Látni és látszani

Aszfalton fekve lenni vagy nem lenni?2012-02-22 17:17:28

"Ránézek, ő rám néz, egymás szemébe, majd miután csökken a fékkészültség feszültsége, pontosan akkor, kicsit sem előbb, na akkor fogja magát és kihajt elém..."


Hosszú idő után újból itt vagyok. Az elmúlt hetekben nem vitt rá a lélek, hogy nyeregbe pattanjak. Mint a medve, akárhányszor kipillantottam a "barlangból", hátra arc, irány vissza. Annyira azért nem vagyok elvetemült, hogy -15fokokban motorozzak. No nem a habtestem miatt aggódtam, annak egy kis esek-kelek nem árt, azonban kedves motoromat nem kéne leharcolni egy apró elcsúszással, ami az állandóan havas-jeges út miatt benne lett volna a pakliban. Tudom, az előző bejegyzésben azt ecseteltem, hogy a hó nem probléma. Nem is lenne az, ha nem lennék eladás előtt. Drága jó Murphy bácsitól félve inkább bent hagytam a garázsban, hadd nézegessék egymást a Pannóniával, úgyis van mit mesélniük egymásnak biztosan.



Három hét kényszerpihenő után újra vissza kellett szoknom a nyeregbe és felvenni a budapesti "fontosvagyoksietek" tempót, mert az elmúlt hetekben nagyrészt vidéken közlekedtem csak, azt is autóval. Nagyon érdekes a kontraszt egy vidéki kisváros és a főváros között. Nekünk is meg kell szokni, hogy két keréken vagyunk és az autósoknak is a jelenlétünket. Azt gondoltam volna, hogy a fővárosi népekkel lesz kevesebb bajom a motorozások során, de nem! Épp ellenkezőleg! Ott, ahol azért sűrűbben járnak ilyen-olyan motorok, robogók, futárok és elvetemült hobbisták, na pont ott le sem bagózzák az embert. Míg a vidéki utakon, városban és országúton egyaránt feltűnést keltettem, ezt lehetett az autósok reakcióiból érzékelni, addig Pesten, mintha ott sem lettem volna. Nem tudom mivel magyarázni ezt. Mai nap a Margit körúton haladtam a tömött sorok között. Egészen jól lehetett haladni, volt elég hely az autók között (no nem tudatosan úgy húzódtak, hanem csak így jött ki a lépés). Már majdnem elértem az egyik lámpa alá, voltak, akik kormánytekergetéssel, apró előbbre gurulással nyitottak utat - ezúton köszönöm minden kedves együttműködő közlekedőtáramnak, a többiek példát vehetnek róluk- míg nem elértem egy fehér Suzuki Vagyonőr+ mögé. Az autó rajta a felezőn majdnem, mögötte nincs hely, hogy elcsaklizzak. Mert bizony jobbról ott volt majd' másfél méter, közte és az út széle között. El is gurultam a tükréig és jó idő lévén, a lehúzott ablakon keresztül közöltem vele, hogy igazán húzódhatott volna még középre, van még 20centi a felezőig. Nem értette az iróniát, csak bután pislogott, hogy egyem a szívét! Előtte fél autónyi hely, lehet, hogy nem érzi az autója elejét?! Akkor minek ül bele? Egy métert előbbre gurul, kijjebb húzódva és tádámm! Máris kész a folyosó! Persze, lehet mondani, hogy mit problémázok ilyenen, ez van. Nagyon sok esetben nem csak a motorost nem engedik előre, hanem a mentőt, a rendőrt és a tűzoltót sem. BAH csomópont, Villányi út felé történt a következő történet. A messziről hallható rendőrségi Focus jön a sorok között, mindenki szépen félrehúzódik, nincs is gond. Igen ám, de Fontos Anyuka nagyon telefonál a lámpa alatt, a sor elején. Az autók dudálnak, rendőr veszettül nyomja a szirénát, de semmi reakció. A rendőrautó hangosbemondóján keresztül érkezik az ösztönző mondat, amit hogy, hogy nem, sikerül értelmeznie a leterhelt agyacskájának: " Kedves hölgyem a Volkswagenben! Kérem tegye le a telefonját és húzódjon félre. Most az egyszer nem büntetjük meg, mert nagyon sietünk." Ezt hallva önérzetesen mutogatva, de félreállt.

Nem először fordul elő velem, de mindig a "kérek egy tiszta alsót" érzés kerít hatalmába, akárhányszor eljátsszák velem az alábbi történetet. Haladok a védett úton, autó érkezik jobbról a macisajthoz. Ránézek, ő rám néz, egymás szemébe, majd miután csökken a fékkészültség feszültsége, pontosan akkor, kicsit sem előbb, na akkor fogja magát és kihajt elém. Kíváncsi vagyok mi játszódhat le egyesek agyában, mikor szemkontaktust létesítünk és megbizonyosodok arról, hogy nem csak néz, lát is engem. Miért csinálja akkor? Megint csak nem képes egy forgalmi szituációt kezelni? Akkor mit keres az úton? Ilyen esetre számítanunk kell egész évben, de most fokozottan, mert hajlamosak az emberek nem figyelni arra, amit csak ritkán, vagy már régóta nem láttak. Lényeges a defenzív vezetés fogalma, ami talán elcsépeltnek tűnhet, de érvényét nem vesztette még el. Törekedjünk a jól láthatóságra, ne tartózkodjunk az autók holtterében, és kereszteződések előtt is próbáljunk meg a lehető legkevésbé takarásban lenni más, előttünk, mellettünk közlekedő jármű által. Így elkerülve azt, hogy a jegyzőkönyveben ez a mondat álljon: "Sajnos nem láttam, hogy ott van egy motoros." Hiába nekünk van elsőbbségünk, ha utána az aszfalton fekve olyan alapvető kérdésekről kell gondolkozni, hogy lenni vagy nem lenni, avagy megvan-e minden testrészünk?


Hiába van elsőbbségünk, akkor is ésszel!

Fontosnak gondolom a világítást is, ugyanis nagyon sok motoros anélkül közlekedik, holott a tompított fényszóró használata kötelező és elengedhetetlen dolog lakott területen belül is a motorok számára. KRESZ 44 § (7) bekezdésében írja elő: „A forgalomban részt vevő motorkerékpárt és a tompított fényszóróval felszerelt segédmotoros kerékpárt - tompított fényszóróval - nappal és jó látási viszonyok között is ki kell világítani.”
Aki anélkül rohangál, magára vessen, főleg ilyen szürke időben!


Legyen mindig bekapcsolva a tompított világítás!


Hétvégére egész jó időt mondanak, úgy gondolom, sokan leszünk az utakon két keréken. Nem árt elfogadni azt a tényt, hogy nem tudunk úgy motorozni, mint mikor leraktuk a vasat. Van aki ezt már ősszel megtette, van, aki januárban csak. Bármennyire is sérti az egónkat, mindig van mit tanulni, akár újból és újból. Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, akkor nagy baj nem érhet bennünket!

Balesetmentes szezont minden kedves olvasónak! Az olcsó benzinről már letettem.
Vissza a FeR1 benzingőzös világa bloghoz >>