ‒ ha így maradt volna, be sem ismerném –, de egészen mostanáig mi is (értsd: én) ebbe a második kategóriába tartoztunk. Tudatlanok voltunk, hiába volt szemünk a látásra, vakon botorkáltunk a világban, nem fogtuk fel, nem értettük meg a Monkey értékét, nagyságát.
Azt a nagyságát, amely legesleginkább kicsinységében rejlik, erről azonnal egy rakás filozófiai léptékű gondolat jut eszünkbe a méret és érték fordítottan arányos viszonyáról, kezdve a kicsi a bors, de erőstől a jót szűken mérikig.



Szóval eddig valahogy hidegen hagyott a Monkey. Tudtam róla, sőt fotóztam is az MSX-et, ami ha nem is Monkey, de mindenképpen monkey-szerű, de valahogy mégsem érintett meg, nem nyílt fel szemem az igazságra.
Aztán eljött a 2018-as Monkey tesztjének napja. Amit nem ért el fél évszázad, elért két kilométer.
Vecsésről visszafelé valahol a várostábla magasságában már Monkey-hívő, Monkey-fan voltam.

Húztam a gázt, vigyorogtam, az élet szép volt. A kis izé már a legelső pillanatban meglepett. Most, hogy tudtam, pár napig együtt leszünk, vettem a fáradságot és alaposan is szemügyre vettem. És amit láttam, tetszett. A mélysárga szín telitalálat, valószínűleg egyetlen más változata nem ilyen látványos. Már csak ettől is lesz egy olyan bohókás, dilimotor jellege, ehhez jön még a fura forma, a másfél személyes ülés, a magasra kacsázó kormány, a kompakt méretek. Aztán észreveszed a finomságokat is, hogy az első lámpája full ledes, hogy a kis méretű kilométeróra-csészén visszaköszön a fényszóró formája a széles krómozott gyűrűvel, tetszik, hogy fémből van az első sárvédő, és hogy a komoly zárófény-hátsó indexek egység is masszív fém, nem könnyen törő műanyag. Minőségi a fordított teló anyaga, hogy elöl-hátul tárcsafékkel büszkélkedik. Tök jól néz ki a scrambleresen magasra húzott kipufogó, a terelőlemez alatt megbúvó forma hátulról nézve tetszetős. Amúgy a kiemelt sárvédők és a terepes mintájú Vee Rubber gumik miatt amúgy is van egy offroados beütése a Majomnak.



Ja, és hogy mi is volt az az első meglepetés… hát az, hogy lehuppansz a Monkey ülésére, elhelyezkedsz az induláshoz és azt veszed észre, hogy nem veszed észre, milyen apró jószágon ülsz, ugyanis akármekkora is legyen az egész motor, az ülés-lábtartó-kormány szentháromság egy egész komoly motor felegyenesedett üléspozícióját adja ki. Nem kuporogsz rajta szánalomkeltően, vagy éppen mókásan, egy személy részére teljes értékű a helykínálat. Az arányok persze ettől még olyanok, amilyenek, így is, úgy is mosolyt csalsz az emberek arcára, ha meglátnak, a Monkey az Monkey.
A kormányt egész magasan fogod, felsőtested egyenes, térd persze hegyesszögben, de nem sportos, nem kényelmetlen, meglepődve konstatálod, hogy a 776 mm-es ülésmagasság ellenére ellátsz a személyautók teteje fölött, jó rálátásod nyílik a forgalomra. Tömege elhanyagolható, tényleg gyerekjáték terelgetni, forgolódni vele.



A kuplung nagyon könnyen jár, a négyfokozatú váltó talán lehetne egy hangyányival definiáltabb, de még akár változhat is, 40 km van a vadiúj Kismajomban. Ahogy engeded fel a kuplungot, kissé reszelősen, enyhén rángatva zárnak a lamellák, simán lehet, hogy még ez is bekopik majd.
Gázra diszkrét, egész mély röfögéssel indul meg, én imádom, egy barátom kevesli a hangját. Jól megindul már legalulról is, tényleg nyugodtan előregurulhatsz a lámpánál, akkor is, ha egy A6-os áll a sor elején. Húzod a gázt, egyenletesen gyorsul, jól ellép, 30 körül jöhet a kettes, 50-nél a hármas, és ha van hely, 70 körül elváltja az ember a négyest is. A nem egészen tíz lóerő (9,5 LE/7000) kilencven fölé gyorsítja a motort, a 70 kg körüli ismerősömet 100-zal röpítette előre.



Még a végsebesség körül sem érzed, hogy nagyon szétpörögné magát, ennek ellenére lent sem gyenge, nincs nagyon leáttételezve a dinamikusság érdekében, nyomatékos úgy is, hogy nem rövid az áttételezés. A városban legtöbbször elég a hármas, így marad elég tartalék is, ha éppen neki lehet lódulni – Ferihegyi gyorsforgalmi út, Árpád híd, Erzsébet híd –, jöhet az utazó négyes. Az ötödik valahogy nem is hiányzik. 5250/perces fordulaton 11 Nm áll rendelkezésünkre.

A 12 colos kerekeken a 90 egyébként nem is tűnik kevésnek, ehhez kifejezetten jól passzol az elöl 220-as, hátul 190-es féktárcsa. Mindkét fék hatása több mint kielégítő, hatásosak, és jól adagolhatók, egyáltalán nincsenek alulméretezve. Elöl vagány, kékre eloxált külső csövű fordított telót, hátul két oldalra szerelt rugóstagot találunk mindenféle állítási lehetőség nélkül, és egyetlen percre sem hiányoltuk az állítási lehetőségeket. Viszonylag kényelemre, lágyra hangolt a futómű, a városi szokásos úthibákkal nagyvonalúan elbánt hiba nélkül. Könnyű vele kanyart indítani, felegyenesedési hajlamot nem mutat, egész pontosan fordul, nem esik be, az elöl 120-as, hátul 130-as gumik a 12 colos kerekeken jó választásnak bizonyultak.


A tükrök még éppen elég szélesek ahhoz, hogy szemmel tarthasd a mögöttes forgalmat, a ledes lámpa fényereje meglepően jó.
Az átlagos motoroknál keskenyebb kormánnyal-tükrökkel még a szűk helyeken is elférsz vele, a kormányelfordítási szög kellemesen nagy, nagyjából úgy tudsz vele lavírozni, bujkálni, mint egy mountain bike-kal.

Hogy kinek jó? Ahogy a visszajelzésekből láttuk, tetszett fiatalnak-idősebbnek, fiúnak-lánynak, nőnek-férfinak egyaránt, kortól-alkattól függetlenül. Lehetsz rajta csinos-elegáns, nem ütsz el tőle, lehetsz rosszalkodó, égetnivaló kölyök, illeni fog hozzád. Lehetsz komoly motoros vidám, praktikus motorkával, no problem. Stílus, funfaktor adott mindegyikhez.



Hogy mire jó? Városban szuper, falun hiperszuper, de ott kevesebben fogják megcsodálni. Kempingezni mész? Ott a helye a lakókocsi hátulján. Motorversenyző vagy? Hát van ennél jobb depójármű? Alig több mint száz kg. Alig több mint 700 mm ülésmagasság. Alig több fogyasztás, mint másfél liter. Végezetül hadd kanyarodjunk vissza a kezdő tézishez: ha még nem szereted, csak azért van, mert nem ismered. Marginális esetekkel nem foglalkozunk. Azok aberrációk.




Műszaki adatok Honda Monkey

MOTOR

Léghűtésű, négyütemű, SOHC-vezérlésű kétszelepes, egyhengeres motor. PGM-FI elektronikus befecskendezés, Többtárcsás, olajban futó, négyfokozatú sebességváltó

Furat × löket 52,4 x 57,9 mm

Lökettérfogat 125 cm3

Sűrítési viszony 9,3:1

Névleges teljesítmény 8 LE (6,9 kW) 7000/min-nál

Max. forgatónyomaték 11 Nm 5250/min-nál

FUTÓMŰ + VÁZ

Acélcső-gerincváz. Elöl fordított teleszkópvilla, hátul kétoldali rugóstag 104 mm-es rugóúttal. Elöl 220 mm-es átmérőjű tárcsa IMU-alapú ABS-szel, hátul 190 mm-es átmérőjű féktárcsa

Rugóút (e., h.) 100 mm, 104 mm

Kerékméret (e., h.) 3,5 × 12 3,50 × 12

Gumiméret (e., h.) 120/80-12, 130/80-12

MÉRET + TÖMEG

Tengelytáv 1155 mm

Villaszög 25°

Utánfutás 82 mm

Ülésmagasság 776 mm

Teletankolt tömeg 107 kg

Tank 5,6 l

Képek: Mező János