Itt áll előttem a Honda Crosstourer

Első benyomások, de még egy métert nem mentem vele2012-02-17 17:34:12

1200 köbcenti, V4-es motor, és alig tűnik nagyobbnak, mint a Crossrunner. És eszeveszett hangja van!
Könyörögtem egy kört, de csak holnap vezethetem - a német tesztelők most értek vissza, én pedig csak ámultam. Már a Crossrunnerről is megírtuk, hogy a V4 zengése addiktív. Erre begurul a parkolóba tíz VFR1200X, és összerezzent a térdem. Öblös mély hörgés jön a kipufogókból.

És az egész motor nagyon kompakt. Bennem volt a félelem, hogy kihoznak egy óriási csatahajót, de mellette állva nem érzem, hogy mindjárt agyonnyom. Nálam ez jó pont.

És pár adat:
- A váz, a blokk és a váltó azonos a VFR1200F-ével, de a hozzájuk tartozó elektronikákat átírták, így az automata váltót automata módban felülbírálhatjuk, ha mondjuk egy előzéshez hirtelen vissza kell dobnunk két gangot. Pont mint az NC700 második generációs DCT-je esetében.
- A hátsó lengővilla és a kardánhajtás megmaradt, de új a felfüggesztés.
- ABS + traction controll
- Küllős kerék + tömlő nélküli gumi
- Rendes, kónuszos kormány, az automata váltósoknál jobb kéznél van a rögzítőfék.
- A holnapi tesztúton lesz offroad, az egyik japán mérnök nem bírt magával, megmutatta a telefonjával készített videót a murvás szakaszról. Azt mondta, hogy ott érezhetően szükség van az elektronikára - őrködni kell a motorerő felett.

Namost. A Honda VFR1200F-fel nekem az volt a bajom, hogy nagyon hosszúnak éreztem. Emellé jött az, hogy istenverte erős, de a nyugodtsága miatt ebből alig lehetett érezni valamit. Nem volt benne semmi félelmetes, és olyan egyenesfutása volt, hogy máig vele álmodok. Ez egyébként a lapos villaszögre vezethető vissza. A kérdés, hogy a Crosstourer ugyanilyen nyugodt lesz, vagy megörökölte a Crossrunner vidám játékosságát? Remélem az utóbbi.


Vissza a Motoroskonyha bloghoz >>