Használtmotor-teszt: Kawasaki ZZR1400

A motorok széles kínálatában van egy szűk szegmens, mely első hallásra nem tűnik túlzottan racionális választásnak és sokan úgy gondolják, hogy csak arra valók, hogy az ember kompenzáljon. A ZZR1400 bebizonyította, hogy kár a sztereotípiákat tovább görgetni, megismerve rájövünk, miért van kevés eladó példány a piacon.



Több mint tíz évet kell visszaugranunk az időben a ZZR1400 históriájának kezdetéig és majd húszat a kategóriában induló új időszámításig. A gyártók közötti örökös verseny egyik legnemesebb terepe a kinek a motorja a leggyorsabb játék. Valószínűleg ez gyerekkorunk kártyajátékából ered, szeretjük birtokolni a legnagyobbat, legerősebbet. Anno a Suzuki Hayabusa a 306 km/h-s végsebességével felkorbácsolta az indulatokat, amire a Kawasaki két lépcsőben végül a ZZR1400-zal reagált. A zöld vérűeknek kellett is valami nemes bosszú, gyorsan el is nevezték sólyomvadásznak az új jövevényt. A besorolását tekintve igen érdekes a helyzet, hiszen míg Amerikában a ZX-14R nevet kapta és abszolút sportmotorként tekintettek rá, addig Európában a ZZR1400-as név és a sport-túra vonal mellett döntöttek a marketingesek. Ez valahol érthető is. Amerikában tényleg a mindent vivő drag alapot látták benne és tuningolták is őket szénné, hogy sikert sikerre halmozzon a versenyek során. Európai embernek a sportról nem a dragozás jut elsőre eszébe, így furán is hangzott volna ez így egyben. A ZZR név viszont az álmok netovábbját jelentette generációk számára, hengerűrtartalomtól függetlenül.


Az elődnek tekintett ZZR1200 leváltását a környezetvédelmi előírások szigorodása tette szükségessé, a végeredmény azonban sokkal jobb lett, mint azt sokan várták. Ha csak az alapképességeit nézzük, miszerint hét másodperc elegendő neki egy 0‒200-as sprinthez és hogy függetlenül a japán gyártók kötötte nem hivatalos egyezségtől, csendben átlépi a 300 km/h korlátot, könnyű előítéletesnek lenni. Nehéz elhinni ugyan, hogy egy ilyen gép másra is alkalmas lehet, mint őrült száguldozásra, de az elmúlt tizenkét év és a típus köré települt felhasználók a legjobb bizonyíték arra, hogy a sport-túra szegmens egyik legjobb választása lett a nagy Zizi, csak először fel kell nőni hozzá agyban. Egyébként a végsebességmámor kapcsán annyi megjegyzendő, hogy a gyári áttételezés elvileg 300 km/h-ra volt hangolva, de ezt már szériaállapotban is túl tudta lépni.

Miért jó egy 1352 cm3-es, 190 lóerős/154 Nm nyomatékú és 255 kilós géppel (2006‒2011) túrázni? Pont ezek miatt. A több néha többet is ér, a kulcsszó pedig az elegancia. Egy ilyen nyomatékos és ekkora erőtartalékokkal rendelkező, valódi pince-padlás géppel lehet igazán kényelmesen és elegánsan gurulni, állandó váltogatás nélkül. A nagyobb súly és hosszabb tengelytáv is hozzájárul ahhoz, hogy nyugodtabban viselkedjen a futómű alattunk. A kormánylengés-csillapító hiánya sem tűnik fel menet közben. Az utasok is elégedettek a típussal a hosszú úton kényelmes, csapatásnál biztonságos pozíciónak köszönhetően. Egyértelmű, hogy nem az ezres superbike-ok ellenfele és az is, hogy jelent némi megalkuvást a konstrukció. Azonban akit nem mozgat a pályázás, annak utcán sokkal kisebb kompromisszumot jelent lemondani egy kis kanyartempóról a végtelen nyugalomért és erőért cserébe. A blokk, váz, futómű és fékrendszer tökéletes harmóniában vannak, minden rész ugyanazt a magabiztos érzést sugározza a motoros irányába közúton. Valljuk be, napjainkban, bekamerázott világunkban már nem annyira egyszerű az élet. A vad száguldozás már financiálisan sem egyszerű történet. Pedig ez lenne ennek a motornak az egyik zsenialitása, az autópályás szakaszok kényelmes átugrása.


A modell életében két fontos évszám volt. Az egyik 2008, amikor néhány tesztelő és vásárló visszajelzésére reagálva új programot kapott a befecskendezés, ezzel tovább finomítva a gázreakciókat.

A nagy ráncfelvarrás ideje 2012-ben jött el. Kismértékben változott a forma is, de a komolyabb változások az idomok alatt és a motor agyában történtek. A blokk 1441 cm3-re, ereje 210 lóerőre nőtt, még simább és vastagabb nyomatékkal az alsó tartományban, és megkapta a Kawasaki szuper KTRC elektronikai csomagját is. A kipörgésgátló alkalmazása még kezelhetőbbé és biztonságosabbá tette a nagy dögöt. Az új ZZR is annyira jól sikerült, hogy saját márkán belüli vetélytársa, a túra vonalat képviselő GTR1400-zal szemben is könnyű volt a döntés a vásárlók körében.

Megjegyzendő, hogy az első években előfordultak ABS nélküli darabok is a kínálatban. Ahogy a tapasztalatait megosztó Kawasaki-guru Ozsváth Ferenc fogalmazott: „lyen teljesítményű közlekedési eszközt illetlenség ABS nélküli változatban megvenni. Az ABS és a KTRC jelentős orvosi és karosszériaköltségeket takaríthat meg.”


Persze aki sokat szeretne menni a ZZR-rel és a költségeket sem az egekig engedni, annak már csakazértis megéri önmérsékletet tanúsítania, mert ekkora erő és ez a sebességtartomány nagyon rövid idő alatt képes lenyalni a gumikon lévő tapadós réteget vagy éppen elfogyasztani bármely kopóalkatrészt. Ezeket leszámítva a nyomatékos és a környezetvédelem nyomásaként tökéletesített égés eredményeként meglepően gazdaságos tud lenni a nagy Kawa.

A használt cikkeknél mindig ilyenkor jön a legizgalmasabb rész a szerviztapasztalatokkal és a matematikával. Nos, a ZZR1400 ilyen tekintetben is az erősen ajánlott kategóriába kerül, ha volt gazdája a motornak, nagy probléma nem várható vele kapcsolatban. A minőség az újkori Kawasaki sztenderdnek megfelelő, visszahívási akció is csak a korai példányok esetében fordult elő, a motorblokk és a monocoque váz összekötését biztosító csavar és annak távtartója kapcsán. Itt a rögzítés meghúzási nyomatékát kellett ellenőrizni. A hibás beállítás (túlfeszítés) akár a váz repedését is okozhatta. Fontos tudni, hogy a Magyarországon értékesített, a visszahívás kapcsán érintett darabok egyike sem volt hibás. Csak az ellenőrzést kellett végrehajtani. Ennél a szériánál a motorblokk hőelvezetésére volt még panasz. A használók elmondása szerint, nyári melegben, lassú haladásnál, a beinduló hűtőventilátor a motoros lábára és testére tereli a blokk hőjét. Ez inkább csak kellemetlenség volt. A motor hűtőfolyadéka, normál használatban, ritkán melegedett ventilátorindítási hőfokra.


A korai példányoknál elvétve előfordulhatott még deformáció az első féktárcsáknál, mivel vélhetően sokszor és nagy tempóról kellett visszalassítani a nagy testet, ezért ennek az alkatrészcsoportnak az ellenőrzése különösen ajánlott vásárlás alkalmával. Ugyanilyen súlyú kérdés a váltó alapos vizsgálata. Érdemes a próba során többször végigkapcsolni a fokozatokat, mivel a helytelen használat jellemzően a 2. és 3. fokozatot viseli meg. Ha nehezen veszi vagy kidobja a fokozatokat, az költséges javítást jelent.

A használtvásárlásnál jó alap lehet megvizsgálni a már lecserélt alkatrészek (gumiabroncs, lánc, lánckerék, olajszűrő, légszűrő, fékbetét, féktárcsa) minőségét. Ha gyárit vagy jó minőségű utángyártott darabot választott az eladó, az bizalmat ébreszthet. Érdemes a kiválasztott darabot begurítani egy márkaszervizbe átvizsgálásra, vagy lekérni a szerviztörténetet.


Az eddig leírtakból jól látszódik, hogy megfelelően dokumentált és elvégzett karbantartás esetén nem kell félni a nagyobb futásteljesítményektől sem. Az átalakított, tuningolt változatok és a sérült vagy szakszerűtlenül javított példányok azonban kerülendőek, meg a kínai xenonosok is, a későbbi problémák miatt.




A végére jön a bónusz. Függetlenül minden jóságtól a ZZR1400 használtan nagyon jó ár-érték aránnyal rendelkezik és az itthoni példányok jellemzően megkíméltek is. Az árak 1,8–2,3 millió forint között mozognak, szerencsés csillagállás esetén azonban 1,5 millió körül is lehet találni eladó példányt a téli időszakban. Ennyi pénzért jellemzően túradobozokkal (gyártói ajánlás ellenére 3 db) és egyéb kiegészítőkkel felszerelt darabok közül választhatunk. A tulajdonosok ismerik egymást. Vásárlás előtt érdemes „beépülni” a csoportba, ajánlást kérni a tagoktól. A választék nem túl széles, a többség elégedett gazda kezében van, akinek eszébe sem jut eladni az akár első sorozatú példányokat sem. A külföldről behozott darabok nehezen visszakövethetőek, lenyomozhatóak. Aki megszerelmesedett, annak érdemes tehát specializálódnia, beépülnie, és kivárni a nagy halat.