hirdetés
 
 

Megkezdtük a második hetet.

Homoktusa, kősivatag2010-01-26 16:56:42

Bookmark and Share

Visszagondolva a rajt óta eltelt időszakra, úgy tűnik, mintha időtlen idők óta úton lennénk. Normális esetben, egy eredeti Budapest-Bamakón ilyenkor már Mauritánia közepén járnánk.


Most pedig, ebben a furcsa, bizonytalan helyzetben, amikor senki nem tudja eldönteni, mi lett volna a jó és helyes döntés, nos, most Tarfaya fölött tanyázunk - pontosabban és ralis nyelven szólva – bivakolunk.

Keverednek a napok és az élmények, mindig ki kell számolnunk, hogy éppen milyen nap van. Utoljára úgy rémlik, Mhamidból írtam a fáradtságtól félájultan és nem túl jó kedvűen. Most is fáradt vagyok, de még bírom. Rajtaütésszerűen szokott eljönni a pillanat, amikor már gondolkodni sem tudok, és a laptop kifordul a kezemből.

Mert egy tudósítónak ilyen az élete: laptopot visz a Szaharába. Meg ilyen-olyan töltőt a különféle kütyüihez, mint telefonok, akkumulátortöltők, újabban USB kábelek, fényképezőgép és laptop. Én kis ASUS EEE 903-ast használok, mert ebben nem winchester, hanem SSD van, és ez jobban bírja a gyűrődést. De már ez is serceg a homoktól. Mint itt minden. Az arab kenyér, a hobs, a víz, a csoki, a rágógumi, az ember zoknija és igazából mindene.


Napok óta állandó viharos szélben élünk, és lapra dőlve motorozunk egyenesen, amikor éppen nem kősivatagon zötykölődünk, vagy homokban kígyózunk. Eddig legalább ragyogó, csillagos égbolt alatt táboroztunk, de most barátságtalan felhőket kerget a szél, csillag egy sem látszik. Sátrat nem állítottam ma sem, a nejlonomat egy autó szélárnyékába húztam, itt próbálok meg aludni. Jó lenne, ha nem kellene éjjel felkelnem sátrat álltani.
Na, akkor időrendben:
Mhamid után elindultunk Assa felé. Vettünk némi vizet, felszerelkeztünk, a motorokat amennyire lehet lekönnyítettük és nekiindultunk. Már a legelején jött a folyós, mély homok, tele félméteres keréknyomokkal, ráadásul néha szűk fordulókkal és hullámvasút-szerű átjárókkal. A keréknyom mellett gyér növényzet, vagy még puhább, még mélyebb homok. Küzdelem, mert nem tudsz elég gyorsan menni, ezért a motor eleje össze-vissza megy, becsuklik, és ettől néha odavered magad. Felállni nem tudok, ugyanis valami rejtélyes hiba folytán akkor leáll a DoktoR Zebra. Nézegetem, de nem jövök rá a hiba okára jó ideig.

Még nem érzem igazán a homokmotorozást, kétszer odaverem magam, egyszer hanyatt, úgy, hogy a fejemet is alaposan belecsapom a homokba. Egyszer csak a homokdűnék felől, szembe motorozik egy nyugodt, szinte derűs arcú fiatalember egy BMW F 650 GS Dakarral és két hatalmas oldaldobozzal megpakolva, de olyan könnyedén, mintha a Váci utcában korzózna éppen. Huszl Balázs. Egy élmény az ember. Különösen a nyugodt rendíthetetlensége. Megkérdezi, hogy csatlakozhat-e hozzánk. Mi megengedjük, amit nem is bánunk meg. Egyáltalán nem jelent gondot a későbbiekben sem.


Na, akkor visszatérve a Mhamid utáni pályaszakaszra, a homok után jött a mindent szétrázó kősivatag. Lassú haladás, nehézkes manőverezés, de hiába, hamarosan defekt. A szolnoki bamakós veterán, Szabó Zsolt KTM 990 Adventure-rel. Nincs nála 21-es belső, adok neki egyet. Beszerelés után fújnánk föl… fújhatjuk, lyukas ez is. Éppen a következő lépésen törjük fejünket, amikor megjelenik a Sandlander szervizkamionja. Segítenek, profik, a gumi hamarosan kész, a lyukas tartalékbelső is megfoltozva.

Na… rám szállt a bagoly, nem látok, megyek aludni.
Majd folytatom…

Vissza a Budapest-Bamako - Flúgos futam bloghoz >>




3 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

hangszoro

2010-01-27 07:07:37

Na, csak hogy kilógjak a sorból : én nem irigykedek! Meg nem is vagyok hazudós........vagy mégis? Ilyen az ember látjátok (legalábbis én), a nehézségekből, köszöni nem kér, de mikor az élmény része felől történik a megközelítés, akkor már beállna a sorba. Hát be. Beállnék bizony. Mert irigy vagyok. Meg most éppen őszinte is.

figgol

2010-01-26 20:58:57

Igen izgi kalandokban van részed! Biztos szép helyeken jártok.....én is irigykedek itt a szobában...

FeR1

2010-01-26 19:49:50

Igazán élvezetes volt olvasni, irigykedem rendesen. Bárcsak nekem is iyen kalandos lenne a januárom. Nekem most lesz két hét pihenés, vége a vizsgaidőszaknak Gondolatban elmegyek én is Marokkóba és motorozok egyet.
Széles ösvényt, sekély homokot!