Balesetmegelőzés: Hogy lehetne az én hibám?

Aki keveset ül metrón vagy villamoson, az elképzelni sem tudja, milyen védtelenek az ott utazók, amikor valaki meggondolatlanul viselkedik körülöttük. Egy ilyen esetről szól az alábbi cikk.





Valaki egy kétszer két forgalmi sávos úton halad a a motorkerékpárjával a nagyvárosi forgalomban. A motoros a belső forgalmi sávban haladva egy fényjelző készülék piros jelzésénél megáll, más járművek mögött. Mellette a külső forgalmi sávban egy autóbusz közlekedik, rajta 30-35 utassal. A motoros és az előtte haladó személygépkocsik tempósabban indulnak a zöld jelzésre, mint a busz, és a motoros néhány száz méterrel a fényjelző készülék után - amikor még éppen csak megelőzte az autóbuszt a belső forgalmi sávban haladva - egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy a külső forgalmi sávtól jobbra, az út hossztengelyével párhuzamos parkolóhelyek egyikén leparkol, hogy a közeli üzletben valamit megvegyen. Ettől a hirtelen ötlettől minden józan eszét elveszítve bevág az autóbusz elé, melynek vezetője - bízva elsőbbségi jogában és mások szabálykövetésében - előbb nem is érti, hogy a motoros mire készül. Abban a hiszemben halad tovább, hogy a motoros egy egyszerű sávváltást hajtott végre, és neki - mármint az autóbusz vezetőjének - nincs más dolga, mint felvenni a motor sebességét, és haladni tovább. Ekkor azonban a motoros erős fékezésbe kezd, és jobbra irányjelezve megkezdi a behaladást a parkolóhelyre. Ez az a pillanat, amikor az autóbusz vezetőjének át kell értékelnie a forgalmi szituációt, és intenzív fékezésbe kell kezdenie, ha nem akarja letarolni az előtte haladó motorost. A motoros, miután beparkolja járművét, csodálkozva veszi észre, hogy az autóbusz vezetője miután megállítja a buszt, ingerülten száll le a járművéről, és maradásra szólítja fel hősünket, valamint tájékoztatja arról, hogy a rendőröket és mentőket ő fogja értesíteni. A motoros először nem is tudja, miről van szó. Amikor azonban tájékozódás céljából felszáll a buszra, annak padlóján vérző fejű, jajgató idős emberre lesz figyelmes, aki a hirtelen fékezés hatására elesett, és fejét az egyik jegykezelő automatába beütve koponyaalapi törést szenvedett, egyik karja pedig darabosra tört. Amikor a motoros idézést kap a rendőrségtől, nem érti, mit akarnak tőle. Pedig egyszerű: a baleset az ő hibájából következett be, és az idős férfi sérülés következtében kialakuló maradandó fogyatékossága is az ő lelkén szárad.


A motoros a nyomozás során vadul bizonygatja, hogy fékezése nem volt olyan intenzitású, hogy azzal az autóbusz vezetőjét vészfékezésre kényszerítette volna, vagy ha mégis, akkor az autóbusz vezetője nem reagált elég gyorsan az ő manőverére. Pechére azonban az autóbusz üzemben tartója nem bízta a véletlenre a dolgokat, és saját jól felfogott érdekében minden általa üzemben tartott buszt 6-8 kamerával szerelt fel, amelyek az autóbusz belsejét, valamint a körülötte zajló eseményeket is rögzítik. Hiába érvel a motoros, hogy az idős férfi biztosan nem kapaszkodott, a felvételeken látszik, hogy ennek éppen ellenkezője igaz. Az is látszik a felvételeken, hogy nem a férfi volt az egyetlen, aki elveszítette egyensúlyát a fékezéstől, mások is kis híján elestek. Csak éppenséggel egy harmincas éveiben járó férfi nagyobb izomerőt képes kifejteni ilyen esetben is, mint egy 75 éves. A felvételek alapján a nyomozás során kirendelt igazságügyi műszaki szakértő a két jármű sebességét, a kettő közötti különbséget, a fékezési intenzitást, sőt, a távolságokat is meglehetősen pontosan ki tudja számítani (tereptárgyakhoz viszonyítással stb.) A motoros azonban mindaddig nem hiszi el, hogy bajban van, amíg vádat nem emelnek ellene maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset miatt. De hiszen nem is ütköztünk, de hiszen nem voltunk egymáshoz veszélyes közelségben, biztosan túlreagálta a dolgot az autóbusz vezetője... Kifogás bőben akad, amikor végre szembe kellene néznie a valóssággal.
És akkor most lássuk, mit fog mérlegelni a bíró, aki az ügyet tárgyalja.
A KRESZ 29. § (1) bekezdése szerint, aki járművel irányt változtat (terelővonalat, az úttest szélét vagy képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, főútvonalról vagy szilárd burkolatú útról letér stb.), köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni. A kamerafelvételek alapján (egyik az eseményeket oldalról, a másik elölről, a harmadik pedig a busz belsejében rögzíti) a bíró megállapítja, hogy a balesetet nem a KRESZ 29. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabály megszegése okozza. Az autóbusz vezetője ugyanis nem a sávváltás miatt kényszerül vészfékezésre. Hanem amiatt, ami utána történik.
A KRESZ 27. § (1) bekezdése szerint járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött ‒ ennek hirtelen fékezése esetében is ‒ meg lehessen állni. Az autóbusz vezetője terhére azonban ezt a szabályt felróni nem lehet, mert a követési távolság csak azonos sebességgel egymás mögött haladó járművek viszonyában merülhet fel, itt azonban nem erről van szó.
A KRESZ 27. § (3) bekezdése szerint a jármű sebességét hirtelen fékezéssel csökkenteni csak abban az esetben szabad, ha ezt a személy- vagy vagyonbiztonság megóvása szükségessé teszi. A motoros nyilvánvalóan nem ezért kezdett el fékezni, hanem azért, hogy a parkolóhelyre beálljon. Nem számolt azonban azzal, hogy a tömegközlekedési eszközökön utazókra másként hat egy erős fékezés, mint egy személygépkocsi utasára. Előbbiek ugyanis többnyire nincsenek bekötve, ráadásul állva is kénytelenek utazni, ami fékezés esetén sokkal kiszolgáltatottabb pozíció, mint a kényelmes ülésbe süppedő utasé... Mit kellett volna ehelyett tennie? A sávváltás után vagy távolabb kiválasztani egy parkolóhelyet, és kevésbé intenzív fékezéssel beállni arra a helyre, vagy amikor észleli, hogy a sávváltást és az azt követő parkolást egy autóbusz nehezíti, akkor hagynia kellett volna elmenni az autóbuszt a külső forgalmi sávban, és csak akkor sávot váltani, amikor a busz már elment. (Vagyis mögötte behaladni a külső sávba.)
Képek: archív