Mitől mérnöki egy mérnökverseny?

Ötödik szériájához érkezett a mérnökhallgatók versenymotor-tervező és -építő versenye. A kecskeméti csapat már nyakig benne van a munkában, ráadásul duplán, hiszen két motorral is készülnek az aragóniai futamra.


Szöveg: Tímári Attila, képek: KEFO, motostudent.com

Milyen kihívásokat rejt a Motostudent? Induljunk ki egy átlagos motorverseny felállásából. Számomra tömören összefoglalva van egy szabályzata, amin megfelelő motorral lehet részt venni alkalmanként szabadedzésen, időmérőn és futamon. A Motostudentben röviden ezt egészítik ki ügyességi és gyorsulási versenyszámmal, valamint egy nagy dokumentációval. A dokumentációnak az alapvető formai követelményeken túl egy fő megkötése van, bele kell férnie 150 oldalba. Elsőnek soknak tűnhet, de valójában ahhoz képest, amit kérnek, a végén kevés lehet ez az oldalszám. Mivel mi kettő kategóriában (benzines + elektromos) is indulunk, ezért a dokumentáció is dupla számunkra.


Nézzük, mi is tartozik bele és milyen határidőkkel:

- A – koncepcionális tervezés és célok (október 31.)

- B – részletes tervezés (március 31.)

- C – prototípus és validálás (július 31.)

- D – iparosítás projekt (április 30.)

- E – üzleti terv (április 30.)

- F – innovációs projekt (május 31.)

Ahogy látható, elég sokrétű a projekt, és a cikk megjelenésekor pedig már túl is leszünk az „A” szekción, azaz a koncepcionális tervezés és célkitűzéseken. Ez egy nagyon érdekes rész, mivel itt fektetjük le a jövő évi koncepciók alapjait, tervezési irányelveit, célkitűzéseit. A tervezés a következő gondolatmenet szerint zajlott:



A rendszer maga az elektromos vagy belső égésű versenymotor, amivel kapcsolatosan általános célokat fogalmazunk meg. Esetünkben pl. a legfőbb cél a benzines motorunk esetében a menetkész tömegét, azaz olajjal és egy liter üzemanyaggal a bűvös 100 kg-os határ alá tervezzük, míg az elektromossal a legjobb gyorsulást célozzuk meg.

Alrendszerből már motoronként kettő van. Az egyik magára az erőforrásra és azzal kapcsolatos alkatrészekre vonatkozik, a másik pedig a motor mechanikai elemeit foglalja egy csoportba, mint pl. futómű, váz, fékrendszer stb…

A részegységek pedig az előbb említettek külön vizsgálata. Például a fékrendszerrel kapcsolatban elvárt követelmények, tervezési irányelvek lefektetése.

Az alkatrész a rendszerünk legkisebb eleme. Itt már az anyagválasztástól és bekerülési költségtől gyárthatóságon át sok mindent kell vizsgálni.



Példaként ezt az ábrát tudom mutatni. Mivel a féknyerget és főfékhengert kapjuk és kötelező felhasználni, így az azokkal kapcsolatos követelményeket elhanyagolhatjuk. A teljes benzines motorunk esetében 1 rendszer, 2 alrendszer, 16 részegység és 77 alkatrész leírását, követelményeit, célkitűzéseit és piackutatását tartalmazza a dokumentumunk.


Mindent összefoglalva bármi, ami belekerül a motorunkba, annak okának kell lennie. Miért azt választottuk, miért terveztünk egyedit, miért abból, hogyan/miként terveztük meg, hogy számoltuk ki a terheléseket, milyen kockázatelemzést végeztünk, és még sorolhatnám. Szerintem, ha valóban mérnökök akarunk lenni, akkor nem engedhetjük meg, hogy csak úgy használjuk, akár egy csavart is. Tudnunk kell, miért használjuk.