hirdetés
 
 

Célbaérés?

Hol is vagyunk mostanában?2010-02-01 11:00:46

Bookmark and Share

Mire ez a bejegyzés felkerül a Motorrevü blogjára, a 2010-es, emlékezetes és még jó ideig vitatható Budapest-Bamako Ralinak régen vége. Már csak szép emlék lesz.


Mert azzá nemesednek a megpróbáltatások és az egykori problémák. Akár csak a katonaság. Ott és akkor ugyan egyikünk sem élvezte, de szinte minden katonaviselt férfiember visszatérő adomatémája egész életén keresztül az ott töltött időszak.

Pár nappal ezelőtti jelentésem ott ért véget, hogy tönkre ment Marton András kétkerék hajtású KTM-je. Ott álltunk tehát egy sziklás fennsík tetején, 20 km-re a Cap Draa-i tábortól és vagy 180 km-re a következőtől, Sidi Ifnitől. Sidi Ifni egy hangulatos óceánparti halászfalu, illetve újabban francia nyugdíjas elfekvő telep. Tele van franciákkal az egész falu. Lakókocsikkal érkeznek, megszállják az elérhető öblöket és a szebb falvak, városok kempingjeit. Na, jó, nem igazán tömegével vannak, de mégis többen, mint azt gondoltam volna.

Célunk egy kis hotel volt a parton, ahol előre siető bamakós barátaink, Stofiék foglaltak nekünk szobát. Óceánra nézőt. Egy franciaággyal! Egy széthúzhatatlan franciaággyal! Én ugyebár Marton Andrissal vagyok… súlyos…

Sidi Ifni egyébként valóban nagyon hangulatos hely. Hegyre épült, hófehér falú, kék ablakú-ajtajú, kopott házaival festői falu. Ráadásul itt végre igazi úriemberek lettünk. Fürdés után (!) étteremben vacsoráztunk.

DoktoR Zebra elemében van

Másnap immáron egyedül indultam az utolsó előtti szakaszra, a hegyek között fekvő Tafroutéba. Amit több okból sem bántam: valahogy már befejeztem magamban az idei csonka Bamakót. Bár jó kaland volt, de elég lett a motorgyilkos, guminyúzó sziklás ösvényekből. Ellenpontként jól esett a hegyek közötti önfeledt kanyargás. Így aszfalton, relatív biztonságban nagyon élveztem azt, amiben az utóbbi időben nem volt részem: a magányt. Nem kellett koncentrálnom, nem kellett tájékozódással foglalkoznom (bár ezt Marton Andris eddig is nagy részben magára vállalta), élvezhettem a valóban fantasztikus tájat, miközben foglalkozhattam gondolataimmal.

Tiznitben megálltam megreggelizni egy ócska kávéházban, beültem a helybéliek közé és élveztem, hogy beleolvadhatok kicsit a környezetbe. Már amennyire persze fehér emberként és motoros ruhában ez lehetséges volt. Csavarogtam egy fél órát a Soukban, majd motoroztam tovább.


A hegyek errefelé meglepően zöldek. Napok óta csak a sivatag barnaságát láttuk - otthon ugyebár tél van - az ember szeme elszokott a zöld tájaktól. Olyanokon elmélkedtem a Magas-Atlasz szerpentinjein kanyarogva, hogy vajon mitől olyan lenyűgözőek az oázisok. Arra gondoltam, nem csak abban rejlik a varázsuk, hogy az utak megnyugtató állomásai, ahol élelemre és mindenekelőtt vízre lel az utazó, valahogy a zöld szín - az élet színe - hat olyan fantasztikusan az ember lelkére, kedélyállapotára. A kietlen, száraz, kegyetlen tájak napokig tartó vörös, sárga és barna színei után az ember szeme szó szerint ki van éhezve a megnyugtató zöldre, és szinte fizikai jó érzést keltenek az oázisok pálmaligetei és kis kertecskéi.Természetesen sok más okos gondolat is megfordult a fejemben, így már fél út környékén is egészen bölcsnek éreztem magamat.

Biciklivel világ körül

Minden afrikai utamon találkoztam világjáró csavargókkal. Elképesztő számban járják a világot emberek a legkülönfélébb módokon: autóstoppal, biciklivel, motorral, lakókocsival. Ezúttal egy francia kerékpárossal hozott össze a sors. Egyedül rótta Marokkó útjait, hegyi ösvényeit és sivatagi pistéit. Azt mondta, hogy nincs igazán egyedül. Hol a falvak lakói hívják meg egy mentateára, hol a rendőrörsön etetik, vagy a sivatagi nomádok itatják valamivel. Jól érzi magát. Az elmúlt évben 8000 km-t tekert Dél-Amerika tájain. Valami időszakos munkát végez, hogy mit, azt nem értettem. Beszélgettünk a Bamakóról, azt mondta, valami olyasmit hallott, hogy a múlt héten megint elvittek pár embert Mauritániában. Visszakérdeztem:
- Not on the last month?
- No, it was on the last week – erősítette meg.

Vissza a Budapest-Bamako - Flúgos futam bloghoz >>




5 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

FeR1

2010-02-02 15:15:34

Hát nekem is elég visszatetsző ez az Orsikás dolog.Illetve az ,hogy mennyire ajnárolják. Alátolják a többmilliós technikát, rendesen felkészítik off-road suliban meg hasonló aztán úgy menjél végig. A legnagyobb problémájuk az volt még az indulásnál, hogy még ketten sem bírják el a pótkereketTessék picit erősíteni Amúgy nem bántom én az Orsit, ő is Corvinusos, rossz ember nem lehet

hangszoro

2010-02-01 22:18:33

Jaj, majd elfelejtettem! Szombaton lesz az ertéelen a Bamakós összefoglaló, amin remélem nemcsak orsika bibis ujjacskájáról lesz szó, mert a bakancsom tele van vele, hogy ha Bamakó, akkor csak a lányok "hihetetlen" megpróbáltatásait láthatjuk. Persze minden elismerésem, de próbáljon már egy sztenderen álló motoron egy órácskát állni. Aztán meg képzelje el menetközben milyen lehet sok - sok kilométeren át, mély homokban.

hangszoro

2010-02-01 22:14:57

Gondolom, hogy nem BB -s volt, azt csak hallottuk volna mi is, nem csak egy világcsavargó kerékpáros. És akkor tulajdonképpen tényleg mi is a vége a franciaágyon való féltengelyezésnek?!?!

Attys

2010-02-01 11:25:10

Üdv MJ!

nos ezek szerint megoldódott a féltengelyes kaland mert nem nagyon emlegeted.
élveztétek a francia ágyat ?! :oD

remélhetőleg a francia fiatalember (főhajtás a teljesítménye előtt) rosszul értesült, vagy legalább is honfitársunk nem tűnt el.
remélhetőleg : /
defektmentes kanyargást.

FeR1

2010-02-01 11:10:41

Talán nem a Bamako hosszab útvonlát választók közül vittek el pár embert. Amúgy gratulálok, hogy sikerült befejezni és a végén még jókat is motoroztál