FRISS NYOMOK A HOMOKBAN

A homokba vájt keréknyomokat lassan elmossa a dagály. Pedig a három scrambler alaposan nekilátott, hogy életörömük lenyomatát ott hagyják a laza talajon, a szárazföld és a tenger találkozásánál. Szabadstrand a BMW R nineT Scrambler, a Ducati Scrambler és az SWM Silver Vase 440 számára.



A mindennapok minden tesztelő szerkesztőt szűk keretek közé szorítanak. Gondolkodásunk szigorúan az 1000 pontos értékelés körül forog. Minden motort a lehető legobjektívebben kell értékelni. Fogyasztás, menetteljesítmények, fékezés - minden megmásíthatatlan adat akkurátusan figyelembe vétetik a végső értékelés során, amely bár megmutatja a motorok műszaki tulajdonságait, de nem feltétlenül ad teljes képet azok lényegéről, karakteréről. Ezért ehhez a teszthez valami másra volt szükségünk, kevesebb tárgyilagosságra, nagyobb merészségre. Három scrambler - az új BMW R nineT Scrambler, a Ducati Scrambler Classic és az SWM Silver Vase - már felszerszámozva álldogál rajtra készen. A részrehajló olvasó talán most közbevetné, hogy de hiszen ez a verseny már rég eldőlt!


Eggyel több ok arra, hogy kilépjünk a megszokott keretek közül, új színteret keressünk tesztünknek. Főnökünk rábólint, szabad kezet kapunk. Másnap a három motor már a Transporter sötét rakterében szeli át Németországot, hogy az utolsó napsugarak fényében elérjék a bütykös abroncsú motorkerékpárok egyik paradicsomát. Itt jó helyen járunk. A finom szellő sós levegőt hoz, a kiszemelt és motorral ilyenkor legálisan is bejárható cél - a strand - csak egy kőhajításnyira van. A scramblereknek itt kell megmutatniuk, hogy az offroadozás valóban benne van-e az acélból, alumíniumból és bőrből készült lelkükben. Most viszont engedjék meg nekünk, hogy elhallgassuk, hol verjük fel táborunkat, jobb, ha titokban marad.
Viszont nem olyan egyszerű csak úgy lerázni magunkról az összehasonlítás iránti vágyat, a válasz keresését a „ki a jobb?" kérdésre, ezért a következő nap az izgalmas párbajoké.

Első kör: gyorsulási verseny. Itt a fotó kedvéért közel egymáshoz, de a közvetlen párbajban a három futamban mindig másik scrambler ért elsőként célba. Figyelem: a motor teljesítmény

Egyszerűen csak motorozni a strandon azért nem lenne az igazi. Kell valami plusz, a motor motor elleni küzdelem anélkül, hogy túlságosan komolyan vennénk az egészet. De azért a dolognak fele sem tréfa, ezért a BMW felnijeire vadonatúj Karoo 3-asok kerülnek. A bütykös gumiktól nagyobb élvezetet várunk a homokban, mint a gyárilag felszerelt Tourance Nextektől. Ezzel a kis átalakítással szinte már le is zárultak az előkészületek. Még gyorsan lecsavarjuk a tükröket, hiszen ami nincs rajta, az letörni sem tud, és már jöhet is a homokszórás.
Miután ember és gép egyaránt hozzászokott az új terephez, kezdődhet a verseny. Az első körben gyorsulási párbajt láthatunk, közvetlen összehasonlításban. Három különböző lökettérfogat (BMW: 1170 cm3, Ducati: 803 cm3, SWM: 445 cm3), három teljesen eltérő teljesítmény (BMW: 110 LE, Ducati: 73 LE, SWM: 30 LE) és három futam. Top-tesztelőnk, Schorschi a Borgo Panigale-i olasz modell nyergében még gyorsan odalöki magabiztosan: „már rég elhúzok, mire ti kuplungoltok ...!" Stefan a BMW-n és a szerző az SWM-en még vált egy futó pillantást. A zászló lehull, a motorok felbőgnek. Homok lövell ki a hátsó kerekek alól. A három motor inkább keresztben mint egyenesen tolja magát előre - a végén pedig az SWM áll az élen. Nesze neked, toptesztelő. Ez úgy hatott, mint egy jól időzített balhorog az ellenfél védtelen solarplexusán. Bamm. De mielőtt Schorschi teljesen kitérne a hitéből, indul a második menet. Stefan bekapcsolta a BMW-n az opcionális kipörgésgátlót. A jókora bokszer utánozhatatlanul tolja előre a motort, olyan, mint egy tank a mély sárban. Két társát belepi a sugárban szórt homok. A harmadik futamban a gyorsulást segítő asszisztens ismét kikapcsolt állapotban van. Az SWM hátul erősen kitör, néhány lóerejét nem előrehaladásba, hanem oldalirányú gyorsulásba öli. A BMW útvonala pont egybeesik az övével. Összeérnek, gázelvétel, a párbaj elveszett. Schorschinak végre sikerült a Ducati nyergében nyernie.
Ennyi izgalom után elkel egy kis nyugalom. A széles strandokat mintha csak sárkányeregetésre teremtették volna. Amit akár egy utasteszttel is kiegészíthetnénk. Pilóta elöl, utas hátul, és a zsinór mindig maradjon jó feszes: függönyt fel a kettes számú feladathoz - sárkányeregetés motorról. Ne is húzzuk sokáig a dolgot: az SWM-házból való Silver Vase-nek sikerül legjobban a feladat, ezzel megnyeri az utas értékelését a dűnék között. Az ok: a kapaszkodója. Pont. Ami mindegy is, mivel pilóta és utasa mind a három nyeregben ritkán látott összhangba kerül a motorral. Ez elég anyagot szolgáltatna egy fotó love-story-hoz, de arra is jó lenne, hogy tb-re felírják stressz ellen.

Amikor a motorok is pihennek, dolgos semmittevés veszi kezdetét. A strandon ilyenkor muszáj homokvárat építeni. Ahogy mindig: egyvalaki dolgozik, a másik kettő nézi

Mielőtt a vigyorunkat már csak fúrókalapáccsal lehetne letörölni arcunkról, nézzünk megint valami fárasztóbbat. A toptesztek szlalompályájához hasonlóan mi is kipróbáljuk a gyors fordulókat a mély homokban. Stefan a BMW-vel próbálkozik, endurós tapasztalata segít íven tartani a 220 kilós bokszert. A többit elintézi a flat-twin toronymagas, 6000-es fordulaton 116 newtonméteres nyomatéka és a 120/70 R19, illetve 170/60 R17 méretű bütykös gumik. Az érintési pontnál nagy gázzal a külső ívre küldi a hátsó kereket, és olyak barázdát gyepál a homokba, ami méreteit tekintve a Mariana-árokkal is felveszi a versenyt. Legalábbis nagyjából. De csak addig, amíg az első kerék úgy nem dönt, hogy elveszíti célratörő trakcióját. A nagy, csinos, de nagyon hátranyúló acéltank miatt Stefan nem tud elegendő nyomást gyakorolni a motor elejére. A stabilizáció reményében még küld egy rövid gázlöketet a hátsó kerék felé, aztán a kiálló hengerek beágyazódnak a puha homokba. Fotósunk ujjong. Szerinte a legjobb képek mindig a bukás előtti utolsó pillanatban készülnek. Stefan azt sziszegi a foga között: „30 km/h-nél is lassabbról elesni, az nem számít bukásnak." „Na, akkor légy szí még egyszer" - vág vissza a fotós a gépe mögül.

Harmadik kör: szlalompálya 180 fokos kanyarral. Ha a tapadás és az erő megvan, akkor a BMW utolérhetetlenül elhúz. Trakció nélkül viszont olyan, mint egy liszteszsák

Georg semmi jóra nem számít. Fürgén hajtja át a Ducati Scramblert a jobb-bal kombináción. A 18 colos első felnin feszülő 110/80-as abroncs akaratoskodik, teljes erőbedobást követel a széles és magas kormány mögött ülő pilótától ahhoz, hogy nagyjából tartsa az ívet. A fordulóponton a homok úgy tapad az MT60-as Pirelli abroncsok finom profiljába, mint a kenőzsír. A trakció a széles 180/55-es hátsó keréken csak álom marad, a valósághoz nincs sok köze. Schorschinak mégis sikerül figyelemre méltó drifteléssel 180 fokkal megfordítania a Ducatit - mégpedig talajpróba nélkül. Az SWM a következő. A szerző abszolút sivatagi újoncként megpróbálja a tapasztalat hiányát a gázkezelés bátorságával kompenzálni. Ez belülről olyan érzés, mintha Ken Roczen eddig ismeretlen génjei végre felszínre kerülnének, kifelé másképp néz ki a dolog. Ez egy harc, és az is marad. Bár az SWM kis, jól kontrollálható teljesítményének köszönhetően valóban kezdőknek is megfelel a homokban, mégis egyértelmű, hogy neki a laza pöfögés jobban fekszik, mint a spontán száguldás. 36 newtonméter 5500/min-nél nem nevezhető igazán soknak. Ennek ellenére finom drifteléshez és a homokszemek formájának pontosabb vizsgálatához szükséges talajmintavételhez ő is tökéletesen elegendő. Összességében ezt a feladatot a BMW teljesítette a legjobban. De ha a sebesség és a bedöntés csak rövid ideig is nem talál igazán egymásra, akkor bizony ledob a hátáról. Ez a motor bizony profibbaknak való.
Amit viszont mindegyiküknek tudnia kell, azok a vízen való átkelések. A talaj csúszós, a víz magasra szökik, ez lenyűgöző képeket eredményez, és az is kiderül, hogy a motorok bírják a dolgot. Egy nem jól szigetelt gyertyapipa, gondatlanul elhelyezett elektronika vagy a rossz csatlakozások egyáltalán nem szeretik a sós zuhanyt. Az anyagminőség minél pontosabb teszteléséhez ezért ezt a hármas számú vizsgát többször is megismételtük. Csak azon csodálkoztunk, hogy fotósunk miért csak akkor lett kész a kattintgatással, amikor a ruhánkon már egyetlen száraz foltot sem lehetett találni. De hagyjuk is, örüljünk inkább annak, hogy látszólag sem a BMW-nek, sem a Ducatinak, sem az SWM-nek nem ártott a sós fürdő. Csak a Silver Vase reagált utána kemény kihagyásokkal, ezenkívül egyszer a benzinpumpája is felmondta a szolgálatot. Ezek a hiányosságok egy alapos mosás után is megmaradtak. Ez nem igazán az ő napja volt.

Negyedik kör: motorozás vízen át. Végül már mindenki vizes volt, ember és motor egyaránt. A tengeri fürdő utóbbinak sem ártott semmit. Szerencsére

Egy utolsó próba vár még ránk: a mély homok jó 200 méternyire terül el előttünk. Egyszer oda, egyszer vissza - lehetőleg minél gyorsabban. A BMW mint egy lánctalpas tör előre. 1522 milliméteres tengelytávja és 61 fokos kormánynyaka ideális ehhez, sebessége lenyűgöző. A bokszer csak tol és tol. Az első kerék táncol, keresi a nyomot, Stefan finom érzéssel korrigál az alumíniumkormánnyal. Aztán a bajor modell visszaér a kiindulópontra. Az SWM sem akar alulmaradni vele szemben, de a szerzőnek bizony inába száll a bátorsága. Bár a motor 62 fokos kormánynyaka szintén inkább laposnak számít, ami növeli a stabilitást, 1427 milliméteres tengelytávja azonban jóval rövidebb, mint a BMW-é. Így bár a 445 cm3-es motor egyesben bátran végigküzdi magát ezen a próbán, de a pilóta és a motor sem közelíti meg a BMW-s kettőst. Ami egyes-egyedül a pilótán múlt. A félelem nem a köridők barátja. Ezen pedig semmi sem változtat.
Már csak a Ducati hiányzik. Schorschi most bekeményít. Nem a homokmezőt veszi célba, hanem a mellette fekvő dűnét, kvázi egy emelkedő homokmezőt. Ha sikerül, meg is van a győztes. A dolog viszont erősen kétséges. Végül is a V2-es scrambler 1445 milliméteres tengelytávja és meredek, 66 fokos kormányszöge egyértelműen utcai motorozásra való, inkább kezesen kanyarodik, mint hogy ultrastabilan menjen egyenesen. Toptesztelőnket azonban ez nem zavarja. Lendületet vesz, a nekifutás rendben van, az olasz modell kipörgő hátsó kerékkel felküzdi magát az emelkedőn, levegőhűtéses, kényszervezérelt kéthengerese ujjong - ennek ellenére ember és gép elbukik. Nem sokkal a csúcs előtt úgy megáll a homokban, mintha csak szándékosan itt akartunk volna leparkolni vele. Hat kéz és jókora elszántság kell a kiszabadításához. Schorschi nem adja fel. Még több gáz, még nagyobb nekifutás, nem inog meg - és ezúttal sikerül is neki, diadalittasan néz le ránk.

Ötödik kör: mély homok. Toptesztelőnknek, Schorschinak nem jelentett kihívást, ő rögtön dűnézni akart. A végkimenetel kétséges volt

Néha tényleg csak apróságok kellenek ahhoz, hogy meglett férfiakat boldoggá tegyünk. És mivel ezt mindannyian így látjuk - mindegy, ki milyen tehetséges -, most hazaküldjük a fotóst, és csak úgy bohóckodunk még egy kicsit a strandon. Élvezzük a távolságot, a hullámok halk csobogását és minden egyes driftelést. Ami minden alkalommal tiszta endorfinnal árasztja el a testedet, felébreszti az érzékeket - vagy hogy másképp fogalmazzunk: egyszerűen élvezetes. Hogy miért? Fogalmunk sincs. Ezért egy jó tanács: próbáld ki magad, légy merész és legyen önbizalmad. Végül mindenképpen többet nyersz, mint amit hiszel, hogy veszíthetsz.
Ezért itt és most mindhárom motor győztes, mindegy, hogy drága, mint a BMW (14 020 euró), közepes árkategóriájú, mint a Ducati (10 595 euró), vagy igazán olcsó ajánlat, mint az SWM (5240 euró). Ebben a mezőnyben minden pilóta megtalálja a hozzá illő motort, amellyel hőstettekre képes. Ennél többre nincs szükség. A szigorú pontszámolgatást meghagyjuk a következő tesztre. Becsszó. Most viszont kihasználjuk azt a rövid időt, mielőtt az utolsó napsugarak is eltűnnének a horizonton, és élvezkedünk még egy kicsit a homokban.

„Lement a nap, a fotós számára vége a munkának”

Teljesítménymérés
A három tökéletesen eltérő lökettérfogatú motor három tökéletesen eltérő teljesítménygörbét produkált. Elméletben a BMW mindig elhúzna a többiektől. De a homokban ez csak féligazság, itt elsősorban a trakció számít. Ez pedig nem utolsósorban a gumiabroncsok profiljától is függ. Mit segít a sugárban szórt homok, ha a motor egyszerűen megáll? Ezért a homokos strandon így hangzik az összegzés: mindhárom motor teljesítménye elegendő - a menő élvezetekhez, a bohóckodáshoz, a belevaló drifteléshez, egyszer keményen, máskor lágyan. Ennél többre ezen a terepen nincs is szükség.


Képek: fact