hirdetés

Az indulás

Szóval megyek2010-05-03 22:26:34

Bookmark and Share

Április 30. 14 óra. MosonmagyaróvárIndulni kell, ha tetszik, ha nem. Az indulás helyszínén rám várt a TV, rádió, a barátok. Mind azért jöttek ki, hogy elköszönjenek tőlem úgy 3 hétre.Izgultam. Az út várt rám, vár rám.Előttem a sok ezer kilométer, ismerős és ismeretlen helyek, emberek..... Persze azért nem volt minden teljesen ilyen filmbe illő. A Turán alapítvány egy csomagot küld ki velem a kazahoknak, ami nem lett kész időre.Szóval a ceremónia után irány haza. Még egy nap otthon, a saját ágyamban.Május 1. indulás.Mit ad ég, ez az indulásom sem úgy sikerült ahogy először terveztem. Budapesten természetesen felvettem az alapítvány csomagját és indultam tovább. Az előző két este 5-5 órát aludtam csupán. Az energiámra pedig később még szükség lesz, ezért elhatároztam, hogy az első etapot Nyíregyházán zárom.Azért ez a szakasz is jóval több mint 300km, bár ilyen autópályák nem lesznek a határ túloldalán.Ahogy bepakolok a panzióba, hirtelen belém nyilalt a felismerés. Nem hoztam el a láncot, amivel le tudnám zárni a motort.Az pedig kell, hisz mégis csak a vadkeletre megyek.Május 1.-én, amikor még a TESCO sincs nyitva, honnan vegyek én ilyet, mert vissza nem megyek érte, az tuti.Végül pár telefon a barátoknak és Nando csak e miatt, kinyitotta nekem a boltját, a munka ünnepén. Hurrá, van láncom!! De vajon más nem maradt ki?Május 2. Kora reggel átléptem az ukrán határt. A kaland elkezdődött.....  


Szöveg
Vissza a Irány Kazahsztán bloghoz >>




0 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.