hirdetés

2 nappal az indulás elött

Peregnek a percek2010-04-28 22:03:36

1  2  

Bookmark and Share

Már csak két nap van hátra az indulásig... Úgy érzem magam, mint a főiskolán vizsga előtt. Ha lenne még egy napom, minden eshetőségre fel tudnék készülni. De nincs még egy nap...


Utolsó itthon töltött hétvégémen is az útra készültem, természetesen. A motor már majdnem útra kész, már csak néhány apróság hiányzik.

Sikerült elérnem Zsolnai Gábort, és beszélgettünk kicsit Kazahszánról. Tavaly ő és két barátja hazalovagolt Almatiból. Az útjuk fél évig tartott... Legfőképpen az ízeltábú- és kígyóveszéllyel kapcsolatban tudott sok újat mondani. A rovar- és pókcsípések nem vészesek, max. egy-két napra lebénítják valamelyik testrészemet. A skorpiók már jobbak, ők egy-két napra, ha ügyesek, ki is ütnek. Több állat tetemet láttak a sivatagban, amelyeket farkasok téptek szét. Állítólag a farkasok messze elkerülik az embert. Persze, Piroska is így gondolta...

Tapasztalataik szerint az itteni homok lazább szerkezetű, mint a szaharai: a lovak lábai bokáig süllyedtek, ezért elég nehézkes volt a haladásuk. Ennek alapján szerintem ezek az utak ezzel a nagy BMW-vel nem járhatóak, ezért elkerülöm a homoksivatagot.

Az indulás előtti kedden érdekes élményben volt részem. Az unokabátyám és a bajtársai a Szovjetunióban (Kirgíziában) tanultak helikopterpilótának. Tőlük kaptam tanácsokat.

Összeültünk egy pohár sör mellett, hogy megvitassuk a volt szovjet tagországokkal kapcsolatos élményeinket, tapasztalatainkat. Ismertettem útitervemet, amelyből az Aral-tó és a Kaszpi-tenger közti részt veszélyesnek gondolják. Ez több száz km úttalan utat jelent a sivatagban. Arra kell majd nagyon figyelnem, hogy mindig legyen nálam elég víz és benzin. Ezeket minden kisebb helységben be lehet szerezni. Persze itt a kisebb-nagyobb városok, falvak is több száz km távolságra vannak egymástól. Éppen ezért egy 5l-es vizeskannát és két 10l-es benzinkannát viszek magammal, hogy legyen helye a biztonsági tartalékoknak. Ennek a mennyiségnek számításaim szerint min. 400 km-re elégnek kell lennie terepviszonyok között.

Sikerült felszerelni a motorra a kamerákat, hogy útközben is videozhassak - köszi, MyActionCam. És külön fényképezőgépet is vettem az alkalomra, ez a túra jó alkalom lesz rá, hogy alaposan kiismerjem.

Már csak apróságok vannak hátra, mint a bevásárlás.

Nagyon gyorsan elmúlt a felkészülés időszaka, mindjárt élesben mennek a dolgok. És én elindulok, hogy megismerjem a Madjarokat...


Vissza a Irány Kazahsztán bloghoz >>




0 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.