hirdetés
 
 

Lett volna merénylet, vagy sem?

Gyávaság, vagy felelősség?2010-02-02 12:02:01

Bookmark and Share

Na, ez a kérdés persze állandó téma. Hogy most akkor át kellet volna-e mennie a mezőnynek Mauritániába és Maliba, vagy sem.


Az is várható volt, hogy ha a szakadárok gond nélkül megteszik a távot, akkor a többiek is úgy gondolják, hogy menniük kellett volna. Soha nem fog kiderülni, hogy mi lett volna, ha… Persze az is nagy kérdés, hogy az ismert merényletek és támadások miért is történtek. A terrorizmus lényege a félelemkeltés, és az, hogy a tettek nagy nyilvánosságot kapjanak. Ehhez nem kell feltétlenül embereket elrabolni, elég lenne megtámadni őket. Az eddig ismertté vált támadások tudomásom szerint azonban mind direkte pénzszerzésre irányultak, az áldozatokat váltságdíj reményében vitték el, vagy azért támadtak meg őket, hogy kirabolják őket. Erre a célra pedig nem a legalkalmasabb egy katonák által biztosított konvoj. Szóval, a fene tudja, hogy lett volna jó. Megint más dolog résztvevőként azt mondani, hogy megyek, és megint más szervezőként oda vinni az embereket. Persze, azt is lehet mondani, hogy mindenki döntse el maga, vállalja-e a kockázatot. Ehhez azonban mindarra az információra szükség lenne, mint ami a szervezők tudomására jutott. De mindenki csak találgatni tud ez ügyben.

Sivatagi szerkesztőség

Tafroute felé haladva egyre hidegebb is lett, maga a városka 1100 m magasan fekszik. Pár kilométerrel előtte van egy csodaszép, vörös sziklás, szűk völgybe települt falu. Megálltam fényképezni, itt találkoztam az aznapi második világjárómmal. Ezek egy finn páros voltak. Ők egy éves úton voltak éppen egy lakókocsival. Én nem értem ezeket… honnan van pénzük egy ekkora útra. Összeszedni sem lehet egyszerű, de milyen munka az, amit egy év kihagyással folytathat és ilyen jól fizet?
Valamit tudnak, amit mi nem?

Tizniti tevepiac

Úgy tűnik, két napja szakítottunk a nomád élettel, a Le Roy Bedouin Camp óta fedett helyeken éjszakáztunk, pedig már barátságosabb volt az idő, mint korábban, amikor viszont a szabadban aludtunk. Mindegy, ennek is meg van a maga csábereje. Minden szállás a mór vagy berber építészeti stílust követi, még ha egyszerű is némelyik, mindenképpen hangulatosak.


Tafrouteban jéghideg, csípős reggelre ébredtünk. A völgyet köd és pára borította, a környező hegyek csúcsai azonban napfényben ragyogtak, motorozásra csábítottak. 1604 m magasságig kígyózott fel az egysávos, töredezett szélű, szakadékkal szegett út. Kanyar kanyart követett, a táj mellbevágóan szép volt. Egy ideig teraszos művelésű hegyoldalak között vitt utunk, hasonló képeket Kínáról láttam valami fotóskönyvben. Óra múltán összefagyva megállásra kényszerültünk, nagyon jól esett a forró mentatea. Ráérősen sütkéreztünk a napfényben, mindössze 150 km volt hátra a napi távból és ezzel a 2010-es Budapest-Bamako Raliból, amelynek - mint az köztudottá vált – a marokkói Agadir lett a végállomása.

A célban

Végülis beértünk a célba. Sajnos korántsem volt olyan katartikus érzés, mint amikor bekanyarodtunk a Niger partján álló Lybia Hotel parkolójába. Hát, idénre ez jutott. Nehézségek voltak, kalandok voltak, egynémely terep igénybe vette a motort és a motorost, de hazugság lenne azt álltani, hogy ugyanolyan volt, mint az „igaziak”. Ez, tetszik, nem tetszik egyfajta pótcselekvés volt. Hiányzik Bamako a végéről…

Vissza a Budapest-Bamako - Flúgos futam bloghoz >>




3 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

Attys

2010-02-05 09:38:10

1et értek Fer1 kollégával.
úgy kell felfogni hogy ez egy olyan kaland amit bárki meg tud tenni, de csak keveseknek van mersze elindulni.
a csábítás már így is nagy mindenki számára aki egy kicsit is tudott azonosulni az élménybeszámolóiddal.
én élveztem és jó volt kiszakadni, még ha csak ilyen formán is, a hétköznapi robotból.
köszönjük neked és ne bánkódj.

FeR1

2010-02-02 15:08:19

Szerintem sincs ok a búslakodásra. Hiányérzet az lehet, de kár rágódni rajta. Ami történt, megtörtént. A lényeg az, hogy megint új élményekkel gazdagodtál, ezt megosztottad velünk is és felkeltetted az érdeklődésünket, hogy egyszer menjünk mi magunk is, akár Bamakóig, akár nem, de egy jót motorozni Afrikában

hangszoro

2010-02-02 13:46:59

Érdekes és elgondolkodtató írás. De miért hiányzik? Azért mert már voltál ott és eddig az volt a célállomás? Vagy mert a neve Budapest - Bamakó? Vagy mert tudod, hogy nem mehetsz, vagy éppen mehetsz, csak nem mersz? Mert az számomra egyértelmű, hogy a szervezők így döntöttek. A helyedben én nem sajnálkoznék, meg nem lenne keserű a szám íze, örülnék mint majom a banánnak, hogy olyat vittem véghez, meg olyasmiket éltem át, ami nagyon keveseknek adatott és sikerült. Csak pozitívan!