Menetpróba: Kawasaki Ninja 400

A Kawasaki átalakította a kezdő Ninja modellt. A kéthengeres lökettérfogata és teljesítménye megnőtt, az erőforrást immár térhálós csőváz veszi körül. Vajon megérte ez a sok ráfordítás?



Azért a Kawasakinál büszkék egy kicsit. Hiszen a Ninja 250 R volt az a motorkerékpár, amelynek köszönhetően 2008-tól az ifjú motorrajongók ismét választhattak egy kezdő sportgépet első motorjuknak. A 250-est a Ninja 300 követte, amely viszont 2016-ban Euro4 hiányában vakvágányra futott. Most azonban itt az új fejlesztésű legkisebb Ninja a Kawasaki palettáján. A Ninja 400-ban egy teljesen új erőforrás működik. A Ninja 300-as 296 cm³-éből 399 cm³ lett. Az új kéthengeres teljesítménye 45 lóerő 10 000/min-nél. A furat (62 helyett 70 mm) és a löket (49-ről 51,8 mm) egyaránt megnőtt – anélkül, hogy maga az erőforrás mérete nagyobb lenne. Ez jó is így, hiszen a Kawasaki rögtön egy kicsit le akart faragni a Ninja súlyából. Míg a 300-as teletankolva még 177 kilogrammot nyomott, a 400-as tömege már csak 170 kg. Hogy mitől? Többek között az új acél térhálós csőváznak köszönhetően, amely teherviselő elemként hordozza a kéthengeres erőforrást, emellett könnyebb, mint korábban az acél hídváz.

Az eltérések mellett a Ninja 400-nak közös vonásai is vannak elődjével, ilyen például az ülés. Bár a 400-as megjelenése sportos, pilótáját nem feszíti rá túlságosan a 14 literes tankra. A felső, áttört villahíd felett rögzített kormánycsutkákkal, a 785 milliméteres üléspárnával és a nem túlságosan hátra került lábtartókkal a Ninja 400 hívogatóan várja pilótáját, aki bár összeszedetten, de nagyon kényelmesen ülhet a nyergében. A rövidebb lábú pilóták örülni fognak a 30 milliméterrel keskenyebb üléspárnának, ami megkönnyíti a biztonságos, teli talpas talajfogást. A keskeny térdszöget is sokan örömmel üdvözlik.



A kuplung állandó vigyort csal a pilóta arcára. Bár sem a fék-, sem a kuplungkar nem állítható, de az erőátvitel megszakításához szükséges kézerő elsőrangúan kicsi. Egyetlen ujjunk is elég a kuplungkar működtetéséhez és adagolásához. A kevés kuplungtárcsának és azok kisebb átmérőjének köszönhetően (139 helyett 125 mm) ráadásul még kompaktabb is lett az egész.

A későn fékezők az eddigiekhez hasonlóan már jóval a következő kanyar előtt elkezdhetik lefelé taposni a sebességfokozatokat – az anti-hopping kuplung megakadályozza, hogy a hátsó kerék pattogni kezdjen. Pedig a Ninja 400 nagyobb lökettérfogatával és teljesítményével könnyedén áll elébe a mindennapos kihívásoknak – de ünnepelni is tud. Szükség esetén csak a leszabályozó állítja meg, nem sokkal a 12 000-es jelzés után. Ennél is lenyűgözőbb viszont, hogy nem kell torkaszakadtából üvöltenie ahhoz, hogy így rohanjon előre. A nagyobb lökettérfogatnak, az átprogramozott befecskendezésnek és a nagyobb airboxnak köszönhetően a kéthengeres kis fordulaton is kihoz magából annyi erőt, hogy jól teljesítsen a forgalomban. 3000/min-től bármely sebességfokozatban jól megindul, még a gázkar hirtelen megtekeréseire sem rángat, és a fordulatszám-tartomány közepéig egyértelműen erősebb, mint a 300-as – akár tíz lóerővel is.



6000/min-től jön el az igazi kánaán a soros kéthengeres számára, hiszen a javított hétköznapi tulajdonságok mellett az erőforrrást még mindig sportos tettvágy feszíti. Ahogy innentől az alacsony frekvenciájú vibrációk egyre erősebbek lesznek, és 10 000/min körül egészen magas frekvenciájúvá válnak, a 400-as tettvágya is egyre nő. Meglepően gyorsan tol előre, öt számjegyű életörömmel még emelkedőn is lehagyja az autókat. Ugyanakkor: aki a Ninját a határokig kínozza, annak az egyre lanyhuló dinamika mellett a kiegyensúlyozótengely ellenére csak több vibráció lesz a jutalma. Jobb, ha legkésőbb 10 500/min-nél sebességet váltunk.

A sebesség csökkentésében már nem ennyire jó a Ninja 400. Bár a dupla dugattyús úszó nyereg a 310-es tárcsával kellő lassulást biztosít, sportos tempónál túlságosan nagy erőt kellene kifejtenünk a fékkart markoló kézzel, a hatás pedig kissé tompa marad. Jó ugyanakkor, hogy a Nissin ABS megóv a túlfékezéstől, a határtartományban való fékezésnél is íven tartja a Ninját.



Eljött a szünet ideje. Bár a Kawasaki égre-földre esküszik, hogy az ülés párnázata majdnem kétszer olyan vastag, mint a 300-as Ninjáé, 130 kilométer után mégis igencsak fáj már a hátsónk. Amihez bőven hozzájárulhat a szaggatottan reagáló rugóstag is, ami érezhetően kevésbé érzékenyen reagál, mint az új, 41 milliméteres villa. Kihasználjuk tehát a szünetet, és gyorsan benzinnel is utántöltjük 400-as tankját. 5,15 litert evett meg ezen a távon, ami átlagosan 3,9 literes fogyasztást jelent 100 kilométeren. Egy következő tesztünkből hamarosan az is kiderül, hogy ezzel hol áll a konkurencia körében.

Így egyelőre marad a rövid összegzés: a 400-as Kawasaki Ninja tinédzserből fiatal felnőtté érett, kiváló választás lehet az A2-es jogosítvánnyal rendelkező sportrajongóknak. Akiknek már csak az 1 939 000 forintot kell valahogyan előteremteniük. Nagyik, szülők, nyári munka? A 400-as Ninja megéri.



Mi új?

Megjelenés

LED-es fényszóró, mindkét oldalon tompított, távolsági fénnyel és helyzetjelzővel

A fényszóró alatti peremekkel díszített burkolat a H2 megjelenésére emlékeztet

Az ugyanolyan magasságú ülés (785 mm) vastagabb párnázatú és keskenyebb

Futómű

Térhálós csőváz, teherviselő elemként

Villa – az álló cső átmérője 41 mm-re nőtt

Motor

Lökettérfogat 399 cm³ (furat x löket: 70,0 x 51,8 mm)

A teljesítmény 45 lóerőre nőtt