A világ végéig

Bár a túra valójában csak Franciaország déli részéig tartott, de az egyszeri motoros ott is szeretne jól festeni akkor, amikor az országútról beér a városba. Vajon az ambiciózus jelöltek valóban fel vannak készülve a legkülönbözőbb kalandokra? 12 kombiruhát teszteltünk.

Szellőző nyit, szellőző zár. Bélés ki, bélés be. Membrán ki, membrán be. A motorozást Dél-Provence lenyűgöző tájain újra és újra meg kell szakítani, hogy módosítsunk valamit a ruhákon. Lehet, hogy a multifunkcionalitás néha idegesítő, de egy funkció hiánya, ha sürgősen szügséged lenne rá, még zavaróbb. A sokat motorozó kalandvágyók nem szeretik, ha korlátozzák őket, hiszen hogyan is hangzik a bár elcsépelt, de minden szabadtéri aktivitást kedvelő számára érvényes mondás? Nincs rossz idő, csak rossz ruha. A rossz idő jelenthet esőt, szelet, hideget. Ha több száz kilométer megtétele után egészségesen és frissen szeretnénk elérni a célunkat, akkor a hőség is jelenthet rosszat számunkra. Elsősorban akkor, ha utunk akár enyhébb terepen át vezet. Ugyanis még ha nem is ralizunk éppen, túraendurósként könnyen megizzadhatunk a civilizációtól távol eső útszakaszokon, ahol az aszfalt véget ér, és testünk nagyobb igénybevételnek van kitéve.

Ilyen helyen próbáljuk ki 12 tesztruhánkat. Az egyiket Pharaónak hívják, ami legyőzendő sivatagot és dűnéket idéz. Ezt viszont felejtsük el ebben a ruhában, hiszen alig lélegző klímamembránja izzasztó borogatásként működik, és már rövid terepen tett kirándulásokon is gyorsan kiveszi a pilóta erejét. Sajnos a membránréteget nem lehet kivenni, éppúgy, ahogy a Dainese nadrágjából sem. Röviden tehát: igazi offroad kalandokra vágyó pilótáknak, akik esetleg egy megpakolt, több mint 250 kilós endurőval kelnek útra, a klasszikus, vízálló túraruhák egyszerűen nem alkalmasak. Persze olyan országúti túrákon, ahol legfeljebb rövid szakaszokra térünk le az aszfaltozott útról, ezek is jók. De az „Adventure“ címhez egy ruhának többet kell felmutatnia, mint egy hangzatos nevet és designt, ami jól passzol a motor színéhez.

Középkategóriás túraruhákkal összehasonlítva az egyébként kimondottan jutányos árú és összességében jó felszereltségű Pharao valószínűleg egy szűk „jó“ eredményt ért volna el, és ugyebár a „közepes“ sem jelent rosszat. Ez az egyik jó hírünk a teszt után, hiszen nagy hibát egyikük megvásárlásával sem követünk el. Ez a levegős és könnyű Scott ruhára is érvényes, amely kissé túlságosan is az esetleges terepkirándulásokra koncentrál, és például egy hosszabb autópályás út során már rosszabb tapasztalatokat szerezhetünk vele. Persze az autópályás száguldásnak nem sok köze van a terepezéshez. Ugyanakkor a mára már több mint 150 lóerőssé erősödött túraendurókkal meglehetősen gyakran előfordul, hogy egy túra során mindkettőben részünk van.

Tehát a legjobb kompromisszumot keressük. Egy ruhát, amely mindenhová megfelel. Amely minden körülmények között megállja a helyét, és eközben megfizethető marad.

Míg a felső kategóriában egy hasonló, kiváló minőségű anyagokból készült textilruháért majdnem 2000 eurót is elkérnek, az itt tesztelt kalandruhák ennek legfeljebb a felébe kerülnek. A következő jó hír: a minőséget tekintve egyik jelöltnek sincs szégyellnivalója, ráadásul a vizsgált ruhák egy része szabásban és az időjárás viszontagságai ellenei védelem terén csúcsminőségű. Érdekes megfigyelni, hogy az egyes ruhák hogyan igyekeznek elérni azt a célt, hogy lehetőleg minél többféle kalandozásra megfeleljenek.

A biztonsági felszereltséget tekintve mindegyikük legalább a vállnál, a könyöknél és a térdnél rendelkezik CE-protektorokkal, amelyek ideális esetben elcsúszás ellen rögzíthetők. Néhány ruha ezenkívül a hátat és a csípőt is védi (utólag mindegyikbe beletehetők), a Spidinek ráadásul még mellkasprotektora is van.

A ruha külső anyagának megerősítése fontos, ha aszfalton elesünk, ugyanakkor megnöveli a tömeget, ami kényelmetlenné teszi a ruhát offroadozáskor – ennek mérlegelése a ruházati szakemberek feladata.





Nehezebb dió az időjárás elleni védelem és a klimatizálás, hiszen a kalandos utakon a megfázást és a hőgutát gyakran csak néhány kilométer, illetve perc választja el egymástól. A ruhák nagy részének kivehető membránja van. Az előnye: az eső ellen védő réteget kiveszed, elteszed, és máris szabadon éri a hűsítő levegő a testedet. Hátrány: bonyolult, és a nem esőálló külső anyagréteg jól megszívja magát nedvességgel, és csak lassan szárad meg. A nyirkos ruhák pedig éjjel a sátorban elég rossz klímát tudnak okozni. A sokat túrázók ismerik az érzést. A Rev’it (membránáteresztők) és a Hein Gericke (extra esőruha a ruha fölé) ebben az árkategóriában szokatlan utakon jár, nem feltétlenül kellemetlen mellékhatások nélkül. Valóban a világ végéig kellene mennünk, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást? Szívesen, de először is lássuk a teszteredményeket.

Így teszteltünk

Az aszfalton és terepen kivitelezett tesztek során (lásd a lenti keretes írást) nagy szerepet játszott a vizes teszt, hiszen a különböző membránkonstrukciók esetében könnyedén akadhatunk hiányosságokra.

A víz megtalálja a maga útját, ráadásul minden szegletbe. Sajnos olyan helyekre is, ahol motorosként tényleg semmi szükségünk rá – a bőrünkön. Így esett a dolog például a Scott ruhával. Ezt egy kivehető, laminált membrándzsekivel látták el, de a felső és alsó rész találkozásánál már néhány perc elteltével bejött a víz. Tesztünkön erős záporesőt imitáltunk nagyjából 100 km/h-s sebességnél. Kemény próba. De teljesíthető, a textilruhák nagy része gond nélkül ki is állta. De az értékelésnél nemcsak a hideg és az eső elleni védelem (membránok, betétek, thermobélés) számított, a jó szellőzési lehetőségek is fontosak voltak az „időjárás elleni védelem/klimatizálás“ kritérium szempontjából.

Az összértékelésben 35 százalékos részesedésével ennek a kritériumnak volt a legnagyobb jelentősége, hiszen a kalandozó motorosok általában minden időben jól használható ruhát keresnek.

A „biztonság“ kritérium vizsgálata során a laborban (eséses mérőpad) a protektoroknál meghatározott maradékerő-értékeknél éppúgy nagy különbségek jelentkeztek, mint az illeszkedést (menet közben vizsgáltuk), illetve a ruha külső rétegét (esetleges megerősített részek) tekintve.

A ruhák illeszkedését és kényelmességét a franciaországi Provence kanyargós útjain próbálhattuk ki tavaszias, napos időjárás közepette. Benyomásainkat (például arányok, esetleges nyomás vagy dörzsölés, csapkodás) minden szakasz után pontosan feljegyeztük, emellett meg is mértük a ruhákat. Ezenkívül a pihenőknél, illetve az otthoni szerkesztőségben is még egyszer alaposan megvizsgáltuk a ruhákat felszereltség és kidolgozás tekintetében.

A vizes próba: a ruháknak a több percen át tartó heves esőt is bírniuk kell.

Állás közben is bizonyítani kell

Laza talajon az ember többet motorozik állva, mint a nyeregben ülve. Fontos, hogy a ruha ilyenkor is kényelmes legyen, ami bizony nagy kihívás elé állítja a ruházati technikusokat.

Még meglehetősen friss, 20 °C alatti hőmérséklet esetén is hamar a saját levében fő a pilóta, ha egy több mint 200 kilogrammos motorral kell manővereznie terepen. A biztonságos offroadozás ugyanis sportos igénybevételt jelent – nyugodt üldögéléssel nem jutunk messzire. A ruhának tehát állva is megfelelő mozgási szabadságot kell biztosítania, és sehol sem feszülhet. Ami a kizárólag országúti motorozásra szánt ruháknál viszont gyakran előfordul, különösen a hátrészen. Fontos, hogy amikor a nehezebb szakaszok után a pilóta ismét visszaülhet az ülésre, akkor a dzseki és a nadrág ne ráncolódjon kényelmetlenül, emellett a karok és a lábak szabása olyan legyen, hogy ezek eredeti helyzetükbe csússzanak vissza.

Ugyanez érvényes a protektorokra, amelyeknek bármilyen helyzetben jól körbe kell ölelniük az ízületeket. Optimális a nadrág belső oldalán lévő tapadós betét, amelynek segítségével jobban érezhetjük a motort a térdünkkel. Kötelezőnek kellene lennie a nagy méretű szellőzőknek a mell- és hátrészen, optimális esetben a karokon és lábakon is, hogy védjék a pilótát a túlhevüléstől.

Erények és hiányosságok a teszten

Alpinestars A vízhatlan külső zseb jól szigetelt cipzárral nagy tárolóhelyet biztosít

Hein Gericke A hideg elleni védelmet egy pehelykönnyű, kompakt műszálas mellény jelenti, amely a dzseki alatt egyáltalán nem zavaróan vastag, ennek ellenére jól melegít

IXS A nagy felületű szellőzők nemcsak a hőségben tett kirándulásokat teszik elviselhetővé, hanem a tereptúrákat is, ahol bizony hamar megizzad az ember

Held A tapadós bőrbetét a lábon kiváló segítség, amikor a pilóta terepen állva vezeti a motort, a térdével irányítva azt

Pharao Micsoda zűrzavar – a kabátujj vége ráncolódik, és a gyakorlatban nem volt túl meggyőző

Büse Egy vékony belső softshell dzseki szolgálna thermobélésként. Meglehetősen haszontalan, ugyanis alig szigetel

Spidi Ahányszor csak felvettük, a thermobélés mindig kitüremkedett a kabátujjból, úgy kellett visszatömködni. Gyakori öltözködésnél meglehetősen idegesítő

Scott Még a hosszabb szárú csizmák fölött is rés van a nadrágszárnál, ahol biztosan bejön a víz. A nadrág szabása egyértelműen túl rövid

Örvendetes, hogy majdnem az összes kipróbált ruha igen magas színvonalú. Ennek ellenére ketten is (Dainese, Pharao) „csak“ közepes minősítést kaptak, mivel konstrukciójuk nem felel meg teljes mértékben a tesztkritériumoknak (offroadozásnál hiányzik a megfelelő szellőzés). A Scott ugyanakkor egy cseppet túlságosan is a terepezést tartja szem előtt, így gyengébb időjárás elleni védelme és kevésbé biztonságos mivolta miatt veszít pontokat. Egyértelműen úgy tűnik, hogy a ruházati szakembereknek nagy kihívást jelent, hogy jó kompromisszumot találjanak a két terület között. Ez a Hein Gericke Travel Mate-jének sikerült a legjobban.



Címkék:teszt, termékteszt