Menetpróba: motorok Kolumbiából

Léteznek ugyan a magányos farkasok, de a motorozás alapvetően társas elfoglaltság, életforma. Különösen igaz ez, ha ilyen motorokon nyomulunk. Feltűnő, hasonló, mégis különböző gépeken együtt motorozni garantáltan jó buli. Már ha nem zavarnak a bámész pillantások.





Hírét vettük, hogy az AMTSen van kint pár motormárka is, és ugyebár a Motor Fesztivál elmaradt, tehát meglátogattuk az eseményt. És képzeljék, mibe botlottunk, Don Pablo Emilio Escobar Gaviria alteregójába, mindjárt több példányban is. Mögöttük a molinón felirat, „Bobber motorcycles, motorok Kolumbiából”. Még csak nem is Kínából… A hír érdekes, hiszen Kolumbia eddig nem nagyon kapott helyet a motorgyártók világtérképén, hacsak mint piac nem. A standon többféle érdekes dolgot találtunk.

Technikára nyitottabb, vagy arra jobban fókuszáló környezettudatos vásárlók sejthetőleg az e-bike-okat fogják előnyben részesíteni, akik szerint pedig a benzin illata üti a Chanel No 5-ot (1921, Chanel rue Cambon boutique), akik szeretik a hagyományos erőforrások jellegét, hangját stb., és természetesen nagyobb hatótávolságát, azok valószínűleg a benzines verziót fogják választani. Hogy a Bobber Motorcycles brand hány típust is jelent, azt nem tudnánk pontosan megmondani, lévén gyártója egy távoli manufaktúra tudomásunk szerint az itt bemutatottak mellett létezik négykerekű kerekes szék verzió is, csökkent mozgásképességűek számára, és még ki tudja, hány kétkerekű változat.



Alaposabban szemügyre véve a kínálatot, rendszerező elménk két csoportba osztotta a motorbicikliket. Úgy, mint Otto-motor hajtotta motorbiciklik, és úgy, mint elektromos motor hajtotta kerékpárok. Mindkét csoport jellemzője továbbá, hogy a mesterséges erőforrást pedálok egészítik ki, és az is közös sajátságuk, hogy egyedi, custom jellegű megjelenéssel igézik a közönséget. Nemigen láttunk olyan embert, akinek tekintete csak úgy átsiklott volna rajtuk. Történelmi custom formák és színek, de nem a zord bikerek napszemüveges, karba tett kezű macho hangulatával, hanem könnyed, bulit ígérő bohókás megjelenéssel. Amúgy ez a kettősség – mármint az Otto- és e-motorok – kifejezetten jól jöhet a célcsoportok meghatározásánál.



A márka névadója talán a klasszikus bobber színeket, a fekete-piros- fehér kombinációt felvonultató darab lehetett, de van a modellpalettán az 1920-as éveket megidéző forma is. Kisebb eltérésekkel alapvetően kétféle vázról van szó, de mindegyiknél más a kormány- ülés-pedál háromszög, amely meghatározza az üléspozíciót és alapvetően a motor stílusát is. Közös bennük a lapos szögben álló, hosszú, egyetlen rugópárral szerelt springervilla és az első-hátsó, hidraulikus működtetésű tárcsafék, sok esetben pedig közös a rugós, jól párnázott lengőnyereg. Kormányból is többféle van, a sportos café racertől a kis és a magas apehangerig terjedően, ezek variációival egészen széles skálán mozoghatunk, ami az üléspozíciót, stílust, kényelmet illeti. Személyes kedvencünk az Otto- motoros, hengertankos, 1920- as éveket idéző tracker-szerű Urban volt a maga széles biciklikormányával. Még leengedett nyeregmagasság mellett is nyújtózkodni kellett, hogy az ember elérje a talajt, ez a típus 170 cm-es magasság alatt már problémás lehet. Az Urbanon nagyjából úgy érezheti magát az ember, mint egy steher motor nyergében, felegyenesedett testtartás, a pedálok tengelyei szinte az ülés alá kerültek. A másik benzines, a racer -szerű Forty Nine ülése jóval alacsonyabban van, a pedáltengelyt magasabban és előrébb találjuk, a kormányt is mélyebben markoljuk, ami az üléspozíciót illeti, ez tetszett jobban. Sportosabb, mégis lazább, egyértelműen kényelmesebb, mint az Urbané.





Az erőforrás mindkét esetben 48 cm3-es, négyütemű, egyhengeres, röpsúlyos kuplunggal. Indítása berántózsinórral történik. Igen, pontosan úgy, mint a tárcsás, pengés fűkaszák és aggregátorok motorjai. Úgy lettek tervezve, hogy kisebb fordulatszámon működjenek, ahol a nyomaték a lényeg. Berántás után közepes hangerejű, kissé kiskerteket idéző pöfögés kíséretében indul az erőforrás, gázt hagyományos gázmarkolattal adhatunk. A gyorsulás egyenletes és hát nem fog megnyúlni tőle a karunk, kell egy kis idő és táv, míg eléri az utazó harmincat. Persze nem kell ennyire motorosnak, mármint lusta motorosnak lenni, nyugodtan rásegíthetünk pedállal az indulásra. Értelemszerűen nagyobb lesz az ellenállás, mint egy normál biciklinél, de a gázzal kombinálva nem vészes a dolog. A pár centi rugóutat biztosító springer villa nem képes csodákra, de valamennyit mindenképpen szűr a talajhibákból. Jó minőségű aszfalton tök jó buli így harminccal suhanni, töredezett felszínen két dolog miatt sem az. Egyrészt a talajhibákat kerülgetve nem tudsz gyorsítani, másrészt a nagyobb sebességnél kevés a springer villa, hamar eléri képességeinek határait. Sima úton nagy az élményfaktor, ekkor azzal kell tisztában lennünk, hogy a fékek nem vészfékezésre valók, lassítóképességük a harmincéves Cubom dobfékénél semmivel nem jobbak, bár az is igaz, hogy az első-hátsó együttes használatával már elviselhető fékhatás érhető el.




A lételeme a húszas-harmincas nézelődős tempó, jó minőségű aszfalton, ahol nem kell hirtelen kényszermanőverekre számítani. És hát igen… van valami spéci, kortalan hangulata ennek a pöfögésnek, garantáltan vonzza a járókelők tekintetét. Kicsit más a helyzet az elektromos változatoknál. Ott a tank és a feltűnő erőforrás hiánya miatt inkább kerékpáros, pontosabban custom kerékpáros az optikai feeling. Viszont nagyobb az élmény, ha megindul. Kis segítség a pedállal, az ember megnyomja a jobb markolat piros gombját, és a bringa hangtalanul meglódul, jóval határozottabban, mint benzines társai. A futómű hasonló, ha nem éppen ugyanolyan. Végsebességet egyik esetben sem tudtunk mérni, a foralmazók szerint 40 km/óra körüli a maximum mindkét verziónál.



Az e-bike-oknál a hajtást egy 36 V/250 W-os agymotor jelenti, a 36 V/10 Ah-s lítiumion-akkumulátor a tévhittel ellentétben nem a kifejezetten szép oldaltáskákban, hanem rejtve, az átalvető rész alatt, a csomagtartón foglal helyet. Érdekessége, hogy rekuperációs módra is képes, tehát lejtőn haladva képes visszatölteni az akkumulátort, de ha olimpikon kondiban vagyunk, lábbal hajtva is tölthető. Vélhetően nem ez lesz az elsődleges töltési mód. Amúgy környezeti feltételektől függően, ideális esetben 60 km tehető meg egy feltöltéssel. A teljes töltési idő 4-6 órát vesz igénybe. A csodaszép motorok exkluzivitása árukban is tükröződik. Az Urban 720 000 Ft, a Chopper 690 000 Ft. az E-Bobber 990 000 Ft-ba kerül.





Némi háttérinfó

Don Pablo Escobar 1949-ben született a kolumbiai Medellin közelében, 1993-ban lőtték le egy háztetőn. Foglalkozása drogbáró. Egyetemi tanulmányait félbehagyta, idejét inkább pénzkeresésre fordította. Egy időben a világ kokainkereskedelmének 80%-át ellenőrizte. A Forbes szerint a világ egyik leggazdagabb embere volt. Éves jövedelme karrierje csúcsán 21,9 milliárd dollárra rúgott. Politikai ambíciókat is dédelgetett, Kolumbia elnöke szeretett volna lenni. Amikor ez meghiúsulni látszott, háborút kezdett saját országával. Üzleti hitvallását legismertebb mondása tükrözi: Plata o plomo – Ezüst, vagy ólom (értsd jutalom, vagy golyó).



A Bobbercycles hazai importőre a Bobber Bike Kft. Az egyik tulajdonos fő profilja szerint Kolumbiából importál növényeket, így bukkant rá Cali (v.ö. Cali kartel) városában egy manufaktúrára, amely a csodaszép, custom jellegű kerékpárokat, e-bike-okat és pedálos motorkerékpárokat gyártja. A brand kifejezetten népszerű Kolumbiában. Magyarországon jelenleg folyamatban van a típus legalizálása. Figyelem! Cikkünkben szándékosan kerültünk mindenfajta viccelődést azzal kapcsolatban, hogy az egyik tulajdonos pont Kolumbiából pont növényeket importál. Képzelhetik, hányszor kell mindenféle viccet, vagy viccesnek vélt megszólalást meghallgatniuk, amikor ez szóba kerül. Olyan sokszor, hogy ez már egyáltalán nem is vicces számukra.
Képek: Mező János