20 éves a Triumph Speed Triple

Egyetlen típusa sem határozta meg annyira a Triumph imidzsét, mint a Speed Triple. A háromhengeres motorral és sajátos ikerfényszóróval szerelt naked bike tavaly ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Lapunk három Speedy-generáció képviselőit vitte szülinapi motorozásra.





Új az akkumulátor, most lett lecserélve a motorolaj. Jürgen Schnaller először kihúzza a szívatót, aztán megnyomja az önindító gombját. Egyértelmű jelzésére azonnal életre kel a motor. Pont tizenkilenc éve, hogy utoljára használta az öreg Speed Triple-t az 1995. évi Speed Triple Challenge-en. Már rég kifakultak az akkori serlegek, ám az emlékek olyan élénken élnek benne, mintha csak tegnap történt volna az egész.

A tiroli Triumph-márkakereskedő büszkesége a második gyártási évből származik. Cup Edition kivitel Sebring kipufogódobbal és White Power rugóstaggal. Pont egy évvel korábban, 1994-ben hökkentette meg a világot az angol kétkerekű. Hogy mivel? A csupaszságával. Úgy született meg, hogy a Triumph konstruktőrei megfosztották idomától a Daytona sportmodellt. Kerek fényszórót csavaroztak a teleszkópvilla száraira, és feltűnő betűkkel rápingálták a Speed Triple feliratot a motor tükörfényes farára.

galéria 20 éves a Triumph Speed Triple

Kattintson a képre a galériáért!

Mondani sem kell, rögtön szemet szúrt az eredmény, hiszen a sportmodellek akkoriban mind be voltak öltöztetve, a naked bike-ok viszont olyan nyárspolgárian néztek ki, mint a Triumph Trident. Ez az idom nélküli sportmotor teljesen egyedülálló volt a maga nemében. Vagyis csak majdnem, mert a Ducati kínálatában már létezett az M 900 Monster, ám 80 lóerős V2-es motorjával nem igazán jelentett konkurenciát a 98 lóerős újdonságnak.

Jürgen már rég visszatolta a szívatókart, és anélkül, hogy szólna, egy másik Speed Triple-t is előszed a kisbuszából. Egy 2001-es évjáratú T 509-et, amelynek koncepcióját tekintve megegyezik az 1997-ben útjára indított második Speed Triple-generációval. A fényezés hivatalos megnevezése nuclear red, ami voltaképpen nem is szín, sokkal inkább nyilvánvaló provokáció. Az akkori idők szellemének megfelelő, magabiztos jel. Mielőtt még teljesen elterelné figyelmünket a látványa, megérkezik a helyszínre Stefan Weber, a MOTORRAD grafikusa a mostani Speedyvel. Három motorkerékpár, két évtized, egy név: Speed Triple. Ezzel lényegében teljessé is vált a történelmi ív.

galéria 20 éves a Triumph Speed Triple

Nagyon kíváncsiak vagyunk, vajon milyen érzés vezetni és közös kilovaglásra vinni a típus három különböző korszakának jeles képviselőit. Magától értetődő, hogy Stefannak adjuk a régi Speed Triple-t. Bolondul a korai évjáratokért, nem ritka, hogy a tulajdonában lévő 1994-es évjáratú, módosított példánnyal jön dolgozni a szerkesztőségbe. Magunk elé engedjük, ő hajthat ki elsőnek a parkolóból.

Bizonyára azért, mert így szokta meg, rögtön cikázni kezd a motorral. Uramisten, tisztában van vele, milyen öreg gumik forognak alatta? A sportos üléspozíció cseppet sem ismeretlen számára. Ahhoz, hogy elérje a villahíd alá szerelt kormányfeleket, igencsak rá kell hasalnia a hosszú 25 literes tankra, és mivel magasan vannak a lábtartók, alaposan be kell hajlítania a térdét. Az olasz CEV fehér számlapú, szép műszerei is sportosságot sugároznak. Akkoriban még mást jelentett a streetfighter szó. Olyan sportmotorokat jelölt, amelyekről az utolsó fecniig letépték a – többnyire borulás áldozatává vált – idomot. Revoluzzer bringák voltak. Az első Speed Triple, amelyre oly sokan a streetfighterek őseként tekintenek, soha nem tartozott közéjük. Nem volt egyéb, mint formás café racer.

galéria 20 éves a Triumph Speed Triple

Mit érdekli Stefant ez a precíz fajtameghatározás! Önfeledten, komoly tempót diktálva halad elöl, a boly élén. Csak később, amikor lovakat cserélünk, tudatosul benne, hogy egész másként viselkedik az első Triple, mint az újabb generációk. Nem jellemző rá a sportos elsőkerék-központúság. Annak ellenére, hogy villaszárainak felső végei jócskán túllógnak a villahídon (lásd fotó, baloldalt), nem az éles fordulókat, hanem a nagy ívű, elnyújtott kanyarokat kedveli. Nincs ínyére, ha az utolsó pillanatban fékez az ember, majd hirtelen dönti be. Már csak 251 kilogramm tömege miatt sem neki való ez a kunszt. Éles kanyarokat venni legfeljebb a versenypályán lehetett látni a maga idejében. Más Speed Triple-k társaságában. A Triumph marketingstratégái ugyanis már a premier évében saját kupasorozatot indítottak útjára Speed Triple Challenge néven, és ezzel egyértelműen sportmotorként pozicionálták. Stefan Weber saját Speedyje is ilyen versenymotor volt.

Persze, semmit nem ért volna az egész versenysorozat és reklámhadjárat a Speed Triple motorja nélkül. Pedig az 1902-ig visszavezethető márkatörténetnek csak apró fejezetét teszi ki a ma már a Triumph-motor szinonimájaként emlegetett háromhengeres. Első változata 1969-ben mutatkozott be a Tridentben. 1991-ben, amikor feltámadt poraiból az angol gyártó, négyhengeres modellekkel igyekezett fellendíteni az értékesítését, a háromhengeresek csak arra szolgáltak, hogy alulról kiteljesítsék a kínálatot. Szerencsére nem maradt ennyiben a dolog.

Már pusztán a hangjával is lázba hozza az embert a háromhengeres masina. Ma ugyanúgy, mint annak idején. Egyfajta jellegzetes csicsergés vegyül bele a fújásába és morgásába, ez az, amivel még a közel húszesztendős 885-ös is páratlan hangélménnyé változtat minden egyes gázadást. Mivel akkoriban nem kellett károsanyag-kibocsátási előírásokra ügyelni, úgy vannak beállítva a Mikuni karburátorok, hogy mindig elegendő mennyiségű üzemanyag jusson az égésterekbe, ezért már alapjárati fordulattól meggyőzően húz a sokat megélt erőforrás. Jól adagolható, és – bizonyára az említett karburátorok érdemeként – finoman kezeli a terhelésváltásokat. Hála a rendelkezésre álló nagy nyomatéknak, ritkán kell csak használnia Stefannak a korai évjáratokon meglehetősen nehézkesen kapcsolható váltót. Modernebb perifériával még ma, két évtizeddel később is bőven lenne létjogosultsága a remek háromhengeresnek. Stefan is tisztában van ezzel, ezért önkéntelenül is mosolyra húzza a száját, amikor keresni kezdi visszapillantó tükrében Jürgent és a T 509-et.

galéria 20 éves a Triumph Speed Triple

Az 1997-ben piacra került T 509 gyakorlatilag újradefiniálta a Speed Triple-t. Eredeti formájú, öntött alumíniumváz, befecskendezés, markáns fényszórók, masszív egyágú lengővilla és magas kormány – aligha kerülhetett volna sor ezeknél látványosabb változtatásokra. Hatásukra új értelemben vett streetfighter lett a café racerből. Az előszériás változat még az új Daytona alacsony kormányával volt ellátva. Csak akkor módosított rajta a Triumph, amikor egyértelműen funbike-irányba kezdték terelni a márkakereskedők. Mai szemmel nézve ekkor vette kezdetét a Speed Triple sikertörténete.

Szemmel láthatóan élvezi Jürgen, hogy egyenes testtartásban tud ülni a motoron. Lazán, fürgén veszi vele a váltott kanyarokat. Valószínűleg azért is, mert a 219 kilós T 509 32 kilóval könnyebb, mint az elődje. Csak a még mindig kicsit farhangsúlyos súlyeloszlás, a nehezen járó kuplungkar és a kemény rugóstag emlékeztet a korábbi kiadásra. A háromhengeres még élénkebben reagál gázadásra, ami nem véletlen, ugyanis a tesztre kölcsönkapott 2001-es példányban már nem 885, hanem 955 köbcentiméter a hengerűrtartalma, és mentes a befecskendezés modellváltás utáni gyerekbetegségeitől (durva gázadási reakció, jelentős fogyasztás, teljesítményveszteség).

galéria 20 éves a Triumph Speed Triple

Érzésre egész korszak választja el egymástól a café racer Speedyt és a T 509-et, ránézésre még annál is sokkal több. Főleg a két, krómozott házú kerek fényszóró nagyon megosztó. Lévén, hogy stilisztikai szempontból nem sikerült egyértelműen beazonosítania, kezdetben maga a MOTORRAD is „chopperkiegészítőnek” vélelmezte őket. A rajongóknak viszont tetszettek. Nekik köszönhető, hogy a Speed Triple sorozat meghatározó ismertetőjegye vált belőlük. Vélhetően a típus „Mission: Impossible 2”-ben és „Matrixban” való feltűnése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elfogadja őket a közvélemény.

Egyébként is minden oka megvan rá a Speed Triple-nek, hogy büszkén járjon-keljen a nagyvilágban, elvégre mindig is töretlen lelkesedéssel fejlesztették tovább az angolok. Háromévente hoztak ki belőle modellfrissített változatot. Hol nagyobb hengerűrtartalommal, hol nagyobb teljesítménnyel, hol mindkettővel egyszerre. Aztán, hét évvel az újabb koncepció útnak indulása után, 2004-ben sikerült az áttörés, és a Honda Hornet 900-at megelőzve első helyen végzett a típus a MOTORRAD naked bike-okat összehasonlító tesztjén. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy akkoriban még két hatszázas modell is szerepelt a Triumph kínálatában az egykori négyhengeresek közül. Ez utóbbiak cégen belüli pályafutása aztán véget ért a 2005-ös szezon végén. Két évvel később, 2007-ben mutatkozott be a bonszai Speedyként is emlegetett 675 köbcentis Street Triple, amely minden jel szerint testvéréhez hasonló sikereket fog elérni.

galéria 20 éves a Triumph Speed Triple

Vessünk véget a rögtönzött történelemórának, hiszen szót kell még ejtenünk a mostani Speed Triple-ről is. 2011-ben mutatták be az angolok, és nagy port kavartak vele. Kerek lámpák (bull eyes) helyett szögletes lámpatestekkel (flying eyeballs), krómozott helyett feketére fényezettek részekkel látták el. Újból lázas találgatások következtek, ismét kétségbeesett stílusmeghatározási igyekezet lett úrrá a szaksajtón. Aztán megint a rajongók döntötték el az újdonság sorsát. Nekik tökéletesen megfelelt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Németországban a típus 2011-es kiadása lett a legnagyobb mennyiségben értékesített Speed Triple (lásd a diagramot a(z) xx. oldalon). Ki tudja, lehet, hogy a fényszórók ellenére, vagy éppen azok miatt. De biztosan a technikának is fontos szerep jutott benne, elvégre 135 LE teljesítményével és 1435 mm tengelytávjával, valamint 67 fokos villaszögével minden idők legerősebb és legjobban irányítható Speed Triple-je a mostani. Ráadásul elsőkerék-hangsúlyos kialakításánál és támadó üléspozíciójánál fogva egyben a legagresszívebb is. Elképesztően pontos kormányreakciójának és bivalyerős motorjának köszönhetően minden élethelyzetben fölényesen megállja a helyét.

Akármilyen radikális és nagy teljesítményű motorkerékpár is azonban, neki is nagyon kifinomult a viselkedése, rendhagyó a műszaki tartalma, és rabul ejtő a hangja. Pont, mint a húsz évvel ezelőtti első Speedynek. Isten éltessen, Speedy!