Összehasonlító teszt: BMW R nineT Scrambler és Ducati Scrambler 1200 Special

Már csaknem kilencvenéves minden idők egyik legnagyobb bluesslágere. Az ötvenes években lett világhírű Muddy Waters-féle változata, azóta számtalan művész dolgozta fel vagy értelmezte újra. Az egyik közülük Jeff Beck gitárvirtuóz, aki 2001-ben Imogen Heap kíséretével adta elő. Hogy mi köze mindennek a scramblerekhez? Megtudják, ha tovább olvasnak!




Amikor először hallottam, meglehetősen terjengősnek és diszharmonikusnak találtam a címben szereplő zeneszámot. Többször meg kellett hallgatnom, hogy felfedezzem benne a szépet, kibontakozzanak előttem a részletek. Ugyanaz volt vele a helyzet, mint a BMW R nineT Scramblerrel. Ha megengedik, mindjárt szolgálok is rövid magyarázattal e párhuzamra.

Napjaink sorozatgyártású motorkerékpárjai szinte kivétel nélkül funkcionálisak, ám akad közöttük egy-két unalmas darab. Még szerencse, hogy vannak olyan műhelyek, amelyek izgalmas, felvillanyozó bringákkal szolgálják ki a vásárlókat, igaz, ezeknek többnyire nem erősségük a használati érték. Ami persze nem feltétlenül baj, hiszen a jelek szerint egy csomó rider nagy ívben tesz a különféle tesztekre és az azokon szerzett pontokra.



A BMW megpróbálta közös nevezőre hozni a praktikumot és az eredeti külsőt. Ma már tudjuk, hogy nagy sikerrel: igazi diadalmenet volt a 2014-ben bemutatott R nineT-é. Fajtáját tekintve a scramblerek képviselője ez a BMW-típus. Maga az angol „scramble” ige olyasvalamit jelent, mint felkaptatni, átgázolni, felmászni. Ezért van az, hogy bár alapvetően városi környezetben használják a scramblereket, bütykös gumikkal készül valamennyi, jelezvén, akár terepen is megállná a helyét. Jól áll nekik, annyi szent!


A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2018/12 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.