Smith Company - Honda Shadow bobber

Egy látványos átépítéshez nem mindig kell szanaszét vagdosni egy motort. A finom megoldások, egy kis játék a színekkel és formákkal csodát tesz.


Van, aki bogarakra vadászik. Spirituszba teszi, majd tűre tűzi szerencsétleneket, alájuk pedig cédulát biggyeszt, amelyre nagy gonddal valami fura nevet körmöl: Cerambyx scopolii. Mások bélyeget gyűjtenek és egymillió fontot fizetnek egy 160 éves, hibás példányért, mondván, ez egy Kék Mauricius a Post Office sorozatból. Ismét mások hihetetlen részletgazdag maketteket építenek, parányi autók, repülők, motorok fölött görnyedeznek óraszám, és vannak, akik szinte tökéletes gyári motort alakítanak át, csak azért, hogy nehogy olyan legyen, mint a többi. Szóval, fura szerzet az ember, na! A motorépítők pedig még inkább azok.

Az Authentic Honda Shadow Handcraft alapító tagja, Angyal Ákos sem kivétel ezalól. Már meg sem próbáljuk megérteni, miért csinálja, amit csinál, csak időről időre beszámolunk egy-egy szemrevaló munkájáról. Épített már choppert, low ridert, természetesen a café racer sem maradhatott ki ‒ Önök is tudják, milyen időket élünk, ezek nélkül ma már nincs custom élet. Talán már csak egy scrambler hiányzik a kötelező gyakorlatok sorából. Feltűnő azonban, hogy míg az átlagos motorépítő ‒ már ha van ilyen ‒ hol ebből, hol abból a típusból lát munkához, addig Angyal Ákos kizárólag Honda Shadow, azon belül is általában VT600-asokat vesz kiindulási alapnak.

Két kerék, egy motorblokk, kormány, pár apróság... ennyi elég is egy minimalista bobberhez. A VT600-as Shadow merev hátsó traktust imitáló softail váza a rejtett rözponti rugóstaggal szinte ordít ezért a stílusért.

Így történt ezúttal is, amikor egy igazán szép bobber tervei kezdtek körvonalazódni a fejében. A munka megrendelésre készült, a megrendelő személyét hadd ne áruljuk el kedves Olvasóinknak. Annyit megosztunk Önökkel, hogy nem is olyan régen kezdte a motorozást, amit a jelek szerint igencsak stílusosan képzelt el. Annyira nem régen, hogy az elkészült motorért még a motoros iskolás oktatójával ment el. Nem tudjuk, hogy a motor neve, vagy maga a motor volt-e meg előbb, de azt tudjuk, hogy a jól csengő Smith Company nevet kapta. Igazi, határokon és kerítéseken átívelő, nemzetközi, multikulti név ez, viselője éppen úgy lehet aucklandi, mint wahikkäläi, de akár vecsési illetőségű is. További titkokról lebbentjük fel a fátylat, ha eláruljuk, hogy a motor neve a megrendelő családnevének fordítása, vagyis... vagyis... Kovács. A tulajdonos tehát egy jóravaló hazánkfia! A Smith Company (established 1988) kifejezetten egyedi, stílusos darab, még akkor is, ha nem látunk rajta radikális (és illegális) műszaki átalakításokat. Nem vágták el a váz nyakát, nem cseréltek lengővillát vagy teleszkópot, sőt még tankot sem, mégis olyan személyre szóló, mint egy névjegykártya.

A titok az egységes koncepcióban, a finom megoldásokban keresendő. Tehát, maradt a VT600-asok merev hátsó traktusát imitáló softail váza, a blokk, maradtak a felnik, a lengővilla, a teleszkópok, de még a kezelőszervek is, igaz, egységes fényezést kaptak. A Smith Company akár a Blacksmith Company nevet is kaphatta volna. A kolorisztikai alapokat, mint látják, a fekete adja, festék és szinter formájában, ezt remekül egészíti ki a csavarok, a kuplung és generátorfedél, valamint a hengerfejek bronz színe. Amúgy a fekete sem csak úgy egyszerűen fekete, a színvilág megteremtésével megbízott Répa Design öregített, vintage feketét használt elsősorban a tankon, és az ülés alatti két, saját gyártású acél takarólemezen. A korhű hangulatot és a vagány kinézetet szolgálja a klasszikus, bőr, két rugóra támaszkodó lengőnyereg is, amelyet első ízben használt építései során az AHSH.

A lengőnyereg már önmaga is változtatott volna az üléspozíción, ehhez járul még egy előrébb szerelt lábtartó, valamint egy kicsit furán felfogatott kormány, amely ezúttal nem kiemelőkön, hanem előretolókon, nem a felső kormánykifli fölött, hanem előtte terpeszkedik, végein szép vintage markolatokkal és egyetlen darab kormányvégtükörrel ‒ ha már minimalizmusról szóltunk.

Ugyancsak a minimalista igények adtak flexet az építő kezébe, aki alaposan megkurtította a sárvédőket. Élünk a gyanúval, hogy esőben motorozva úgy néz ki a vezető, mintha elöl-hátul fekete sár felezővonal futna rajta, merthogy azok a sárvédők vélhetően csak nevükben azok. De félre a nyavalygással, jól néznek ki. A kevesebb néha kevesebb elvet követve mindenféle dobot nélkülöző, saját kipufogót készítettek a Smith Company számára, amely tippünk szerint nem halk, de legalább hangos, és mivel szó sincs dupla falú kivitelről, a hőt helyre kis bandázs tartja távol a vezető lábaitól.

Kellett még egy átlátszó fekete festék az indexekre, amelyek ‒ nyugodjanak meg a fizikus olvasók ‒ nem fekete fényt, hanem a kötelező borostyán színűt pislogja a kanyarodási szándék irányába, kellett még egy sárga üvegű foncsor az amúgy eredeti VT600-as lámpába, és már kész is volt az Authentic Honda Shadow Handcraft egy újabb munkája. Amikor az átépítés időtartamára kérdeztünk rá, Angyal Ákos igazi motorépítős időszámításba konvertálta válaszát: ‒ Egy tél alatt megvolt.

Képek: Mező János