hirdetés

Where You are going Sir?

A fáraók földjén - II.rész2009-10-22 16:00:00

Bookmark and Share

Abu Simbelből az Asszuánba tartó konvoj elvileg 10 órakor indul. Gyakorlatilag olyan fél 11 volt az indulás időpontja, amikor már kellemes 40 celsius fokban vehettük fel a ruháinkat. A visszafelé út unalmát a "vezér busz" mögötti helyezkedés oldotta kb. 140 km/h sebességnél. A 300 kilométeres szakaszt kicsit több mint két óra alatt letudtuk. Asszuánban gyors tankolás kávéval és üdítővel, majd irány Luxor. A Nílus parti utat választottuk, mert kíváncsiak voltunk a vidéki Egyiptomra is. Illetve abból már tapasztaltunk eddig is, de most nem a sivatagi vidéket akartuk látni. A közlekedés nagy élmény a Nílus parton is, de szerencsére elég jól kezelhető némi odafigyeléssel. Meg hát Kairó után minden más színben tűnik fel. :-)
Luxorba már majdnem sötétben értünk kb. 700 km motorozás után. Nagyon sajnáltuk, hogy kihagyjuk a Királyok Völgyét, de minden nem fér bele egy túrába, tudni kell a "határt". És nagyon vártuk már Saint Katherina-t is a Sínai félszigeten. Másnap kora reggel elhúztunk Hurghada-ba, ahonnét komppal szándékoztunk átkelni a Sharm El Sheikh-be a Sínai félszigetre. Abban marha nagy szerencsénk volt, hogy kb. két hónapja nem kell Luxorból konvojjal menni Hurghadába. De abban nem volt szerencsénk, hogy elérjük a hurghadai kompot, mert az utolsó járat kb. egy ment el... Vagyis megszűnt. Egyetlen megoldás: a Vörös-tenger partján északi irányban a szuezi alagúton átkelni a Sínaira. Közben kihevertük a sokkot, hogy ebben a kreszt meglehetősen szabadon értelmező országban megbüntettek minket gyorshajtásért. Igaz, a rendőr tiszt rendes volt, mert adott választási lehetőséget. Vagy fizetünk 150 egyiptomi fontot (kb. 18 euro), vagy elveszi a motor papírjait. Ami gyakorlatilag annyi, mintha ott a helyszínen felgyújtottuk volna őket. Mi teljesen szabad akaratunkból az előbbi lehetőséget választottuk.

AATM 088

AATM 089

Szuezbe még sötétedés előtt sikerült elérni, ami meglehetősen fontos szempont ezen a környéken. (Sötétedés után tényleg életveszély a közlekedés.) Szálláskeresés közben összefutottunk egy három fős lengyel brigáddal, akik éppen Tanzániából tartottak hazafelé. Kissé megviseltnek látszottak, de szimpatikusak voltak. Sikerült együtt szállást találnunk, majd nem sokkal később egy olasz srác is befutott egy R 1150 GS BMW-vel. Érdekesség, hogy mint kiderült, ez utóbbi nyomait (Continental TKC 80) már Tunéziában, Tatouin-ban is láttuk, majd a motort egyszer Egyiptomban a Farfara oázisban újra észleltük. Az is kiderült, hogy Olaszországból Tunézián és Líbián keresztül gyakorlatilag egy "kis" Földközi-tenger kerülést csinál egyedül, kb. 1 hónap alatt.

AATM 090

Némi beszélgetés után gyors alvás, majd mi Sulyival kora reggel a többiek előtt elindultunk Saint Katherine-be, hogy megnézzük a Mózes-hegyet. Dél körül elértük a St. Katherine Nemzeti Parkot, kerestünk szállást (én gyógyszertárat a kötöző szerek pótlása miatt), majd rendbeszedtük magunkat és felkészültünk az éjszakai zarándoklatra. Viszont a pofára esésre nem tudtunk kellőképpen felkészülni, ezért a zarándoklatból nem lett semmi.

AATM 091

AATM 092

AATM 093

Mi is történt? Gyakorlatilag csak annyi, hogy az Egyiptomban látszólagos "szabad" mozgást sikerült annyira lekorlátozni, hogy egy keresztény zarándokhelyet mi keresztények csak egy iszlám vezető kiséretében tekinthettük volna meg, persze nem kevés pénzért. És most nem is a pénzen van a hangsúly. Azt már megszoktuk, hogy ezeken a turistákkal teli helyeken levesznek minket mint fáról a riadt majmot. Számunkra szimbolikus jelentősége van ennek a helynek, mi meditálni akartunk, aludni egyet a hegyen, nézni a napfelkeltét, gondolkodni a világról. Egyikünknek sincs szüksége ehhez asszisztenciára, főleg nem úgy, hogy percenként figyelmeztetnek rá, hogy mit nem szabad, és egyébként is húzzunk már lefele... Szóval lehet, hogy rosszul döntöttünk, de most először a túra során győzött az önérzet, és otthagytuk az ellenőrző pontot.

AATM 094

AATM 095

AATM 096

Másnap egyetlen célunk volt csak, eljutni Nuweiba-ba és átkompolni Jordániába. Reggel fél hatkor már úton voltunk, és 7-kor már a jegyirodában voltunk. Ezt már az újdonsült olasz haverunk, Aldo mutatta meg, mert ő előző nap már itt járt és megvette a jegyét. Persze a jegyvásárlás nem olyan, mint pl. Európában, de a részletektől most eltekintenék. A kilépési procedúrát már hármasban végeztük, és mire megkaptuk a papírjainkat, megérkeztek a lengyel srácok is. A kompon már közösen múlattuk az időt. Időbe ez annyit jelent, hogy gyakorlatilag a reggeli jegyvásárlás és a Jordán beléptetés között 14 óra telik el. Igaz, ebben a kb. egy órás komp út is benne van. :-)

AATM 097

AATM 098

A lengyel fiúktól elbúcsúzunk a határton, és Aldo-val közösen megyünk Aqaba-i szállásunkra.



Kettős hatás

Egyiptomtól nagyon vegyes érzelmekkel távozunk. Gyönyörű változatos a táj, a történelem süt mindenből, a szállodák szuperek. Hatalmas élmény. De ha nem szervezett módon, repülős turistaként érkezünk az országba, hanem egyéni utazóként, akkor gyorsan belelátunk az igazi egyiptomi létbe. 10 kilométerenkét (szigorú) ellenőrzés fogad, minden második emberen lóg egy géppuska. Minden mozdulatunkat regisztrálják, és mire a következő ellenőrző pontra érünk, már tudják, hogy mi a helyzet, de azért a játék újra elkezdődik. Kérdezgetés, útlevélvizsgálat stb. Ez nem lenne gond, megszoktuk már. Viszont amit nem tudtunk megszokni, hogy mindig újra el kellett magyarázni, hogy mit akarunk, miért vagyunk motorral, mi ezzel a célunk. (Ez főleg délen és a sivatagi területeken volt jellemző.) Szinte minden esetben a potenciális ellenfelet látták bennünk. Persze próbálták megmagyarázni, hogy "This is for your safety", azaz ez a mi biztonságunkért van. Csak akkor meg az a kérdés, hogy miért rohantak minden esetben felhúzott fegyverekkel felénk, amikor közelítettünk (szép lassan) egy-egy ellenőrző pont felé. Ha kérdésünk volt valamilyen hivatalos szervhez, akkor nem a kérdésre válaszolt, hanem visszakérdezett, hogy egyáltalán miért akarjuk az tudni, miért akarunk pl. odamenni ahová szeretnénk. Miért nem csoporttal vagyunk stb.
A szomorú az, hogy ez nemcsak a mi véleményünk, a lengyel fiúk alig várták, hogy otthagyják Egyiptomot, de olasz barátunk Aldo is úgy nyilatkozott, hogy neki is elege van rendesen. Pedig ahogy beszélgettünk vele, látott már ő is pár dolgot...
Szóval érdekes kettősség ez. Egyszerre szép és kalandos, valamint taszító. Úgy véljük (ezt mondhatom talán mindkettőnk nevében), hogy Egyiptomnak szüksége van a turistákra, de csak szervezett módon. Az egyéni túrista nemkívánatos személy, és bár engedik a belépését (nem kevés pénzért) mindent elkövetnek, hogy ne tudjon szabadon mozogni sehová. Sok szép helyről nem tudtunk fotót készíteni, mert szinte biztos volt, hogy katonai terület van a közelben. Egyelőre próbáljuk az élményeket feldolgozni, aztán majd kiderül, hogy mi lesz a végkövetkeztetés. :-)

- B. Jani -



Kép és szöveg: kalandmotoros.hu

Lejegyezte: B. Jani


Vissza a Kalandok A Földközi-Tenger Körül bloghoz >>




0 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.