hirdetés

Robogóval túrázni

2010-07-28 11:56:01

Kymco Super8   

Bookmark and Share

Nem nagy ügy, gondoltam. Aztán felültem a Motorrevü garázsában ácsorgó Kymco Super 8-ra és elindultam a százhetven kilométerre lévő Kunmadarasra.


Az ember változik. Én is változom. Érzem. Évekkel ezelőtt egy Goldwing is kevés lett volna ahhoz, hogy szívesen menjek az őrült gyorsulásokra. Ha kellett mentem, ha nem, nem. Egy ideje valamiért egyre szívesebben ácsorgok a nézők közt, és várom a rekordokat Hadnagy Józsi birodalmában.

Ötvenes robogóval az ország legádázabb országútjain, kétszer négy órát utazni zsibbasztó időtöltésnek tűnhet, pedig most már tudom: egyáltalán nem az. Aki végigpróbált már minden fontosabb motorkategóriát, tucatszor repesztett Európa leggyorsabb útjain napokon át, annak biztosan mást jelent a gyorsaság, az vagy türelmet tanul, vagy végképp felhagy a motoros túrákkal.

A horribilis, tizenötezer kilométeres tartóstesztre fogott Kymcoban alig hétszázötven kilométer volt. Dráma! Azonnal cselekedni kell!
Megkedveltem ezt a gépet, mert nincsenek rajta idegesítő hibák, nem egy trehányul összerakott vacak, de mégsem kerül olyan sokba, mint egy népszerűbb európai ötvenes. A Kymco valahogy ráérzett az elvárható minőség és a tömegek számára elérhető ár arányára, így a sportos Super 8 sem tűnik rossz választásnak. De várjuk ki a teszt végét!

Hasonló dolgokon töprengtem amikor reggel fél hat körül teli tankkal és lelkesedessél elhagytam a budapesti belváros vidékét. Ötvenes robogóval túrázni nem is olyan egyszerű, mint gondoltam. Egyrészt autóúton és autópályán egyáltalán nem közlekedhetünk, és országúton is csak negyvenes tempóban. Na jó, ahol útszéli mérőberendezést láttam, kipróbáltam a Super 8 végsebességét. Az, némi nekifutással körülbelül hatvan kilométer óránként.



A robogós egészen alacsonyrendű közlekedő. Olyan, mint a szimpatikus, de ügyetlen rágcsáló a Jégkorszak című animációs filmből, aki csak bizonyos pillanatokban bukkan föl, egyébként nem alakítója a cselekménynek, sőt szövege sincsen. Elvan a saját kis céljával és arról letenni még egy mamutcsorda kedvéért sem akar. Ez már akkor világossá vált amikor a Pesti út borzalmai után végre kiértem a városból és rám tört az ismerős érzés: megint úton vagyok. Félelmetes, ahogy egy távolsági busz minden tétovázás nélkül elhúz az ember mellett. Még csak sávot sem kellett váltania. Hatalmas kerekei odamérik magukat a Kymco mellé és surrogva üzenik: úgy lennének képesek megemészteni a hús, műanyag és fém összeállítást maguk mellett, hogy az utasok közben odafent nem lötykölnék ki a kávét a termoszból.

Az első száz kilométer alatt mindezt megszoktam. Már az sem zavart, hogy Mendétől folyamatosan vonalasra mart aszfaltszakaszok követték egymást. Amatőr csocsóbajnokság – tréfálkoztam a markolatokkal játszva a mély vonalak ellen.

Kétszer kellett tankolnom a biztonság kedvéért. Aki még az autópályák korában is vidéki utakon tesz meg ekkora távot, nyilván nem lepődik meg, hogy rengeteg idő eltelik amíg egyik töltőállomástól eljut a következőig. Hamar átlényegül a csekély tempótól, elvégre egészen természet közeli élmény a búzatáblákkal szegélyezett pusztaságban gurulni, és nézni a pipacsokat a néha felbukkanó madarakat no meg a gödröket, melyek közül néhány komplett parkolóhelyet kínál egy ekkora járműnek.

Aztán ahogy fogy az üzemanyag, már semmi más nem jut az ember eszébe, minthogy a körülbelül öt literes benzintankot és a pontosnak csak nagy jóindulattal nevezhető szintmérőt nem arra tervezték, hogy valaki Tajvantól sok ezer kilométerre játsszon kistérségi Odüsszeuszt a semmi közepén.

Már nem tudtam olyan szögből nézni a mutatót, hogy a piros mezőben legyen és ne alatta, mikor végre megérkeztem Jászapátiba. Tulajdonképpen nem is tört annyira össze az eddigi szakasz, mint vártam. A benzinkutas megsejthette, hogy nem gázpalackért jövök a szomszéd faluból, ezért kérdezgetni kezdett. Nem ragadta el a nagy karmozdulatokkal előadott monológom tartóstesztről és szükségszerű túrázásról meg aranyat érő tapasztalatokról. Csak jó utat kívánt és igyekezett visszatartani a nevetését amíg becsukódik mögöttem az ajtó.



Kint a kútnál még várt rám egy jó tanács. –Abádszalók után sehol ne állj meg, mert az út szélén lesz a sírod. Nézett mélyen a szemembe valaki egy rozzant autóból amely hulladékfémmel megrakott utánfutót vontatott. Nem kérdeztem vissza, inkább ellenőrizem a kinyomtatott útvonaltervemet és megpróbáltam megjegyezni az Abádszalók és Kunmadaras közti települések nevét, a megfelelő sorrendben.

Így zümmögtem el végül a tomboló hőségben már javában zajló gyorsulási verseny helyszínére, a jól ismert katonai laktanyához. A pályához vezető úton zötykölődtem már, amikor hirtelen lefulladt a gép. Értem a tréfát, ezért nem futott át az agyamon a hazaút, az éjszaka, és a viharos esőzés ami az átmulatott versenynap után várt rám. Sokkal fontosabb volt Borsay drámája, Matusik Andi sikere és az az atmoszféra amitől egy ilyen esemény nem tűnik többnek egyetlen elnyújtott pillanatnál.

Hát igen. A városi robogók lámpáihoz mindig hozzászámolják a közvilágítást. Így éppen kiadnak egy egészet. A Kymco előtt ezért inkább csak sejteni lehetett a harmincegyes utat a koromsötétben. A legjobb fejben zenét hallgatni és koncentrálni, hogy a szembejövő autók fényétől se tévesszük el az irányt. Az ilyen önként vállalt nehézségek teszik széppé a motorozást, akár így, motor nélkül, mindössze egy apró robogóval. Aztán persze ahogy fárad a test, jönnek sötétebb érzések elháríthatatlan műszaki hibáról, megszűnő világításról és egy fotósorozatról, melyet a langlovagok.hu törzsközönsége is sokáig emlegetne.

Aztán úgy éjfél tájban mégiscsak Budapest, Jászberényi út, Örs vezér tere és sárgán villogó jelzőlámpák a töretlen lelkesedéssel szaladó Kymco Super 8 fölött.



Igazán hosszú utak után általában két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy még biztosan nem voltam ennyire kimerült. A másik, hogy akár már másnap újra elindulnék, a következő kalandom felé. A szerencse velem volt, hiszen a Kymco hazáig nyelte szótlanul a benzinszűrőn is átbújó porszemcséket, ott is csak másnap reggel jelezte egyértelműen: hasonló kiruccanásokra csak egy alapos karburátor tisztítás után vállalkozhatunk.

Vissza a Tesztnapló bloghoz >>




9 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

Hr.Geiger

2010-07-30 21:16:44

Jó kis írás ez valóban! Egyúttal az is nyilvánvaló, hogy ezeket a kis járgányokat nem erre fejlesztették ki..., bár aki annak idején olvasta a lapban Moldvai Tibi bácsi országjárását aki szintén egy 50-es robogóval járta körül hazánkat a határ mentén - kb.2300km - az nem csodálkozik ezen sem.
Én annak idején 1981-ben személyesen találkoztam a rijekai kempingben két nyíregyházi sráccal, akik S50-es Simsonjaik nyergében jöttek le a Grand Prix futamra szurkolni Drapál Janinak!
Ez kb. 950 km oda-vissza, megsüvegelendő teljesítmény. Nekem legalább is az.

jmezo

2010-07-29 12:13:58

Élvezetes írás, nagyon jól átadja a nap, az utazás hangulatát. Egy kis novella...

Felmerült bennem a kérdés - a hátteret is ismerve - hogyan viszonyulhat ehhez az ember, ha egy ilyen út nem csupán egy epizód, hanem maga a standard valóság. Mert más motorra esély sincs...
Ha valaki akkor is így tud érezni, na, az az igazi motorozás-szeretet.
A hozzászólásokban volt is pár ilyen.

keewayflash

2010-07-29 08:31:37

én a most elkövetkező hétvégére tervezek egy kb 240 km-s túrát robogóval.

hangszoro

2010-07-28 21:53:09

Ahogy a cikkben is van : türelemre tanít. Annak idején napokat töltöttünk a Babetták nyergében, eszembe se jutott, hogy esetleg lerobban. Mondjuk volt nálam minden, ami esetleg kellhet : egy darab drót, egy fogó, csavarhúzó, 10-es kulcs, gyertyakulcs.

FeR1

2010-07-28 15:18:51

De még mennyire! Mikor Tatára döcögtem le ugyanezzel a járgánnyal, rengeteg olyan dolgot észrevettem, amit a sajátommal még soha nem vettem szemügyre a jóval nagyobb tempó miatt. Más világ, de szerethető.

dragboyz86

2010-07-28 14:47:16

Van idő nézelődni az biztos

pambio

2010-07-28 14:06:06

Nekem 320 km volt a legtöbb 1 nap alatt Simán ment végig minden gond nélkül. Sőt innen Győr mellől már 3x mentem le a Balcsira nagy utazótáskával felpakolva.Csak türelem kérdése.És élveztem is.

bgajdos

2010-07-28 13:57:04

wow, le a kalappal, furcsa gondolat, bátor tett!!

dragboyz86

2010-07-28 12:11:26

na neeeee