Száguldás Vespa Szerelem - Vespa Primavera 125 ABS

A Primavera név nem új a Vespa világában. Az 1968-ban debütált ős az egyik legtovább gyártott és legjobban kedvelt modell volt az olasz gyártó története során. Kicsi, agilis, briliáns motorjával forradalmat hozott a robogógyártásban. A Primaverát 1982-ig megszakítás nélkül gyártották, így a Vespa történelmének egyik legnagyobb értékesítési sikere lett.



A nevet 2014-ben elevenítette fel újra a Vespa, a fiatalokat megszólító, innovatív technológiával felvértezett, agilis és dinamikus változat megtartotta az ős friss, élettel teli hangulatát. Mára az újkori Primavera is a második generációjánál tart. A változást elsősorban az Euro4-es előírások életbelépése indukálta, de ha már így is, úgy is hozzá kellett nyúlni a modellhez, akkor tovább finomítottak az alig hároméves típuson.

MI AZ ÚJ?

Vadonatúj i-GET blokk

24%-kal nagyobb tehetetlenségi tömegű főtengely

Új, halkabb önindítómotor

Új váltófedél (zajcsökkentés)

Új nyomásszenzor

Optimalizált befecskendező rendszer

Halványkék tesztrobogónk mágnesként vonzotta a járókelőket, kortól és nemtől függetlenül. Ez persze nem véletlen: a Vespa csúcsmodellje, a 946 dizájnjából örökölt számos vonást a Primavera. Marco Lambri tervezőmérnök egyszerre maradt hű a Vespa-hagyományokhoz, mint például a fémkarosszéria vagy a jellegzetes felfüggesztés, miközben modernizálta azt. A fényezésen túl az okosan adagolt króm is hozzájárul a finom eleganciához, a lábpajzs szegélye, az első sárvédő cápauszonya, a lámpakeret, a tükrök és főként a gyönyörű vonalú kapaszkodócső kapott csillogó bevonatot. Klasszikus Vespa-összetevő a hagyományosan ötküllős, 11 colos könnyűfém felni. Formájukon azonban érezhető a modern idők szele.

Az ülés inkább feszes párnázottságú, mint puha, a dupla varrással készült barna nyereg igazi olasz mestermunka. A modern kor vívmánya az elektromotorral működtetett, gombnyomásra nyíló ülészár, azaz nem kell kivenni a kulcsot, ha ki akarjuk nyitni. Teleszkópos szára révén, ha kinyitjuk, akkor nyitva is marad, mindkét kezünket használhatjuk pakoláskor.

A nyereg alatti csomagtér használható méretű, a nyitott bukó szinte elveszik benne, egyértelmű, hogy a zárttal sem lenne probléma. De az első kesztyűtartó sem csak mondvacsinált rekesz, egy tárcánál jóval több holmit képes befogadni. Ugyanitt találjuk korunk szimbólumát, az USB-csatlakozót is.

A füstszínű apró szélvédő mögött van a Vespa csúcspontja, a klasszikus autók óráira emlékeztető műszerfal, amely sötétben igazán gyönyörű. Jól megfér rajta a mutatós és a digitális technika, utóbbi egészen pontos, szegmenses üzemanyagszint-jelzővel is szolgál. A kidolgozottság első osztályú, a gyönyörű hegesztési varratok, pontos illesztések prémium színvonalúvá emelik a Primaverát.

A padlólemez nem teljesen sík, és épp elég keskeny ahhoz, hogy az alacsonyabbakat se zavarja a lábletétel során. Ők egyébként sem panaszkodhatnak az ülésmagasságra, hiszen az mindössze 790 mm-es. Az aprócska test ellenére kényelmes minden testalkat számára, hosszabb combokkal sem kell tartani attól, hogy a gyújtáskulcsot verné a térd. Az üléspozíció egyszerre nyugodt, kényelmes és elegáns. Nagyon jó a súlyelosztás, ami a taposólemez alá helyezett akkumulátornak is köszönhető. Álló helyzetben lényegében nem is érezni a motor súlyát.

Már indulás után azonnal feltűnik mozgékonysága és stabilitása. Utóbbi akár furcsán is hangozhatna, figyelembe véve az aprócska kerekeket. A tekercsrugóval szerelt egykarú első felfüggesztés a sima aszfalton gyönyörűen siklik, a gyors kanyarokban nagyon stabil, a darabosabb felületen azonban már érezni a kormányon az egyenetlenségeket, de nem ráz be, nem kopog. Hála a kompakt méretnek, a fordulókör nagyon-nagyon szűk, így aztán elegancia ide vagy oda, a Primaverát mintha egyenesen a legvadabb városi dzsungelbe teremtették volna.

Az első fékkar nyomáspontja határozott, jól adagolhatóan, könnyedén lassítja a Primaverát a tárcsafékes rendszer. Blokkolását egykörös ABS felügyeli, amit kifejezetten a Primavera számára fejlesztettek ki. Egyszerű, könnyű, így a rugózatlan tömeget csupán minimálisan befolyásolja. Nem túl érzékeny, a száraz meleg aszfalton csak nagyon durva próbálkozásra lép működésbe. A hátsó dobfék már korántsem mondható modernnek, kicsit gumiszerű, tipikus dobfékes hangulatú, de jól kiegészíti a remek első féket.

A legkellemesebb meglepetés - egyben az idei modell legfontosabb újdonsága - azonban a blokk volt. A Piaggio Medley-ben debütált, Euro4-es i-GET motor (az Italian Green Experience Technology rövidítése) úgynevezett moduláris motor, ez azt jelenti, hogy felhasználási területtől függően lehet levegő- vagy folyadékhűtéses, rakhatnak rá három- vagy négyszelepes hengerfejet, és 125-ös vagy 150 cm3-es lökettérfogattal is készülhet. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen robogóba ezt szerelje mostantól a Piaggio, ami mindjárt rentábilissá teszi az Euro4-es fejlesztést. Több mint 1 millió kilométeres tesztnek vetették alá a prototípusokat, hogy megbizonyosodjanak tartósságáról. Ez végül 10 000 km-es szervizperiódust hozott az i-GET motornak.

A Vespa Primaverát a kényszerléghűtéses, háromszelepes változattal szerelik. Az ultramodern egyhengeres nagyon kompakt. A járása nagyon-nagyon sima, vibrációról szinte nem is beszélhetünk, amely az új főtengelynek köszönhető, mely 24%-kal nehezebb, mint elődje esetében. Amihez viszont új és csendes önindító motorra is szükség volt. A halk járás másik sarokköve a szintén új kipufogó, amelynek hangja a csendesítés ellenére is karakteresen kellemes. A 7700-as fordulaton jelentkező 10,6 lóerő nem jelenti azt, hogy kihasználná a kategória adta lehetőségeket, a teljesítményre mégsem lehet panasz. A mérnökök figyelme ugyanis nem a végsebesség kitolására irányult, sokkal inkább arra, hogy bármilyen szituációból gázadással ki tudjon menekülni a Vespa vezetője. Ezt pedig példásan megoldották. A 2017/8-as számban tesztelt, szintén 125 cm3-es Aprilia Tuonónál városban sokkal inkább használható karakterű a Primavera, holott annál 4,4 LE-vel gyengébb. Dinamikusan ugrik meg lámpától, csúcssebességgel robogva 110 km/h fölé szalad a mutató, ennek köszönhetően mindennapi ingázásra is megfelelő, nem kell tartani attól, hogy letolnának minket az autók a gyorsforgalmi úton. Egy ingázóhoz illően pénztárcabarát a fogyasztás is, a gyári WMTC teszten 2,1 l/100 km-t mértek, tesztünk során pedig vegyes országúti-városi használat mellett 2,4 litert fogyasztott, de ezzel is több mint 300 kilométeres hatótávolságra képes.


A Vespa robogók megjelenését nehéz felülmúlni, és ezalól a Primavera sem kivétel. Egy kis remekmű, nem csak egy újabb kis robogó a sok közül, ebben vitathatatlan az olasz gyártó érdeme. Persze ehhez nem árt, ha van egy 70 éves brand, a hozzá kapcsolódó legendás múlttal. Ezt az ár is tükrözi, az 1,6 millió forintos árcédula mindenképpen a prémiumszegmensbe emeli a legolcsóbb 125-ös Vespát.



Képek: Mező János