Narancs korong

A világ legnagyobbjai közé tartozott, itthon mégsem hallunk túl sokat róla. Nevéhez híres versenyszponzorációk fűződnek, árul kenőanyagot, autó- és motorkozmetikai cikkeket. Ismerjék meg a Gulf történetét.





1913, Pennsylvania, Pittsburgh, Baum Boulevard és St. Claire street sarok. Hangos pöfögés, egy-két durranás és némi füstfelhő kíséretében megáll egy autó - ma inkább motorizált szekérnek hívnánk ‒ a különös, pagodaforma házacska előtt. A bokáig érő porfogó kabátot, pilótaszemüveget és bőrsapkát viselő sofőr lekászálódik a járműről, felhajtja az ülést, hogy hozzáférjen az alatta megbúvó benzintankhoz. Az ellenőrző pálcikával megnézi az üzemanyagszintet, úgy találja, itt az ideje, hogy tankoljon. A pittsburghiek ide irányították, amikor pumpstation iránt érdeklődött, azt mondták, ezt látnia kell. A vadonatúj épület a város büszkesége, a világ legelső drive in üzemanyagtöltő állomása. Nemcsak üzemanyagot árulnak, de pihenni és felfrissülni is betérhet ide a megfáradt autós, és amíg kávéját szürcsöli, az olajcserét is elvégzik neki, sőt, vizet és ingyenes autós térképet is kaphat. Hol van ez az utak mellett található, dülöngélő fészerektől, farmaciáktól és patkolókovács műhelyektől, ahol az utazók a benzint beszerezhették Amerika-szerte! A csinos kis ház oromzatán a Gulf Refining Co. felirat olvasható.



A Gulf Oil az 1900-1980-as évek között a világ legnagyobb olajtársaságai közé tartozott. 1941-ben Amerika nyolcadik, 1979-ben a kilencedik olajcége volt. Előszeretettel emlegetik úgy is, mint a Hét nővér egyikét. A cég története 1901-ben kezdődött, amikor a texasi Beaumont közelében lévő Spindletop térségében olajra bukkantak. A motorizáció fellendülésének küszöbén jó üzletnek látszott az olaj, bár akkor talán még senki nem tudta, mekkora üzletté is válik hamarosan. A frissen felfedezett nyersanyag kiaknázására hamarosan összeállt egy befektetői kör, amely már a kezdetektől tematikusan gondolkodott, és a közeli Port Arthurban kőolajfinomítót épített a feldolgozás és hasznosítás érdekében. A legnagyobb befektető a pittsburghi Melon bankárcsalád tagja, William Larimer Melon volt, aki magával hozott néhányat pennsylvaniai ügyfelei közül is. Az újonnan megalakult vállalkozás neve a közeli Mexikói-öbölre utalva Gulf Oil Company lett, és villámgyors növekedésnek indult pár hasonló profilú cég egybeolvasztásával. A terület felfedezését követő csúcskorszakban napi 100 000 hordó olajat hoztak a felszínre (16 000 m3), a kitermelés azonban három évtized múlva csökkenésnek indult, a társaság azonban idejekorán alternatív lelőhelyek után kutatott, hogy a finomító ellátását hosszú távon is biztosítsák. Ekkortájt kezdtek építeni egy 640 km hosszú olajvezetéket, amely az oklahomai olajmezők kincsét szállította Port Arthurba. A Gulf a későbbi időszakban az Államok keleti és déli részén csővezetékek és finomítók egész hálózatát építette meg. A Gulf vezetősége tervszerű fejlesztésekben gondolkodott, nem egy ötletük a mai üzleti élet, marketing alapjait jelentik. A cégre brandként gondoltak, ezt igyekeztek a lehető legegyértelműbben kifejezni. Már a korai években (1920) logóval látták el termékeiket, járműveiket, eszközeiket. Ekkor született meg a napot szimbolizáló narancsszínű korong, a legendás Gulf embléma.


A világ első drive inje
Mint cikkünk elején említettük, szintén a Gulf nevéhez kötödik az első drive in benzinkút és szerviz megépítése is. 1913-ban, Pittsburghben, a Baum Boulevardon álló épület és szolgáltatása egyedülálló volt a világon. A hely megválasztása tökéletes volt, a Baum Boulevardot automobil útnak hívták a helybéliek az idetelepült autós kereskedők miatt. Az épületet az 1920-as években már messziről jól látható narancs embléma jelezte a vezetőknek.
Az első napon 30 gallon benzint adtak el, ez kevesebb mint 1 %-a volt annak, mint amennyit ma elad egy állomás. Akkoriban 27 cent volt egy gallon benzin, ma hat dollár fölött van ára. Az 1910-es évek elején mindössze 500 000 autó futott az amerikai utakon, és nem is mind benzinnel járt, még gőzgép is akadt közöttük. De a fejlődés megindult, 1917-ben Pennsylvaniában már hét hasonló állomás épült, a húszas éve végére pedig 200 000 várta az utazókat.
Az egyre hatalmasabb vállalat székhelye még jó ideig Pittsburgh nevezetessége volt. Az 1932-ben, art deco stílusban épült, 177,4 méter magas Gulf Tower jó ideig a város legmagasabb épülete volt. A 44 emeletes felhőkarcoló koronája, a lépcsős piramist formázó felső hat emelet Halikarnasszosz mauzóleumának mintájára épült. Világító színkódokkal kilométerekről látható időjárás-előrejelzőként is hirdeti a Gulf erejét. 1974. június 13-án robbantásos merényletet követtek el a 29. emeleten, amellyel a Gulf világpolitikai befolyása ellen tiltakoztak az elkövetők.
A társaság 1970 körül érte el tevékenységének csúcspontját, napi 210 000 m3 nyersolaj kitermelésével, világszerte 58 000 alkalmazottal, emellett sikeres volt üzemanyag- és kenőanyaggyártásban, a legkülönbözőbb petrolkémiai cikkek területén, tengeri és légi járművek tervezésében, agrokultúrában.


A Gulf és a versenysport
Már a 30-as években gondot fordítottak arra, hogy logójuk a legkülönbözőbb helyeken megjelenjen. A kor híres repülőtervező cégének egy új fejlesztésű gépe, a Gulfhawk II is a vállalat színeit és logóját viselte, az NBC News főszponzora volt, de feltűnt az Apollo project kapcsán is. Természetesen nem maradhatott ki az autó-motor sportból sem. A 60-70-es években John Wyer csapatát támogatta, nevéhez fűződnek a Ford GT40 és a Porsche 917 gyári színekbe öltöztetett versenyautók. Steve McQueen az 1971-es La Mans című filmben szintén a Gulf csapat tagja, de támogatták a McLaren teamet is. Motoros vonalon az angol dragkirály, Ian King fut Gulf logóval, a Superbike-világbajnokságban két csapatot is támogat a Gulf, a Milwaukee Apriliát és az Althea BMW-t.

A fényes múlt és jelenkori erő ellenére a Gulf Oil a magyar közönség számára nem túl ismert, pedig a márka kenőanyagokkal, autó és motorápolási cikkekkel, de még speciális bútorzattal is jelen van az országban.