A földönkívüliek velünk élnek - KTM 1090 Adventure R és 1290 Super Adventure R

Sokszor hallunk olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy a föld bizonyos pontjain titkos laboratóriumok működnek. Ezeken a helyeken komoly kísérletek zajlanak, amelyekben földönkívüli technológiákat alkalmaznak.





Olybá tűnik, hogy valahol Közép-Európában is rejtenek a hegyek valami hasonló intézményt. Arról, hogy földönkívüliekkel szövetkeznének, semmilyen információnk nincs, de az eredményeiket látván sok kérdés megválaszolatlan marad. A tréfát félretéve, gondolatban Mattighofenben, a KTM kutatásért és a fejlesztésért felelős műhelyében járunk, ahonnan a legújabb Adventure modellek nemrégiben gurultak ki. Az elmúlt pár évben fejlesztők egész sora foglalkozhatott azzal a kérdéssel, hogy a német rokonoknál (a GS szériával) már szépen kikerekített high-class érzetét hogyan is oltsák bele saját gépeikbe úgy, hogy közben egy pillanatig se veszítsék el a KTM-re oly jellemző progresszivitást, illetve azt a komolyan veendő érzést, hogy igazi terepen sem hagyna cserben.

Első körben foglalkozzunk a kisebbik riválissal, vagyis az 1090 Adventure R-rel. A motor első ránézésre sokkal puritánabbnak hat, a műszerfalon látszik, hogy a designer tervezőasztalán kevesebb időt foglalkoztak vele. Ez persze nem feltétlenül technikai szerénységet jelent. Súlyban jóval könnyebbnek érződik, valójában csak 10 kiló különbözteti meg a nagy testvérétől. Lóerőben már nagyobb a különbség, szám szerint 35, és őszintén, ezt meg is lehet érezni. Akinek nem ez a megszokott köbcentitartománya, vagyis kisebb kamrákhoz szokott, annak az elején rémisztően hathat az 1090, ami valójában 1050 köbcentiméter. A valóságban egyáltalán nem nehéz hozzászokni, nagyon finoman jár a KTM legújabb V blokkja. Egyáltalán nem az az ideges fajta, mint a korábbiak. Nem is tunyult be, durván frissnek érezzük, körülbelül, mint mikor 20 fekvő után felduzzad karunkban a vér, és hirtelen azt hisszük, hogy Schwarzenegger a kollégánk. Bármilyen zsákot szívesen megsoroznánk. Na, ilyen ez a „kis" motor.

A gázadásra fiatalosan odaugrik, ahova kérjük, nem kell várni, hogy végre utolérje a csuklónkat. Talán nem tűéles, de mivel új, ezért most pont jó volt, szóval keressen kifogást benne, aki tud! Persze a 125 LE azért nem hagy unatkozni, sem az aszfalton, sem terepen, sőt, inkább azt mondanám, hogy a kisebb széria sokkal inkább terepre termett. Durva talajon kezesebbnek hat, és tényleg olyan érzése van az embernek a nyergében, mintha pont azzal a pár kilóval lenne egyszerűbb a motor irányíthatósága, amivel könnyebb. A csillapításért a teljesen új WP teleszkópok felelnek a maguk robusztus 48 mm-ével, illetve extra feszes rugóival. Elég komoly offroad kezelhetőséget eredményeznek, ezt volt szerencsénk több ízben kipróbálni, és tényleg működik. Ugyanis akármennyire tűnt lehetetlennek pár helyzet, mégsem sikerült beleállítanunk magunkat a földbe. Az egész történethez még hozzátartozik a hátsó felfüggesztés (PDS), ennek a két WP rendszernek az együtthatója hihetetlenül jó szörfhatást eredményezett, kerestük az akadályokat, a gödröket, kanyarokat. Tényleg földöntúli élvezet volt velük kalandort játszani.

Minden terepre felkészítve: az alapváltozathoz képest a 1090 R 5 mm-rel vastagabb teleszkópot kapott...
...valamint a rugóút is 30 mm-rel hosszabb

Ezzel a motorral nem lenne gond elérni a legdurvább, legkitettebb helyeket sem a világban. Ebben segít az a rengeteg űrtechnológia, amit a kis agyacskájába belepakoltak, többek között az offroad-ABS és a kipörgésgátló. A 200 km-es menetpróba során ezeket mind volt szerencsém tesztelni, és az a véleményem, hogy minimum 20%-ban hozzájárulnak a vezetési élményhez, illetve hogy képes elhitetni velünk, hogy mi igazából Dakar-versenyzőnek születtünk! A teljes illúzióról a Brembo fékek gondoskodnak. Egyszer nem estünk el, és mindig megálltunk, ergo a fékhatás jó, az érzés még jobb. Mindehhez nagyban hozzájárul az is, hogy kifejezetten jó helyen van a kormány, illetve az ülés. Ok, most ezen lehet nevetni, mert ja, hol lenne?!, de higyjék el, 200 km-t végignyargaltunk egy cseh enduróvitéz nyomában. Szó szerint árkon-bokron keresztül, nem egyszer jócskán 100 km/h felett. Ha ültünk, akkor pont az volt a kényelmes, ha álltunk, akkor pedig a térdünkkel pont volt hova betámasztani, ami nagyban hozzátett a manőverezés felettébb elszállt, csíkszentmihályi flow-élményként körülírható feelingjéhez.

Ha a 1090 Adventure R-ről azt gondoljuk, hogy nagy motor, de azért még terepre rángatható, és helytáll bármilyen béna szituációban, akkor azt kéne most mondanom, hogy a 1290 pedig... De szerintem nincs pedig. Egyszerűen inkább csak annyi, hogy ez még brutálisabbra sikerült, és nőj fel hozzá! Persze lehet azzal érvelni, hogy nagyobb köbcentitartomány, több erő, eltérő nyomatékgörbe, de konkrétan azon kívül, hogy félelmetesebbnek hat a forma, inkább megszokás kérdése az egész. Nekem ezzel is tetszett az, amikor 100-zal zúztunk a hegyeken át. Full terep, természetesen, továbbra is a cseh vitéz nyomában. A marketinges bla-bla bevezetőben az áll, hogy a maga szegmensében (túl sok kihívója azért nincs) ő a legerősebb. Brutálisnak ható 160 LE 140 Nm nyomatékkal. Az 1301 cm3-es V2-es blokkot az 1290 Super Duke-ból már ismerhetjük. Nagy meglepetésekkel nem szolgál, szimplán bivalyerős. Hihetetlenül jó érzés volt komoly terepen, amikor egy laza csuklómozdulattal kirántott a gödörből. Amikor pedig tényleg megindul - és erre nem igazán kell várni - az olyan, mint egy tér-időugrás valami sci-fi filmben. A motort magát egyébként finomhangolták, és sikerült ténylegesen eltüntetni a felesleges vibrációkat alacsony fordulatszámon is.

A bevezetőben már volt arról szó, hogy a KTM-nél nagyon erős a hajlam arra, hogy technikában két lépéssel megelőzzék a konkurenciát. Fő fényforrásunk is egy hasonló alapelv mentén született meg. Az, hogy manapság már mindenki LED-es fényszórót használ, nyilván nem meglepő. Ennek viszont van egy komoly problematikája, amivel a fejlesztőcsapatnak is meg kellett küzdenie. Ez pedig a LED-izzók hőleadása, vagyis azok hűtése. Erre úgy kellett megoldást találni, hogy lehetőség szerint ne növeljék az össztömeget. A mérnökök végül egy pofonegyszerű variáció mellett tették le a voksot. Aminek mottója a menetszél. Alumíniumházba integrálták fényforrást, ezen keresztül tökéletes a hűtés haladás közben. Ezt láthatjuk is kívülről, a két lámpatest között közvetlenül helyezkedik el az alumíniumcsatorna. Megjegyzem, a designt is marconábbá teszi. A LED-es világítás mellé odabiggyesztették a kanyarvilágítást, ami éjszakába vesző túráknál nagy segítség lehet. Nyilván vérbeli endurós enélkül is jól elvan, de ez is amolyan okos előrelépés, és ha már létezik, akkor miért ne?

Amit nagyon szerettünk a nagy testvéren, az a TFT kijelző. Ezen a motor elindításakor megjelenő ready to race üzenet még a legerősebb napsütésben is tökéletesen látszik. Gorilla-üveges, szinte törhetetlen. Nagyon nagy hasznunkra vált, és tényleg jövőbe mutató. A központi számítógép sok hasznos, vagy mondhatnám, érdekes információt képes tárolni. Ennek a kezelését autodidakta módon, rövid idő alatt elsajátíthatjuk. A felfüggesztés a megszokott és jól bevált WP. Elöl-hátul, lényegében teljesen megegyezik az 1090-nel. Hihetetlen jól tompított minden egyenetlenséget, egy idő után már szinte kerestük az úthibákat. A 200 km-es tesztvezetés minimum felét állva töltöttük a nyeregben, és még a robusztus test ellenére is nagyon könnyednek hatott a manőverezés. A kanyarba úgy dőltünk bele, mintha csak ez lett volna a kívánsága. Vagy a mi kívánságunk. Laza gázfröccs, és már repültünk tovább. Eszméletlen érzés!

Mindent egybevetve az 1290 Super Adventure tökéletes választás lehet azoknak, akik hosszú túrákat terveznek. Ha pedig jön az offroad szakasz, nem állnak meg. Először még furán hat, hogy ekkora szörnnyel kapaszkodunk a durva talajon, de aztán a kétség, miszerint jó helyen járunk-e, elillan, és inkább már csak az adrenalin diktál. Nehéz komoly kifogást találni az új KTM Adventure R modellekre. Mostani, szigorúan off-road tesztünk leginkább arra nézve volt jó tapasztalat, hogy a technológia igenis még mindig tud újat mutatni. Éljen a fejlődés! Terepre fel, kalandra vágyók!

Képek: KTM