Baleset-megelőzés: A szemtanú kötelessége

„Az igazság (...) gyakran megviseli a szemtanúkat."
Ki a hibás egy balesetben? Nem a járókelők dolga eldönteni. Az eset szemtanúinak azonban nem csak a segítségnyújtásban kötelességük részt venni.



Szöveg: Kondorné, dr. Kollár Zsuzsanna

Már több mint tíz éve, hogy a Motorrevünek dolgozom. Ezalatt az idő alatt, sokszor, sokféleképpen próbáltam a sok színes, és igényes cikk között olvasásra érdemesnek maradni, és lekötni az Önök figyelmét egy egészen másfajta műfajban. Hosszasan elemeztem már mindenféle balesetveszélyes szituációt, taglaltam a belőlük levonható következtetéseket. Hiszem és próbálom elhitetni Önökkel is, hogy ha a tanulság érthető, akkor a jövőben talán néhány áldozattal kevesebb lesz az utakon.

Most valami egészen másról lesz szó. Arról szeretnék néhány gondolatot megosztani Önökkel, hogy vajon Önök, a lap olvasói hogyan járulhatnak hozzá ahhoz, hogy utólag a balesetek körülményei a lehető legpontosabban felderíthetőek legyenek.



Nemrég valaki azzal a kérdéssel keresett meg, hogy az őt ért, súlyos sérüléssel járó motoros baleset körülményeit hogyan lehetne tisztázni. Komoly problémák merültek fel az ügyben. Maga a baleset sérültje semmire nem emlékezett a baleseti szituációból. Az ütközés késő este történt, Budapest egyik forgalmas útján, szakadt az eső, és a baleset másik érintettje tagadta, hogy a motor és az általa vezetett jármű ütköztek volna. A helyszínen szokás szerint sokan összegyűltek, de ezek egy része érdektelen bámészkodó volt, akik magáról az eseményről talán semmit sem tudtak. Mire az első helyszínbiztosító rendőr kiért a helyszínre, a tanúk egy része jó eséllyel már nem volt ott. És itt elérkeztünk az első problémához. Most nem kívánok azzal foglalkozni, hogy mindenki, aki észlelte a balesetet, köteles lett volna megállni, és a motoroshoz menni, tisztázni értesítette-e már valaki a mentőket és a rendőröket. Ez emberi kötelességünk. Aki feküdt már kiszolgáltatottan, az átélt sokk hatása alatt egy hideg úttesten, fájdalmaktól meggyötörve, az tudja, hogy milyen fontos ilyenkor a gyors segítség.

Van azonban itt egy másik fontos szempont is. Aki látta a baleset előzményeit, és a bekövetkezését, az jó ha tudja, hogy ott maradni a helyszínen neki is kötelessége. Miért? Azért, mert a helyszínre érkező rendőrök egyik első dolga az lesz, hogy tanúkat gyűjtsön, és nyomokat kutasson. Minden, ami a baleset bekövetkezését követő pillanatokban ott van a helyszínen, releváns lehet a későbbiekben. A nyomok értelmezése nem a mi dolgunk, de azok érintetlenül hagyása igen! Mindannyian elvárjuk, hogy a rendőr mindig, minden körülmények között tegye a dolgát, méghozzá jól. Miért nem gondolunk ugyanakkor arra, hogy az ő munkájának sikere egy helyszínen másoktól is függ? A nyomok rögzítésének kötelezettsége a baleseti helyszínen benne van a KRESZ-ben, legfeljebb sokunk elfelejti, miután levizsgázott. Ne várjuk a rendőrtől, hogy a lehető legjobban felderítse a baleset körülményeit, és a bírótól, hogy méltó büntetést szabjon ki az okozóval szemben, ha mi laikusok a helyszínen csak annyit tudunk hozzátenni az ügyhöz, hogy félretoljuk a motort, és összeszedjük a széthullott tárgyakat! Ma már szinte mindannyiunknál ott van egy beépített fényképezőgéppel felszerelt mobiltelefon. Ha másként nem megy, legalább néhány fotót készítsünk ott, és akkor, amikor ez legelőször lehetséges! Semmibe sem kerül, mégis pótolhatatlan lesz később. A helyszín megváltoztatásától mindenkit óva intenék. Amíg az első rendőr ki nem ér, és el nem dönti, hogy mi a teendő, ne nyúljunk semmihez!


A másik probléma: Sokszor távoznak a helyszínről olyanok, akik láttak valamit, ami fontos lehet, mégis elmennek, és utóbb a kilétük felderíthetetlenné válik. Én tudom, hogy mindig mindenki siet valahová. Mégis azt mondom, hogy amikor valaki bajban van, akkor ő az első. Az adatainkat leírni és a helyszínbiztosító rendőrnek odaadni, nem jár semmiféle komolyabb nehézséggel. A baleseti helyszíneken néha hemzsegnek a bámészkodók, miközben a tanúk elmennek. Miért?

Ami az érintett járműveket illeti: Mind a baleset utáni elhelyezkedésük (melyik sávban, milyen irányban állnak, stb.) mind a rajtuk lévő nyomok értékes információt ad majd azoknak, akik a nyomozásban és a bírósági eljárásban részt vesznek. Ha a sérült egyedül van (korábban nem utazott vele senki) és értesíteni sem lehet senkit, akkor a rendőrség gondoskodik járműve elszállításáról. Ellenkező esetben az értesített rokon, barát, stb. teszi meg ugyanezt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az az autó, vagy motor onnantól kezdve nem releváns a bizonyítás szempontjából. Ezért fontos, hogy ha ránk bíznak egy balesetben érintett járművet, azt úgy mozgassuk, és olyan helyen tároljuk, ahol védve lesz az időjárás viszontagságaitól, és minden más olyan tényezőtől, amely veszélyt jelent a nyomokra. A jármű szemléje ugyanis utólag is elvégezhető. Ha a balesetben érintett motoron (más járművön) az ütközésnek nyomai vannak, azt utóbb majd fizikus és műszaki szakértő elemezheti, ezért fontos, hogy azok ne változzanak az eredeti állapothoz képest. Ehhez képest beszédes adalék lehet a nyomozás során önmagában már az a tény is, ha kiderül, hogy a balesetes járművet a helyszínről rögtön egy szervizbe szállították...

A közúti balesetek nyomozása sajátos műfaj. Több szempontból az. Részben azért, mert olyasminek a pontos megfigyelését várjuk el a tanúktól, aminek a bekövetkezésére senki sem készül. Ez persze más bűncselekményekre is igaz lehet, mégis a közlekedési ügyek ebből a szempontból kiemelkednek a többi közül. A közlekedés hétköznapi életünk része, míg más bűncselekményeknek esetleg olyan előzményei vannak, amiről már a bekövetkezésük pillanatában tudjuk, hogy nem része a „normális ügymenetnek”. Ez segíti az utólagos visszaemlékezést. Nyilván Önök is ismerik az érzést, amikor reggel – autót vagy motort vezetve – úgy jutnak el a munkahelyükre, hogy utóbb egyetlen részletet sem tudnának felidézni az útjukból. Ha a dolgok úgy történnek, ahogy történniük kell, akkor nem is fontos, mit láttunk útközben. Ha azonban bekövetkezik egy baleset, minden átértékelődik. Amit láttunk, annak hirtelen jelentősége lesz. Nem is akármilyen. Ezt kell majd utólag visszaadnunk a bíróságon, amikor kérdések kereszttüzébe kerülünk. Csak olyasmit mondjunk biztosan, amiben tényleg biztosak vagyunk, és ne keverjük össze a tényeket a saját vagy mások véleményével. (Folytatjuk)

Képek: wooleylaw.com