Balesetmegelőzés: Észlelések és válaszreakciók

Az „Amélie csodálatos élete" c. filmben van egy jelenet, amelyben a főhősnő egy vak embert karon fogva szavakba önti azt, amit a férfi nem láthat: az utca sokszínűségét, az emberek és a tárgyak sokféleségét. Elmeséli neki a színek, formák, történések kavalkádját, miközben a film nézői elmélázhatnak azon, hogy vajon az egészséges többség mennyivel érzékel többet az Amélie által kommentáltakból, mint a vak férfi.



Mindez azért jutott eszembe, mert autóvezetés közben sokszor eszembe jut: a közlekedésben az észlelések tömegéből néha nehéz kiválasztani azt, ami igazán fontos. Ha nem figyelünk eléggé, könnyen megbukhatunk az észlelések és válaszreakciók vizsgáján, és ennek a bukásnak nem egyszerűen az utóvizsga a tétje. Írtam már néhány éve az észlelésről és a reakcióidőről, de úgy gondolom, nem árt elismételni ezekkel kapcsolatban néhány alapösszefüggést.

Ingernek nevezzük azokat a külső környezeti hatásokat, amelyekre az emberi szervezet válaszol. Az ingerekkel kapcsolatos egyik legfontosabb összefüggés a közlekedésben a következő: az inger és a rá adott reakció között eltelt idő a reakcióidő. Egyszerű reflexes válaszoknál, illetve ún. egyszerű reakcióidő feladatokban (ahol egyetlen inger van, és arra mindig egyféle választ kell adni, a lehető leggyorsabban) a reakcióidő nagyobb részét az idegingerületnek az érzékelő és mozgató idegrostokon való végigfutása teszi ki. Bonyolultabb reakciók esetén viszont a válasz létrehozatala, információfeldolgozás zajlik a reakcióidő legnagyobb részében. Információfeldolgozást igényelnek már az ún. választásos reakcióidő feladatok is, melyekben többféle inger jelenhet meg, és mindegyik ingerre más-más választ kell adni. A megismerő folyamatokat (észlelés, emlékezés, gondolkodás stb.) vizsgáló ún. kognitív pszichológiai kísérletek nagy részében a kutatók reakcióidő-adatok különbségeire alapozva alakítják ki elméleti feltevéseiket a belső, agyi folyamatok tulajdonságairól.

A közlekedésben a releváns ingerek nagy többsége vizuális inger. Ezeknek a vizuális ingereknek pedig igen jelentős csoportját alkotják a közúti jelzések. Az előttünk közlekedő féklámpájának felvillanása, egy közúti jelzőtábla felbukkanása, egy útkereszteződéshez érkezés észlelése, egy gyalogos úttestre történő lelépése stb. Az ingerek érzékelésétől a rájuk adott válaszok kialakulásáig lejátszódó folyamat meglehetősen összetett, így a reakcióidő hosszát sok tényező befolyásolja. (Forrás: Dr. Destek‒Dr. Lovász: Információelméleti, számítástechnikai és méréstechnikai alapok, ELTE JTI, Budapest, 2003.) Nem mindegy, hogy az inger milyen jellegű (például ismerjük-e korábbról vagy sem az adott közúti jelzést, eltakarja-e félig egy fa belógó ága vagy sem a közúti jelzőtáblát, hányféle információ adására képes az adott információforrás stb.) és hogy hol helyezkedik el a látóterünkön belül. A szem látótere a külvilágnak az a szelvénye, amit az adott szem vizuálisan leképez. Elméletileg kereknek kellene lennie, de ember esetében mediálisan az orr, felfelé pedig a homlokcsont eltakarja egy részét. A látótér kiterjedése kifelé 90-100°, befelé 60°, lefelé 70°, felfelé pedig 50°. A gyakorlatban látótéren a szemből egy síkra vetített azon tárgypontok összességét értjük, melyeket a mozdulatlan szem még meglát.

A látótér központi része a közel- és távollátás feladatának ellátásához, a perifériás része a tájékozódáshoz, a környezet megfigyeléséhez szükséges. Amikor a szem látótere beszűkül (például előrehaladott zöld hályognál), akkor az érintett a látótér széli területein lévő akadályokat, mozgó tárgyakat, embereket nem látja, ezért gyakran érhetik ütközések, balesetek. A reakcióidő nagyságát befolyásolja ezeken kívül az is, hogy az érintettnek hányféle lehetséges válasz-reakció közül kell kiválasztania az optimálisat. Pl. a KRESZ 9. §-a szerint a kör alakú és a nyilat mutató folyamatos piros fényjelzés a továbbhaladás tilalmát jelzi, az erre hivatott útburkolati jelnél meg kell állni. A jel észlelése során tehát nincs szükség mérlegelésre (sőt, ez egyenesen tilos is), az ilyen természetű jelre való reakciónak viszonylag gyorsan ki kell alakulnia. Ezzel szemben pl. a folyamatos sárga fény a forgalom irányának megváltozását jelzi, az útkereszteződésnél meg kell állni, de ha biztonságosan megállni már nem lehet, az útkereszteződésen mielőbb át kell haladni. A lehetséges válaszreakciók száma ebben az esetben kettő, és a megfelelő kiválasztása mérlegelést igényel. A reakcióidő ebben az esetben nem feltétlenül olyan rövid, mint a piros fényjelzés észlelése esetén. Nem mindegy továbbá a reakcióidő hossza szempontjából az, hogy a kísérleti személy milyen fizikai pszichikai, biológiai adottságokkal rendelkezik (ezt befolyásolhatja pl. a kora) és milyen állapotban van éppen. (Kipihent embertől jobb teljesítményt várhatunk, mint attól, aki agyonhajszolt stb.) A reakcióidőt végül, de nem utolsósorban az érintett gyakorlottsága is befolyásolja. Ahhoz, hogy valaki megfelelően és minél gyorsabban tudjon reagálni egy ingerre (egy jelforrásra), természetesen először is fel kell ismernie azt. A felismerés nagyjából azt jelenti, hogy az érintett összeveti a látottakat az ismereteivel, és azok alapján beazonosítja a jelet. Annál gyorsabb a felismerés, minél egyszerűbb a reagálásra felszólító inger. Amíg agyunk egy adott jelforrás felismerésével van elfoglalva, nem képes más jelek felismerésére, ezért kritizálják a hozzáértők azt, amikor egy útszakasz túl sok közúti jelzőtáblával van ellátva. Ilyenkor ugyanis szinte biztos, hogy a jelzőtáblák által közvetített információk egy része nem jut el a járművezetőhöz. (Az információdömping megakadályozását célozza az a technikai jellegű szabály is, amely az egy oszlopon elhelyezhető jelzőtáblák számát korlátozza.)


A Hick‒Hyman-törvény meghatározza, hogy hogyan függ a döntési idő azoknak a döntési lehetőségeknek a számától, amiből az érintettnek az adott helyzetben elméletileg választania kell. A törvény szerint a döntési idő arányos a döntési alternatívák logaritmusával. Ezek után nem nehéz belátni, hogy mennyivel könnyebb helyesen reagálni a piros fényjelzésre (ahol csak egy helyes döntés van), mint egy olyan jelzésre, ahol több döntés is helyes lehet. Például kijelölt gyalogos-átkelőhely jelzőtábla észlelése.

Képek: archív