A Főnix felszállt

Az utóbbi években a Gas Gas komoly anyagi nehézségekkel nézett szembe, olyannyira, hogy sajnos eljutottak a gyár bezárásáig is. Végül sikerült szakmai befektetőt találniuk, a szintén spanyol Torrot elektromos motorgyártót.





Az újraélesztést követő tavalyi évben főleg az európai piacra termeltek, kb. 3000 darab triál- és 1000 endurómotort értékesítettek - ezek alkották régebben is a Gas Gas palettáját.

A megújulás jegyében stílusosan a Főnix projektnévvel futnak neki a 2018-as évnek. Az ambiciózus tervek szerint az endurómotorok eladását szeretnék megháromszorozni, nyitva az amerikai piac felé is. A palettáról lekerültek a négyütemű gépek, gyakorlatilag két kétütemű enduróból (EC 300 és EC 250), valamint két endurókrossz modellből (XC 300 és XC 250) áll a kínálat.



Európában az Euro4 normának megfelelő endurómodelleket kínálják, míg az XC modellekkel az USA-t szeretnék meghódítani. Ezek mellett természetesen a triál- és az elektromos gyerekmotor kínálatuk is megmarad.

Katalóniai programunk Gas Gas üzemlátogatással kezdődött, ahol bepillantást nyerhettünk a gyártás teljes folyamatába. Izgalmas volt látni, ahogy a sor elején a csupasz vázból kiindulva kb. 50 méter múlva 20 ember összehangolt munkáját követően a kész motor kigördül. A precíz előkészítésnek köszönhetően pár óra alatt felépül egy motor. A Gas Gas-gyártól jó egyórányi utazással értük el tesztünk helyszínét, ahol egy krosszpálya és egy kis endurós nyomvonal várt ránk. A pályát érkezésünkkor rövid zápor mentesítette, így tökéletes talajon tesztelhettünk.


Akinek van bármilyen tapasztalata vagy elképzelése a Gas Gas motorokról, azt a jövőben felejtse is el, mert az új és a régi modelleken maximum a felirat egyezik meg. Minden elemében megújult a paletta. Érzésem szerint iránymutatónak használták a KTM filozófiáját, mert sok hasonlóságot véltem felfedezni. (Lásd: Ami új)

AMI ÚJ:
Az EC 300 megjelenése nagyon tetszetős, agresszív versenymotor, megnyerő piros-fehér dizájnnal. A 105 kg-ra csökkentett tömegével nem a legkönnyebb a kategóriában, de mindenképpen versenyképes.

·Erősebb motorblokk új hengerfejjel
·Hatfokozatú váltó
·Elektromos önindító
·Új váz kisebb tömeggel és jobb torziós merevséggel
·Alumíniumból készülő, könnyebb segédváz
·Kifejezetten a GasGas számára tervezett, 8 mm-es closed cartridge Kayaba első teleszkópok és himbás hátsó rugóstagok
·Teljesen újratervezett lengővilla és láncvezető
·A 10 literes üzemanyagtartály keskenyebb lett
·Új légszűrőház, amely több levegőt biztosít a Keihin PWK 38 karburátor számára
·A levegőszűrő cseréje viccesen egyszerű
·Az új ülés keskenyebb, csúszásgátló felülettel rendelkezik
·Új, nagyobb lábtartók
·Magura kuplung, Nissin fékek
·Nyitott első teleszkópvédő műanyag elem
·Excel felnik Metzeller Sixdays gumiabroncsokkal szerelve

Gas Gas XC 300

Az EC és az XC modellek gyakorlatilag megegyeznek, még a futómű-beállítások és a gumiabroncsok is. A különbség mindössze a következő:

·Az XC modellek nem felelnek meg az Euro4 normának
·Az XC modelleket FMF kipufogórendszerrel szerelik
·Az XC modelleken nincs első és hátsó világítás


Egy EC 300-as nyergében tölthettem el kétszer fél órát. Az első etapban sáros talajon 1 bar guminyomással használtam a FIM gumikat. Az első benyomásaim nagyon jók voltak, a kormánypozíció, a lábtartók, az ülés, minden rendben volt. Állva kicsit kényelmetlen volt számomra, igaz, 190 centiméteremmel nem az átlagot képviselem. Egy alacsonyabb pilóta biztosan kényelmesebben érzi magát a motoron állva. Szokatlan volt továbbá, hogy az indítógomb a bal oldalon, a leállító a jobb oldalon kapott helyet, egyszer sikerült is leállítás helyett ráindítanom a mocira, de bírta a gyűrődést.

A motorerő és a teljesítményleadás nekem bejött, semmi hirtelenség, de nem hiányzik a kellő dinamika, és alsó tartományban is jól tol a motor. A kétüteműekre jellemző zavaró motorvibrációt itt nem éreztem.

A telók nyilván nem az én 95 kilogrammomra voltak behangolva, de a sárban a kisebb tempónál az alapbeállítás is tökéletes volt. Az extrém akadályokat finoman kezelte, könnyedén tudtam elugrani a farönkökről. Ahogy száradt fel a talaj és nőtt a tempó, már hiányzott a feszesebb beállítás, ezt klikkelésekkel lehetett volna korrigálni.

Nagyon tetszett a motor kezelhetősége, a kanyarokba könnyedén tudtam bevezetni, minden erőkifejtés nélkül lent tudtam tartani, a kigyorsítás során is stabil maradt.

Az endurós szakaszokon a csiki-csukis részeken könnyű volt a motort terelgetni egyik ívről a másikra.

A korábbi modelleknél a triálos beütés egyértelműen a tempó rovására ment. Az új konstrukciónál megmaradt az endurós irányvonal, de a gép nagyon is alkalmas az abszolút idő elérésére, már ha a pilóta is tudja, amit kell. Ezt meg is mutatta Jonathan Barragan, a Gas Gas vb-menője. Legnagyobb örömünkre ment a pályán néhány gyors kört ‒ meggyőző volt.

Összességében nagyon tetszett az új Gas Gas. Azt gondolom, a lelkes mérnökcsapat komoly munkát végzett, egy vadonatúj, vérbeli versenyendurót alkottak. Rajtuk most már nem múlik, minden adott ahhoz, hogy a márka megmaradjon és szép sikereket érjen el a jövőben. Mi pedig drukkolunk nekik!

Képek: Gas Gas