Baleset-megelőzés: A preventív vezető

Amikor az ember még egészen kicsi, nem tud különbséget tenni a látás és a láthatóság között. Ez az az időszak, amikor a gyerekek úgy bújócskáznak, hogy eltakarják az arcukat, és meg vannak győződve róla, hogy ha ők nem látják a másikat, őket sem láthatja senki. Aztán ahogy múlik az idő, megtanuljuk, hogy a kettő nem ugyanaz. A közlekedés azonban olyan terep, ahol a látni és látszani egymással összefügghet. Mégis sokan elfelejtik ezt. Erről szól az alábbi ügy.



 

Szöveg: Kondorné, dr. Kollár Zsuzsanna

Valaki egy délután hazafelé tartva Budapest belvárosában egy egyirányú, egy forgalmi sávból álló utcában közlekedik, egy kereszteződés irányába, egy személygépkocsival. Süt a nap, derült az idő, a fényviszonyok optimálisak. Emberünk – aki még nem tudja, hogy a vesztébe rohan – az útkereszteződésben egyenesen kíván továbbhaladni. A személygépkocsi vezetője által megközelített útkereszteződésben „Elsőbbségadás kötelező” közúti jelzőtábla biztosít elsőbbséget azon utca forgalmának, amelyet hősünk éppen keresztezni szeretne.

A keresztező utca ezen a szakaszon szintén egyirányú forgalmú, egy forgalmi sávból és egy, - a személygépkocsi vezetőjének szemszögéből nézve az utca távolabbi oldalán elhelyezkedő - autóbusz forgalmi sávból áll. A keresztező utcában a személygépkocsi haladási irányából nézve jobbról balra tartó járműforgalom ebben az időpontban forgalmi okból feltorlódik, és az utolsó személygépkocsi a kereszteződést elhagyva megáll. Ezért az útkereszteződéshez érkező, – hősünk haladási irányából nézve jobbról balra tartó – autóbusz vezetője úgy dönt, hogy lemond az elsőbbségéről a személygépkocsi vezetőjének javára, ezért nem halad be a kereszteződés területére, hanem az előtt megáll. Az autóbusz vezetője kézjelzéssel jelzi hősünk számára, hogy az útkereszteződésben élvezett elsőbbségi jogáról lemond.

Ugyanebben az időpontban valaki egy motorkerékpárral a keresztező utcában közlekedik, a személygépkocsi haladási irányából nézve jobbról balra tartva, az autóbusz és az autóbusz mögött közlekedő személygépkocsi mögött, velük azonos irányban és forgalmi sávban. Látva az autóbusz megállását, a motoros úgy dönt, hogy – jobbra irányt változtatva – áthalad az autóbusz forgalmi sávba, és ott egyenesen továbbhaladva folytatja útját. Már kész is van a veszélyhelyzet, csak még senki sem sejti....

Szintén ugyanebben az időpontban egy gyalogos a személygépkocsi által használt utca másik – útkereszteződésen túli – szakaszán közlekedik, az autóval szemben, a kereszteződés irányába tart és az útkereszteződésben egyenesen kíván áthaladni, keresztezve annak az utcának az úttestét, amelyen a motoros halad.



Annak ellenére, hogy a személygépkocsi vezetője tisztában van azzal, hogy a jobbról érkező autóbusz takaróhatást fejt ki, azt is tudja, hogy elsőbbséget kell adnia, és azt is, hogy a kettő egymással nem összeegyeztethető, megkezdi a keresztező utca úttestére történő behaladást. Mindezt oly módon hajtja végre, hogy az általa vezetett személygépkocsival a tőle jobbra, járműve jobb oldalától kb. fél méter távolságra elhelyezkedő autóbusz elé behalad, és járműve elejével ráhajt az autóbusz forgalmi sáv területére is, majd ott megáll, ily módon igyekezve meggyőződni az autóbusz forgalmi sávban érkezők forgalmáról. Miután a személygépkocsi vezetője az autóbusz forgalmi sávba történő behaladással megijeszti a motorost, - hirtelen felbukkanó járművével azt a látszatot keltve, hogy az útkereszteződésben nem áll meg, - ezért a motorkerékpár vezetője az esetleges ütközés elkerülése érdekében fékezni kezd, miközben az általa vezetett motorkerékpárt jobbra kormányozza. Ezen jobbra kormányzás – és egyidejű fékezés miatt – a motorkerékpár felborul és miközben a motoros leesik járművéről, a motor felcsúszik arra a járdaszakaszra, ahol a gyalogos közlekedik. A motor nekicsapódik a gyalogosnak, és fél óra múlva a mentők két súlyos sérülttel robognak a kórház felé...

A büntetőjogi felelősség egyértelmű, és csak egyiküket terheli, mégis ketten vannak, akik ezt a balesetet megelőzhették volna. A KRESZ 28. § (2) bekezdés b) pontja alapján a személygépkocsi vezetője akkor járna el a leghelyesebben, ha a takaróhatásra tekintettel meg sem kezdené az útkereszteződésbe történő behaladást, addig, amíg az autóbusz ott áll, tőle jobbra. Nem kellene mást tennie, csak egy lámpaváltást megvárni, és hagyni, hogy az autóbusz, illetve a mögötte és mellette érkező járművek elhaladjanak. A takaróhatás nem áll fenn hosszú ideig, csak a türelmetlenség diktálja, hogy ilyen helyzetben kihajtsunk a keresztező útra. Az autóbuszhoz ilyen közel ráadásul csak olyan járműpozícióból nyílik lehetősége a jobbra tekintésre, amely járműpozíció szükségszerűen fog megijeszteni egy 50-nel közlekedő, jobbról érkező járművezetőt, akinek a számára a hirtelen felbukkanó jármű észlelésekor nincs ideje mérlegelni a veszélyhelyzet súlyát és a legjobb elhárítási módot. A motoros szabályosan közlekedik az autóbusz forgalmi sávban, nem tartozik büntetőjogi felelősséggel a gyalogos sérüléséért. A nagyvárosi közlekedésben bármikor kialakulhat olyan helyzet, hogy az elsőbbségi kötelezettség teljesítése szempontjából releváns tényezők észlelését valamely – időlegesen fennálló - takaróhatás kizárja vagy nehezíti. E takaróhatás még nem lehet oka annak, hogy az elsőbbségi jogosultat ilyen váratlan és veszélyes (vagy annak tűnő) szituációnak tegye ki a közlekedés másik résztvevője. A más által létrehozott veszélyhelyzet nem legoptimálisabb elhárítása pedig nem alapozhatja meg a motoros büntetőjogi felelősséget. A kérdés azonban az: Mit tenne ilyenkor egy preventív vezető? A preventív (megelőző vagy elővigyázatos) vezetés a hivatalos definíció szerint „a közúti forgalomban résztvevők olyan viselkedését jelenti, amely biztosítja az esetleges balesetek elkerülését, a baleseteket okozó helyzetek előzetes felismerésével, a közúti forgalomban résztvevő társak hibás cselekedeteinek kikerülésével, valamint az időjárási viszonyokhoz, az útviszonyokhoz, a jármű forgalom intenzitásához történő alkalmazkodással.” A preventív vezetési stílus több, mint a szabályok betartása. Egy preventív vezető olyasmire is felkészül, amire egy „csak” szabályos vezető nem készülne. Ha motorosunk preventív vezető lenne, - látva az autóbusz megállását – nem kezdene sávváltásba, vagy ha ezt meg is tenné, felkészülne arra, hogy az autóbusz megállásának esetleg olyan oka van, amely az ő közlekedését is befolyásolja...