Használtmotor-teszt: Suzuki AN400 Burgman

A Suzuki maradandót alkotott 1998-ban, ennél nagyobb robogó akkoriban nem készült. A Burgman 400-as új fejezetet nyitott a robogózásban. Mára pedig beírta magát a díványmotorok történelmébe.



A Suzuki közepes díványrobogója 21 éve van a piacon, 1998-as bemutatkozásakor a Burgman 400 új kategóriát teremtett. A motoros társadalom egy olyan gépet kapott, amely egyszerre volt kényelmes és praktikus akár két személy számára is. Emellett alkalmas volt városon kívüli használatra is. Jelenleg a 400-as Burgman a család középső tagja, 2006-ban frissítésen esett át. Azóta csak a tavalyi év során nyúltak hozzá, így újból biztosította helyét a piacon. Új korában is sikeres volt a modell, manapság használt motorként is nagy népszerűségnek örvend. 2017- ben összesen 121 db érkezett használtan országunkba, ezzel a Honda Hornet után a második legkedveltebb használt típusként jegyezhető.

A Burgman városi használat mellett kényelmes túrázásokhoz is kiválóan alkalmas, remek egyenesfutásának köszönhetően a hosszabb autópályás szakaszok sem hozzák zavarba. Az idomok jó szélvédelmet nyújtanak, a bőséges mozgástérnek hála nem gémberednek el a végtagok. Szinte mindegy, milyen magas az ember, könnyen megtalálja a komfortos üléspozíciót. Népszerűségének kulcsa a könnyed kezelhetőségben rejlik, olyan, mint bármely automata váltós robogó. Az alacsony üléshelyzetnek és súlypontjának köszönhetően a kevésbé gyakorlott motorosok is hamar ráéreznek a díványozás érzésére. Sok autós látta meg benne az ingázás kiváló eszközét, és a motoros szezonban cserélte le autóját egy ilyen gépre.
A tapasztalat az, hogy sokan kisebb robogókon kezdték el a motorozást, majd nagy motor helyett Burgmant választottak a későbbiekben. A 400- as megjelenése elnyomta Európában a 250-es kis testvért, ettől kezdve csak elenyésző számban döntöttek a hasonló méretű, de alacsonyabban motorizált változat mellett. 2000-ben érkezett az első ráncfelvarrás, a hátsó borítás magasabb lett, az akkori Mercedes S-osztályra hasonlító hátsó lámpa is ekkor jelent meg. Az utasnak igazán jó dolga lett, teljes értékű párnázott háttámlát helyeztek el a Burgman fedélzetén. A vezető kényelme érdekében a saját háttámasza állítható lett. 2003-ban ismét elérkezett egy kis facelift. Az idomok megújultak, a blokk pedig innentől kezdve nem karburátorból táplálkozott, hanem korszerű befecskendezőrendszert kapott. Az addig sem kicsi csomagtartó méretét megnövelték a tervezők. A fékrendszer sem maradhatott átdolgozás nélkül.




Gyermekbetegségek

Népszerűsége ellenére, kezdettől fogva voltak kisebb-nagyobb hibái, ilyen például a feszültségszabályzó meghibásodása, amelyet a rezgések okoznak. Ezeket az első évjáratoknál garanciában kicserélték. A hidegindítási gondokat a későbbiek folyamán karburátorfűtéssel orvosolták. Üzemmeleg motor leállásakor a gyújtásdoboz testkábele rakoncátlankodott. A hátsó kerékagy gondos meghúzási nyomatékára érdemes odafigyelni, ha túl laza, akkor a távtartó beledolgozhatja magát a hátsó felnibe. Miután nagy a motor tengelytávja, így a hosszanti bordák az utakon ellenségek, hamar elfárad a gázteleszkóp az ülés alatt, nagyon érzékeny az olaj minőségére, és az olajfogyás használatfüggő. Az átlagnál kicsit több szeretgetést igényel némelyik példány. Az integrált fékes verziók szinte eszik a betéteket és a tárcsákat, ez főleg vadabb motorozásnál jelentkezhet.



A következő modellfrissítésnél a Burgman teljesen megújult, már nem 385 köbcenti, hanem tényleg 400 lett a hengerűrtartalom. Nicasilos bevonatot kapott a henger belseje, ezzel csökkent a súrlódás, illetve minimálisra csökkentették az olajfogyasztást, persze mint minden egyhengeres erőforrással szerelt motor, igényli a rendszeres olajszint-ellenőrzést. A japán mérnökök dupla tárcsát terveztek az új modell első kerekére, a hátsó féknyerget átrakták a jobb oldalra a kipufogó mellé. Szép, igényes és jól átlátható lett a műszerfal, amely nagyban idézi a személyautók műszeregységeit.



A Suzuki mérnökei további értékes deciliterekhez juttatták a sok csomaggal közlekedő ingázókat. A végeredmény: 60 liter lett, mely alkalmassá teszi a gép gyomrát két zárt sisak elnyelésére. A fogyasztás 4-5 liter között alakul száz kilométerre, csuklóhasználat függvényében. A 14 literes tankkal nagyjából 280 kilométert tudunk megtenni.

Országúton 120-130 km/h között igazán kényelmesen érzi magát, ekkor szinte maximális szélvédelmet biztosít. Ha a használtpiacot nézzük, több mint 85 darab eladó motorból válogathatunk. Az 1998 és 2006 között gyártott példányokból nagyjából 60 db áll rendelkezésre, a maradékot pedig a 2007 utáni gépek teszik ki. Az első szériás modellek ára 300 ezer forinttól indul, de a szebb darabokért akár 600 ezer forintot is elkérhetnek az eladók.




A K7-es gépek ára nagyjából ott kezdődik, ahol a szebb régi típus ára véget ér, azonban ezért csodákat ne várjunk. Ennyi pénzért a kínálat alját kapjuk, melyre gyorsan rákölthetjük a magasabb áron hirdetett motorok különbségét. A hazai Burgmanok átlag kilométerfutása 60 ezer környékén jár, ismert olyan motor is a szervizek köreiben, mely 100 ezret futott a blokk megbontása nélkül. Ha a motor megkapja a megfelelő karbantartást és jó minőségű olajat, nagy problémára nem kell számítanunk. A Suzuki annak idején gondolt egy merészet és 21-re lapot húzott, ami bejött neki. A konkurencia 250-es modelljei mellé létrehozta az akkori legnagyobb hengerűrtartalmú robogót, ezzel új kategóriát teremtett.




Az eltelt 21 év alatt sokak barátja lett a Burgman, hiszen vele két legyet üt egy csapásra a gazdája: napi ingázó és kényelmes társ túrák alkalmával. Ideális azoknak az autósoknak, akiket a motorozásból csak a döntögetés érdekel, ugyanakkor nem szeretnének váltogatni, láncot kenegetni, nadrágszárat koszolni, cipőorrot amortizálni. Használtan is népszerű, ami nem véletlen, hiszen bebizonyította, hogy nem csak nagy motor lehet hű társa az embernek!