Hány bőrt lehet? - BMW R nineT Pure

Nagyon jó ritmusban kapott fel a BMW a retró hullám hátára, amikor 2014-ben bemutatta az R nineT-t. Ráadásul úgy, hogy nyitva hagyta a modellkoncepció fejlesztési útját. Jönnek is az újabb és újabb verziók.





A motoros világ elmaradottabb fele talán nem is értette, csak elhitte a gyár marketingszövegét, hogy az R nineT a gyár 90 éves fennállásának állít emléket. Persze állított, már miért ne állított volna, hiszen ez a 90 év felér egy mesebeli történettel. Hogy egy kényszerpályára állított repülőgépgyár az életben maradásért küzdve motorokat, majd autókat kezdjen gyártani... és aztán hetven évvel később mind motorjai, mind autói státuszszimbólummá, prémiumtermékekké váljanak, azért ez nem mindennapi történet.

Visszatérve az emlékállításhoz... azt egyáltalán nemcsak idealizmus táplálta, hanem a jól felfogott érdekek is. Ez az emlékállítás ugyanis pénzt hozott és hoz ma is a BMW házához. Azok, aki figyelték a motoros világ trendjeit, fejlődését, az évtized elejétől láthatták a jeleit a retró hullámnak, bár azt nem tudhatták biztosan, hogy mekkora lesz ez a hullám. Azt talán csak a legmerészebbek gondolták, hogy a múlt újraértelmezése ilyen méreteket ölt. Tizenkilencedik századi frizurák és szakállzatok, vinillemezek, retró bútorok, örökhajtós 28-asok (mármint bringák), és retró beütésű motorok. Szóval, az R nineT a lehető legjobbkor jött.

Amúgy műszaki-gazdaságossági szempontból is zseniális húzás volt, hiszen nem igényelt milliókat felzabáló fejlesztéseket, sok minden adott volt hozzá a gyártó kelléktárában. Már készen volt az új, erősebb, vizes bokszer, de a régi blokk sem volt igazán elavult, mindössze kezdett gyengécskének tűnni a konkurenciához képest a legfontosabb szegmensben, a túraendurókéban. De egy könnyű retró ízű motorban a 110 lóerő cseppet sem lebecsülendő, így azt gond nélkül átültették az R nineT-be. Az S 1000 RR-ben ott volt egy szuper teleszkóp, így a telelever is extra költségek nélkül volt lecserélhető, a paralever meg senkit nem zavart az újdonságban sem. A BMW ráadásul új utakra lépett, amikor a nagyon jól variálható küllemű R nineT-t kis túlzással egy interaktív dizájnú motorrá tette. A csavarozott váznyúlvány eltávolításával Radikális fighter naked kinézetet kapott, ha fent hagyják, egy üléssel és kúppal café racer, két üléssel amolyan brat café-szerű lett, hogy a kipufogóvariációkról már ne is beszéljünk. Mindennek aztán meg is lett az ára, 2014-ben 4,7 millió forint körüli áron vehették a stílust kedvelő ínyencek a 90 éves múltnak emléket állító R nineT-t.

A német tudatosság a folytatásban is megmutatkozott. 2016-ban szinte zéró fejlesztési ráfordítással megjelent az R nineT Scrambler, magasabbra húzott kipufogóval, fűzött felnikkel, kisebb formai átalakításokkal és bütykösebb fajta gumival. A dizájn sugallta a terepképességeket, de aki dekódolta a nevet, az nem volt csalódott. Nem véletlenül nevezték nineT Scramblernek és nem nineT Endurónak. Mindemellett szép volt, divatos, és valamivel letisztultabb kinézetű, mint az elődje. És ezzel még mindig nincs vége, a nineT ugyanis egy olyan róka, amelyről még jó pár bőrt le lehet húzni.

A hagyományos észjárás szerint valami még drágább felextrázott verziónak kellett volna még megszületnie, ehelyett a BMW stratégái fordítottak egyet a dolgon, és kihoztak egy egymillióval olcsóbb, leegyszerűsítettebb változatot, aminek a latinos és angolos műveltséggel rendelkezők számára beszédes Pure nevet adták. A latin „Purus-a-um" három végződésű melléknév jelentése ugyanis tiszta, dísztelen, egyszerű.

Nomen est omen. Az újabb nagyképű latin kifejezés egyik jelentése ‒ mely szerint a név kötelez - magyarázatot ad a nineT Pure koncepciójára. Ez egy tabula rasa, miszerint tiszta lap, vagyis remek kiindulási alap a későbbi customizációhoz (ide hirtelenjében nem találtunk latin kifejezést). A Pure léte már csak azért is örömteli, mert az egymillió forint azért nem kis pénz és nem lehet mindenki sem tőzsdeguru, sem pedig gázszerelő (reméljük, ez így igazságos volt), ráadásul az egymillió forintot nem a lényeges műszaki elemeken, megoldásokon spórolták meg. Az erőforrás ugyanaz, mint a BMW két legsikeresebb modelljében, a GS-ben és az RT-ben volt 2013-ig. A legendás 110 lóerős, lég-olajhűtéses, 1170 cm3-es bokszermotor a sokkal testesebb felépítményt is könnyedén mozgatta. Járása, reakciói legendásan kifinomultak, a blokk a legkiforrottabb, legmegbízhatóbb erőforrás, amit valaha gyártottak a bajorok. A három részből álló, csavarozott csővázat a Scramblerből vették át, így a Pure ugyanolyan variálható, mint az elődje. A futómű geometriája az eredeti nineT és a nineT Scrambleré között van, az elsőnél valamivel laposabb, a másodiknál meredekebb, vagyis sportosabb. Igaz, hogy a Pure állítási lehetőségeket nélkülöző, 43 mm-es, hagyományos teleszkópokkal, húzófokozati csillapításában és előfeszítésében állítható rugóstaggal érkezik. Az is igaz, hogy ez utóbbinál nélkülöznünk kell a kényelmes állítókereket, de ezek viszonylag jól teszik a dolgukat, mindössze a keresztbe futó élesebb bordákon ütött fel, de ott azért elég rendesen.

Az egész motor kidolgozása, anyagminősége kifogástalan. Oké, alu helyett acéltankot kapunk, de ezen legalább megmarad a mágneses tanktáska. Igaz, a műszeregység csak egyetlen óracsésze, de egy emlékmotoron minek legyen például fordulatszámmérő, és masszív kónuszos kormánynak örülhetünk. Az ötküllős felninél sem ragadtatták el magukat a tervezők, erre is illik a Pure, de pontosan úgy gördül ez is, akárcsak egy alufelni, kanyarodni pedig jobb vele, mint a Scramblerével.
A Pure szimpla kétszemélyes üléssel jön ki, de ez az ülés kiköpött olyan, mintha egy brat style café racert látnák, az ülés-tank átmenet pedig olyan karcsú, mint egy süldőlány (mármint, amelyik nem kövér) dereka. Ez a 805 mm-es ülésmagassággal azt hozza, hogy szinte mindenkinek kényelmesen leér róla a lába. A radiálisan felfogatott monoblock nyergeket is nélkülöznünk kell, de a 320-as tárcsákba harapó kétdugattyús nyergeket is a Brembo szállítja, hatásfokukkal semmi baj nincs.

Összegzés: A BMW remekül alkalmazza az építőszekrényelvet. 90 éves történelmének talán legkiforrottabb erőforrásával épített fel egy teljes modellcsaládot, amely jelenleg öt tagot számlál. Mindegyikükben van valami retró feeling, de igazából mégsem azok. A korszerű műszaki tartalom mellett csak jelzésszerűen jelenik meg a múltra utalás. A Pure nem igazán feltűnő, de nagyon élvezetes motor, és megjelenésével azért mégiscsak vonzza elsősorban a hozzá valamit konyítók szemeit. Könnyű, kezes, dinamikus, megbízható, városban nagyon jó partner, de a rövidebb kirándulások során is az. Szóval valahogy így lehet egymillióval olcsóbban adni az egyik legújabb a Pure-t. Ha valaki kibírja, hogy ne költsön rá, akkor 4 046 000 Ft-ért hozzájuthat az R nineT-k alapverziójához, amelyben garantáltan sok örömöt fog lelni.

Képek: Mező János