Meghívó a klubba - Triumph Street Twin

Gyors egymásutánban volt szerencsém kipróbálni két múltidéző Triumph-ot, ami önmagában is öröm, de az igazi érdekesség, hogy az aktuális kínálat két végpontját képviselte a két motor. A Thruxton R tesztje szerelemmel végződött, nézzük, mit mutat a Street Twin.


Az átvételekor tisztázásra került, hogy nem egy alapfelszereltségű gépet kaptunk tesztelésre, hanem a gyári kiegészítőkből gondosan összeválogatott „Brat style" irányba elvitt példányt. A forma megnyerő, a matt fekete festés és a fekete blokk jó alaphangot adnak. Szép a kontraszt, a szörfdeszka formájú, igényesen kimunkált, lapos üléssel is. A markolatok és egyéb kiegészítők pedig már csak a habot jelentik a tortán. A blokkra pillantva feltűnt, hogy a 900-as verziónál nincs karburátormakett, de ettől függetlenül is gusztusos az összkép. A vízhűtő is jó helyre került, látványa nem zavaró. A nézelődést követően mehetnékem támadt.

Mire hazaértem, már tudtam a Twinre koncentrálni, nem akartam máshoz hasonlítgatni, nem is lett volna értelme, annyira jellegzetes stílussal rendelkezik. Az alacsony ülés-relatív magas kormány-lábtartó háromszöge kifejezetten laza tartást enged, még véletlenül sem kötelez arra, hogy támadó pozícióba helyezkedjünk. Az alacsony üléspozíció sokaknak fog tetszeni, garantált a biztonságos talajfogás. A kicsi, keskeny tank és a tank-ülés átmenet - főleg hátulról nézve - gyönyörködteti a szemet, de méretéből és kiképzéséből adódóan a combbal történő motorirányítást nagyjából elfelejthetjük.

A 18" első kerék, a vékonyka, elöl 100/90, hátul 150/70 gumik, egy kilométeróra, ötös váltó, mind-mind a laza gurulgatós üzemmód betöltését irányozta elő, így estére ennek megfelelő útvonalon törtem a fejem. A Nagymaros, lángos, és ami még belefér sötétedésig program telitalálatnak bizonyult az ismerkedőesten. Ezen út során végképp bebizonyosodott, hogy egy ízig-vérig városi, elővárosi motorról van szó, mellyel lehet jókat gurulni nem túl messzi célokra, a motor által preferált sebességi tartományon belül. Ez a tartomány 90-110 közé tehető, itt érzi jól magát a technika. Természetesen innen még rugaszkodhatunk tovább, de tartósan autópálya-tempó fölött nem érdemes időzni. A Twin egyébként jó tanár módjára nevel és terelget is minket ebbe az irányba. Amikor nem volt valami extra sürgős dolgom, hagytam is magamat megtéríteni. A műszer felől is árad a nyugalom, még fordulatszámmérő sincsen, ami fel-alá ugrálna. Az egy nagy kilométerórába integrált digitális kijelző viszont ellát minket minden szükséges és hasznos információval, még fokozatkijelzőt is kapunk, ami nálam pluszpontot jelent!

A fordulatszámmérő hiánya nem probléma egy ilyen motoron, szétforgatni amúgy sem kell. Az új, vízhűtéses HT (high-torque) blokk egészen alacsony fordulattól elegendő nyomatékkal rendelkezik ‒ közel 20%-kal nőtt az elődhöz képest ‒, ennek megfelelően tol becsülettel. Az elektromos gázkar itt sem okozott csalódást, gyorsan és nagyon finoman követi a parancsokat, teljesen zárt állásból is szépen veszi fel a fordulatot.

A nagy megújuláshoz tartozó testvérekhez hasonlóan a Street Twint is ellátták a kötelező ABS-en túl kipörgésgátlóval és csúszókuplunggal. Minden szépen, észrevétlenül teszi a dolgát.

Az ötgangos váltó hallatán először megvakartam a fejemet, de gyakorlatban működik a dolog. A fokozatok hossza ideális, jól lefedik a szükséges tartományokat. Kifejezetten jó érzés becsettinteni a váltót egyesbe a lámpánál és elstartolni vagy méltóságteljesen, váltogatva elgurulni. Persze a Twin nyergében ülve lesz gyorsabb nálunk, de ez itt nem lényeg. A Vance & Hines dobokból gyorsításokkor gyönyörű dübörgéssel, féktávokon, motorféknél össze nem téveszthető morajlással tör elő a motor szava, viszont elmaradoztak az annyira várt és szeretett durrogások...

Érzékszerveinkre valószínűleg a Vance&Hines kipufogó lesz a legnagyobb hatással.

A váltó kapcsán hangot kell adjak azon meggyőződésemnek, miszerint a Triumph-gyárban egy „beteg" zsenire van bízva a koncepió kialakítása. Minden motorjukhoz tökéletesen adja azt a pici többletet ez a részegység, ami fű alatt jut el az érzékszerveinkhez. A precíz, pontos váltó az alap, de a váltási út hosszával, a kapcsolási érzettel, a fokozatok kattanásával vagy ez esetben csattanásával, egészen biztos vagyok, hogy szándékosan trükköznek.

Ez a stílus erről szól. A formavilág csábító erejéről és a felénk irányuló rezgésekről, érzésekről. Ezt használják ki a gyártók is. Tudják jól, hogy gusztusos csomagolással eladhatóak kevésbé egzotikus alkatrészek is. Jelen esetben a fék és futómű terén lehet észrevenni a spórolás szándékát. Végül előbbiben kellemesen csalódtam. Az egyoldali féktárcsától és kétdugós munkahengertől függetlenül a Nissin rendszere ellátja a feladatát. Kicsit határozottabb kezet igényel, de jól adagolható és még egy-egy meredekebb fékezéskor sem okozott stresszhelyzetet.

Ezzel ellentétben a futóműnél elég hamar megtaláljuk a rendszer határait. Az első teleszkópok nem sokat szépítenek az út valós állapotán, illetve a motor hátulja is hintázgatott tempósabb kanyarokban, úthullámokon az én 100 kilóm alatt. Nem teremtett veszélyhelyzetet, nem volt instabil, de érzetre akkor sem volt az igazi. A hátsó rugóstagokban ugyan volt még egy minimális tartalék, de nagy csodát nem reméltem tőle.

A kényelem szó egy ok miatt maradt ki a cikk eddigi részéből, ugyanis az ülés esetében újból bebizonyosodott, hogy a szépségnek mindig ára van! Rövid távokon semmi gond, de 100-150 km magasságában már kerestem a helyemet a lapos ülésen. Ne felejtsük el, nem gyári ülés volt rajta.

A hétköznapi, rohangálós életemnek jó partnere volt a Street Twin. Nem csupán eljuttatott aktuális célpontjaimhoz, hanem stílusosan tette mindezt! Aki nem rendelkezik hatalmas tapasztalattal vagy nincs igénye keményebb menetekre, annak jó választás lehet a Twin, pláne, ha szeretné saját elképzelései alapján átdolgozni a motort. A gyári kiegészítőkből egy ütős scrambler éppúgy összerakható, mint ez a Brat. Így vagy úgy, a bulinegyedben imádni fogják, az tuti! Persze mindennek ára van! Ez a példány az alap 3 milliós áron túl nagyságrendileg 600 ezer forintból alakult át jelenlegi formájára. A design és a hang nagyon rendben van. Birtoklása esetén a futóműre költenék még... Számomra itt van az a pont és lélektani határ, ahol komolyan elgondolkodnék és úgy döntenék, hogy inkább hizlalom még egy picit a malacperselyt és rámennék a kínálat másik végpontjára.

Képek: Mező János