Menetpróba: Ducati Scrambler 1100

Valahogy mindenki tudta, hogy a kis Scramblerek egyszer majd kapnak egy nagy testvért. Most megérkezett, a Motorrad pedig már ki is próbálhatta.



Aki az elmúlt két évben valamikor is betévedt egy Ducati-kereskedésbe és elbeszélgetett az eladókkal, az egyrészt lelkes áradozásokat hallgathatott végig a kis 400-as és 800-as Scramblerek sikereiről, ugyanakkor minden bizonnyal megfogalmazódott benne egy kérdés: az olaszok miért nem építenek egy nagyot is? Egy olyat, ami igazán felnőtt, igazán potens, és cseppet sem tűnik gyerekjátéknak? Egy férfiasabbat, amely iránt a keményebb bikerek is lelkesedhetnének? A Scrambler modellek világszerte elért sikerétől megtáltosodva – szó se róla, két éven belül 46 000 darabot adtak el belőlük – a ducatisok olyannyira nyitottak voltak az ilyen kérésekre, hogy nemrég Portugáliában egy 1100-as modellt toltak az összesereglett újságírók feneke alá.

A nyeregbe pattanva az első benyomás: a biciklizés lazaságától, ami két kisebb testvérén ülve eltölti az embert, ez a motor nagyon távol áll. Ezen minden hosszabb vagy szélesebb: a kormány, a tank, a tengelytáv, a villa. Vagy éppen magasabb: a pilóta 810 milliméteres távolságban lebeg a föld fölött, 20 milliméterrel magasabban, mint a két kisebb modellen. Ráadásul a nyereg is szélesebb, ami a kis növésűek számára megnehezíti, hogy biztonságosan, teli talppal elérjék a talajt. De semmi pánik: egyrészt még a csak 1,67 méterre nőtt pilóták lába is biztonsággal eléri a földet, másrészt a Ducati mindenről gondoskodott: alacsonyabb és magasabb ülés egyaránt megtalálható a kiegészítők kínálatában, hogy az extrémebb növésűeket is boldoggá tegyék.

Új ebben a szegmensben az 1100-as felszereltsége. Kanyar ABS-szel, kipörgésgátlóval, három menetprogrammal, állítható fordított villával, LED-es nappali fénnyel, valamint egy menő műszerfallal is ellátták, ami több információt kínál, mint amire szükségünk lenne, ezzel az olaszok a bajorokat célozták meg. A Ducati Scramblernek ugyanis minden bizonnyal az R nineT Scrambler az egyedüli komolyan vehető konkurenciája. Hogy vajon ő mit tud jobban? Névleges teljesítménye 14 lóerővel több – a maga 222 kilogrammjával viszont 16 kilóval nehezebb is. Ráadásul a felszereltsége spártaibb, 4 366 000 forintos ára viszont 376 000 Ft-tal magasabb, mint az 1100-as Scrambler alapváltozatáé. Az általunk kipróbált változat, a Speciale ára a felszereltség miatt 4 950 000 Ft. Ennek ellenére a müncheniekre mért csapás nem elhanyagolható.



Persze a Ducati hangból is olyat alkotott, ami méltó egy 1100-as motorhoz, számos más modelljéhez hasonlóan itt is csappantyúvezérlést szerelt a kipufogóba. De semmi pánik, hangja távol áll az 1200-as Monster üvöltésétől. A Scrambler hangja egyszerűen csak – hatásos. Na, akkor indulás! Mivel a rajt a városban van, először a „City” menetprogramra tekerjük a gombot. Ebben az állásban az erőforrás visszafogottabban veszi a gázt, teljesítménye csak 75 lóerő, a kipörgésgátló hamar közbeavatkozik. Hogy erre kinek van szüksége? Hát, segíthetne például a tapasztalatlan, városi hipsztereknek abban, hogy elkerüljék az akaratlan kilengéseket és a nem kívánt talajfogást. Magyarul: hogy ne essenek azonnal pofára, ha esőben vadul behúzzák a féket, miközben éppen a villamossíneket keresztezik. Tehát úgy tűnik, aki kicsit is körültekintően motorozik, annak elegendő lesz a „Journey“ és az „Active“ mód is.

Alig érünk ki a városból, már ki is próbálhatjuk őket. Míg a Scrambler a 86 névleges lóerőt a Journey módban túrázáshoz megfelelően kínálja fel, Active módban ezek spontánabbul rendelkezésre állnak. Az előzések egyszerűbbek lesznek, a kanyarból való kigyorsítások erőteljesebbek. Apropó erőteljes: a levegőhűtéses V2-es a teljes fordulatszám-tartományban kiváló edzettségi állapottal büszkélkedhet. Már 2000/min-től lágyan és rángatás nélkül veszi a gázt, 3000-nél már rendesen tol, és szusszanás nélkül pörög fel majdnem 9000/min-ig. A vibrációk megengedett keretek között maradnak, soha nem zavaróak. A hatfokozatú váltó is könnyen kapcsolható, a fokozatok pontosan kattannak be, a kuplung hidraulikus adagolása kifogástalan. Egyvalamit még megjegyeznénk: az ősi biker egyenlet, amely szerint kis tömeg mellett országúton tökéletesen elegendő 75 lóerő, most is igaz – az 1100-ast még nagy tempónál sem éreztük egyetlen szituációban sem alulmotorizáltnak.



A tetszetős dizájn és a felhasznált anyagok szintén meggyőzőek. Műanyagot szinte sehol nem alkalmaztak. Ezen a helyen álljon egy tiszteletteljes meghajlás Jeremy Faraud előtt, aki épp csak 27 éves, és nemcsak a 800-as Desert Sled megjelenését álmodta meg, hanem az 1100-as modellekét is. Természetesen a fékek is meggyőzőek. Híresen könnyen, két ujjal adagolhatók, hatékonyak és biztonságosak. A Bosch kanyar ABS-e elejét veszi a kanyarban való vészfékezés okozta riadalmaknak is, ami kezdők számára minden bizonnyal jó érv az 1100-as mellett.

Tökéleteset azonban távolról sem alkottak az olaszok az új modellel. Üröm az örömben ugyanis a futómű – egyébként az „Urban“, valamint a „Speciale“ modellben megegyező – hangolása. Ezeknél egy fordított Marzocchi villa osztja meg a munkát egy Kayaba rugóstaggal, míg „Sport”-Scramblerüket Öhlins alkatrészekkel szerelték fel. De bárhogyan is legyen – az általunk kipróbált gép egy kissé túl feszesre sikeredett. 150-150 milliméteres rugóutaknak kellene tökéletesen csillapítaniuk a sportos országúti kirándulásokat és az időnkénti terepre tett kiruccanásokat is. A kompromisszum elég gyatrán sikerült. Sem az az érzésünk nem volt meg, hogy különösebben érzékenyen reagálna, de arra sem volt képes, hogy a kemény bukkanókat vagy lyukakat kielégítően elnyelje. Időnként némi visszarúgás is érezhető volt. Ebből bizony hiányzik még némi finomhangolás. Az, hogy ennek csak az időjárás volt-e az oka, vagy esetleg a pilóta érzékei nem működtek megfelelően, egy hosszabb teszt során fog kiderülni.



Arra a kérdésre, hogy vajon milyen vevőkre számítanak, Claudio Fonti termékmenedzser a következőket válaszolta: „Az 1100-as megfelelő motorkerékpár mindazoknak, akik a 800-as Scramblerről inkább egy erősebbre nyergelnének át. Ezenkívül ő az ez idáig hiányzó láncszem a Ducati Urban-Style és a High-Performance termékpaletttája között.“ Mi a Motorradnál úgy gondoljuk: egy ilyen könnyen kezelhető, időtlen motorkerékpárnak, amellyel nem csak túrázni, pózolni és a ház körül motorozni lehet, valójában minden garázsban ott lehet a helye.