hirdetés

Kazahsztán belülről 2.

Nem is olyan veszéyltelen ez az út2010-05-20 22:49:24

Bookmark and Share

Május 11. ArkalikReggel indulás Saga felé. Út közben megálltam egy falunál, ami egy tipikus madjar falu.A falu közelében (40 km-re) kijöttek elém egy UAZ-zal, hogy odataláljak. Itt egy cégvezető fogadott, aki egy 50 fős villamosművet irányított. Elvitt ebédelni, szétnéztünk a településen és még a múzeumot is megmutatta.A helyi újságnak is adtam interjút, ami elég érdekesre sikeredet.Már csak azért is, hogy magyar-madjarnak németül adott interjút :-)Fotózás, búcsúzkodás, és irány tovább Sagába.Kikísértek a "főútig", és hajrá.Saga az egy aranyos 300 fős falu, hatalmas marhacsordákkal és gyönyörű idilli tájjal.Itt átadtam Kurman Gazi levelét, amit az ottani vendéglátómnak írt. Dugabáj-jal össze is barátkoztunk.Beszélgettünk magyarországról, és arról, hogy ők minket igenis barátnak és rokonnak tartanak.Aztán megnéztünk még egy mecsetet, és aztán eltettem magam holnapra.Május 12. SagaMegmutattak ma még egy iskolát és pár dolgot a településen, aztán elindultam visszafelé Irgiz-be.Mivel az előző nap elég fárasztó volt, nem voltam a legfrissebb én sem.Fáradtam vezettem, és egy légy berepült a sisakomba.Megpróbáltam menet közben kipiszkálni, de pont ott jött szembe egy figyelmetlen bucka......Perec.Nem kicsi.Nagy.A lábam beszorult a motor alá, visszahajlott, iszonyatosan fájt és nem tudtam kiszabadítani.Egyedül a semmi közepén.Küzdöttem az életben maradásért mint a filmeken.Aztán egyszer csak kijött. B..tul fájt., de mentem tovább, mert menni kellett.Így nem folytathattam az utat, ezért megálltam Turában egy családnál, akik korábban már vendégül láttak.A férj nem volt otthon, az asszony viszont engedélyt adott, hogy ott maradjak.Kicsit félve maradtam ott, mert nem ismerem annyira helyi szokásokat, és inkább sátrat vertem az udvaron, éjszakára.Persze, mikor a ház ura hazajött, Ő meghívott a házba. Együtt vacsoráztunk. Én pedig ismét áldást mondtam evés előtt.Éjszakára be akartak hívni a házba, de inkább maradtam kívül. Fájós lábbal.Május 13. TuraReggel irány Irgiz, majd tovább Aktyubinsk felé.A fájós lábam miatt inkább a műutat és a sztyeppét választottam, még ha az el is tért az eredeti terveimtől.Út közben valahol megálltam egy út széli vendéglőnél.Ahogy meglátták a lábam, nem is akartak tovább engedni.Rögtön ajánlottak egy javasasszony félét, amit köszönettel, de inkább kihagytam.Ettem itt valamit, de a tulajdonos, nem engedett fizetni, mondván, hogy ezért a kis levesért meg húsért ne akarjak már fizetni nála.Megköszöntem.Továbbmentem Aktyubinsk felé.Kerestem ott egy hotelt, ahol egyből megkezdtem elszállásolni magam.Ott elkezdtem beszélgetni egy vendéggel, és vele is elkezdődött az összehaverkodás.Ő türkmegisztáni volt, de miután kiderült, hogy félig-meddig rokonok vagyunk nagy lett a barátság közöttünk.Rögtön segített nekem szobát találni és így 6500 Ft-ért fullos szobát kaptam.Este meghívott vacsorázni. Kiderült, hogy ő egy olajban utazó üzletember.Ahogy meglátta a lábam,, máris orvost akart hívni. Este 10-kor.Hát inkább a holnapi napra hagyom az orvost. Inkább alszok.Május 14. AktyubinskReggel még a tervem az volt, hogy eljutok Atyrau-ig, de hamar rá kellet jönnöm, hogy ez a távolság túl sok nekem ezzel a lábbal.Az etap csak Oralig tartott, ott bementem a kórházba.Mindenre fel voltam készülve. Vittem az összes biztosítási papírom.Erre ott megröngteneztek, beinjekcióztak, megvizsgáltak.Megállapították, hogy a lábam nincs eltörve, nincs komoly baja.Felírtak egy kenőcsöt.Bekötöztek, elláttak és útnak engedtek.Tök ingyen.Mert ez ott még így megy.Az estét itt töltöm, aztán, majd holnap meglátjuk.


Szöveg
Vissza a Irány Kazahsztán bloghoz >>




0 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.