hirdetés

Amitől garantáltan élvezetesebb egy túra

2011-01-18 12:30:00

Utazás, Motoros túra, Indonézia, Bali, Lombok, Flores  

Bookmark and Share

Tippek, ötletek, tanácsok


Az ezelőtti bejegyzésben arról kezdtem volna írni, hogy hogyan készülődtem az utazásra, sajnos a kollégám miatt erre akkor már nem volt érkezésem, így most folytatom.

Mitől lesz egy utazás hosszú ideig élvezhető, netán feledhetetlen élmény?

Első szabály: a leendő utat, de még a gondolatát is szeretni kell és sokat kell rá gondolni.

Második szabály: Ízlelgetni kell az utat, utána kell járni, hogy milyen hely az, mit lehet látni, tudni az ott élőkről. Megnézni, milyen fotókat készítettek és publikáltak arról a bizonyos helyről. Ma már a Googel Earth segítségével akár helyismerettel felvértezve is érkezhetünk egy vadidegen helyre.
Annak idején, amikor Maliban a Dogonföldre készülődtem, előtte megnéztem, hogy Bandiagarából merrefelé induljak el. Láttam valami híd-szerűt, meg egy szélesen kanyargó nyomot. Tök érdekes volt, amikor ott a helyszínen már úgy-ahogy ismerős volt – na nem a táj, de legalább az út vonalvezetése.

Tehát, időt kellene szakítani
arra, hogy az ember
ráhangolódhasson az utazásra.


Ez a mai rohanó világban magától nem megy, erre tudatosan kell figyelni. Az igazat megvallva, nekem eddig szinte soha nem sikerült. Na, jó, azért úgy-ahogy ...
Líbia déli részein, az Acacus hegységben, az Ubari oázisoknál és a Wadi Mathkendoushnál – amennyire én tudom – nem járt még magyar motoros. Mi 2005-ben eljutottunk oda, tehát ez azért elég nagy kuriózumnak számított. Ennek ellenére a készülődés úgy zajlott, hogy nappal még dolgoztam, leadtam a cikkeimet, stb, majd elindultunk Líbiába. Az összepakolás hosszan elnyúlóan zajlott, mindig csak egy kicsit, amennyi idő éppen volt rá. Vétek ennyire elbagatellizálni egy ilyen horderejű dolgot.

Az ember magával tol ki,
ha nem élvezi ki minden percét
már a készülődésnek is.


És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az utazásoknak – de azt hiszem, minden élménynek – van egy utóélete is. Amit szintén élvezni kell. Én általában szomorú vagyok ilyenkor. Gyermekkorom óta nehezen megy a visszailleszkedés a hétköznapokba. De az emlékeket is lehet hihetetlenül élvezni. Ha szomorú tőle az ember, nem kell elhessegetni ezt a szomorúságot, hanem alaposan és intenzíven ki kell élni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ezt valamiféle tisztulási folyamatként élem meg. Úgy érzem, hogy átmenetileg jobbá válok egy-egy nagyobb utazás után. Úgy érzelmileg és emberileg – ha értik, hogy mire gondolok. Nekem, mint motorrevüs újságírónak még a munkám miatt is szerencsém van, mert segít feldolgozni a megszerzett, átélt élményeket, amikor cikket írok és fotókat publikálok belőlük. Akkor szinte még egyszer átélem őket.

Akkor a holmik:

Ez az út három hetes lesz. Legalábbis annyira tervezzük. Trópus, esős évszak, ami azt jelenti, hogy nappal 30-35 fok, magas páratartalom, éjjel 20-25 fok.
Tervezett poggyász: 2 db alsógatya, 1 db fürdőgatya, 2 db zokni, 1 technikai saru, 1 db túracipő (abban megyek) , 3 db póló, egy kapucnis pulóver, 2 indonéz útikönyv, az egyik a Lonely Planet, egy térkép, 1 napló, 4 db toll, 1 fogkefe, 1 fésű (hosszú hajú vagyok), borotva, valami kisebb tusfürdő, füldugó esetleges horkoló szobatárs ellen, napszemüveg, 1 db sodronyzár motor lezárására, 1 db esőkabát 1 db esőnadrág, 1 törülköző, 1 kis üveg betadin, gyomorfertőtlenítő, egy kis motoros elsősegélycsomag, kb. 20x10x8cm.
Egy Canon EOS 5D Mark II fényképezőgép, 1 db 24-105 f.4 IS és egy 70-200 f2.8 IS objektív, 1 db 8Gb-os, 1 db 4 Gb-os és 1 db 1 Gb-os Compact Flash kártya, iPod zenével, hangoskönyvvel a repülőútra. Mindez egy Louis-os hengertáskába gyömöszölve + 1 kis hátizsák, amit szintén bele tudok tenni a hengerzsákba, hogy csak egy cipelnivaló poggyász legyen, ha éppen nem motoron kell közlekedni teljes cuccal. És egy fotós állvány... jó nehéz. A kis Asus EEE laptopon még gondolkodom, de mivel a Canon fullframes, huszonvalahány megapixeles, ráadásul videozni is szeretnék, valamire le kell menteni az anyagokat.


Vissza a John McField gondolatai a világról és a motorozásról bloghoz >>




3 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

gigerpaul

2011-02-02 09:22:03

ennyi cuccal tényleg nehéz lesz. jó utat!!

FeR1

2011-01-18 16:16:27

Igen, a filmre már én is kíváncsi vagyok, illetve leszek, mert még szinte az egész utazás előtted áll. Túl sok cókmókot nem vittél, ahogy olvastam. A súly nagy részét meg a fotós és egyéb média felszerelés teszi ki, nem nyűg ennyi cuccot cipelni? Mondjuk ez hülye kérdés volt egy fotóművésztől

traubi

2011-01-18 13:46:26

Nagyon jók az írásaid. Várom a kisfilmeket is.