Megérkezés Bissau-Guineába

Benzin és ünneplés2012-01-31 11:03:47

Budapest-Bamako 2012  

Itt fekszem a Szahara túloldalán, már a szavannás övezeten is túl lassan, egy fura nevű kis bissaui faluban, ahol ma láttak életükben először tűzijátékot az emberek
Na, hát nem fogják elhinni a kedves blog olvasók: Guinea Bissauban vagyunk, pedig reggel még úgy tűnt, erre lehet, hogy még várnunk kell. Ha emlékeznek, tegnap még ott tartottunk, hogy nincs benzin se égen, se földön. De legalábbis Tambacoundában nincs. Ami azt illeti, változás e téren reggelre sem állt be. Egyetlen kúton sem találtunk benzint. Elindultunk hát azzal, ami volt, szerény becslések szerint elégnek kellett lennie ahhoz, hogy átérjünk Bissau-Guineába. Vagy Guinea-Bissauba - nem tudom, melyik a helyes elnevezés, mindkettővel találkoztam.


Útközben egyszer csak megláttam egy bódét, előtte két üres kanna - biztos jele annak, hogy ott üzemanyagot is árulnak. Vettem is hat litert egyliteres üvegekből - ezzel kimerítettem az üzlet teljes benzinkészletét. És mit ád a sors, pár kilométerrel arrébb rendes kúton rendes benzint tankolhattunk. Ezzel hihetetlen szabadságot kaptunk, már nem kellett megfontolnunk minden egyes gázfröccsöt. Azzal együtt nem rohantunk, az egész napra mintegy 250 km jutott, ennek egy része poros-kátyús földutakon, de ez az elmúlt két hét után már szinte jutalomjátéknak tűnt. Gyors és gondmentes kilépés Szenegálból és hasonló belépés Bissau-Guineába.


Bissau-Guinea első ízben fogadja a Budapest-Bamako ralit, ráadásul a főváros ad otthont a kéthetes ágyúgolyófutam befutójának. A határtól tán 25 km-re fekvő Sincem Boce faluban volt az utolsó szabadtéri szállás. A poros falu közepén sípos rendőr terelt le minket a főútról és mutatta, merre tartsunk. Nem fogják elhinni ezt sem, Kedves Olvasók, de mi, akik egynapos késéssel üldöztük a mezőnyt, az elsők között érkeztünk a táborba. Döbbenetes, meglepő és megható volt a fogadtatás. Tömeg, dob, tánc, hatalmas ünneplés fogadott minket és minden egyes begördülő járművet.


Már tizenegy felé jár, de még mindig verik a dobokat, táncolnak, énekelnek, ünnepelnek, pedig itt áram sincs, de nem is kell, nem hiányzik senkinek, a mulatozáshoz semmi szükség vezetékes áramra.
A helyi imaház szalmateteje alatt kifeszítettem a moszkitóhálómat, éppen írok, hallgatom a dobokat, élvezem az éjszaka kellemes hűvösét, és még mindig nehéz elhinni, hogy leértünk ide. Még elevenen él bennem az Atlasz hóval borított hágója, a rengeteg fázás, a napokig tartó didergések, a három órás alvások időszaka, most pedig itt fekszem a Szahara túloldalán, már a szavannás övezeten is túl, egy fura nevű kis bissaui faluban, ahol ma láttak életükben először tűzijátékot az emberek. Ötödik Bamakómon vagyok, de ilyen hangulattal eddig csak a Segou Fesztiválon találkoztam, de az szervezett koncertek sorozata. Ez pedig itt, a kedves kis Sincem Bocéban egy spontán ünneplés, ami most, éjfél felé haladva már nem is nekünk szól, maguknak mulatnak az emberek.
Holnap még 250 km és… Bissau.

Előzmények

Hogy könnyebb legyen felvenni a fonalat, a 2012-es Budapest-Bamakó időrendben: Elrajtolt a mezőny Legnagyobb ellenség a hivatal Hóakadály Afrikában A sivatag furcsaságai Lyukas gumi okozott bajt Afrikában A hármas defekt – eredeti verzió Mező beéri a mezőnyt Elénk ugrott két géppisztolyos alak Úton Szenegál felé Benzinhiány

Vissza a Budapest-Bamako - Flúgos futam bloghoz >>