hirdetés

No Sir, this is Jordan

A Közel-Kelet2009-11-02 12:00:00

Bookmark and Share

A másik jó dolog az ilyen típusú utazásban, hogy a dolgok véglegesen a helyükre kerülnek. Mármint fejben. Jól szimbolizálja az észak-afrikai és a közel-keleti hozzáállás közti különbséget az a jelenet, mikor Aldo barátunktól a vámtiszt kért egy kis papírt, amit előzőleg kaptunk. Aldo félreértette a helyzetet és az előző hetekben belénk idegződött mozdulattal egy öt eurós bankót nyújtott volna át az úrnak, aki finom mosollyal elhárította és azt mondta: "No Sir, this is Jordan". Ez a jelenet azóta szimbolikus számomra, mert itt ülök az isztambuli hotelszobában és azon gondolkodom, fordult-e elő bármiféle atrocitás velünk errefelé. Egyszerűen nem emlékszem. A Közel-Kelet teljesen más, jó itt lenni. Szíria azért necces, de szódával elmegy. :-)
Amilyen kellemetlen szájízzel távoztunk (nem csak mi) Egyiptomból, olyan kellemes emlékekkel hagytuk el Libanont. Azt hiszem, mindketten örökre a szívünkbe zártuk ezt az országot. Teljesen más világ, gyönyörű táj és kedves emberek, úgyhogy arra biztatok motorost és nem motorost egyaránt, hogy ne higgyen a pletykának, szóbeszédnek, menjen el, nézze meg azt az országot, mert örökre szóló élményekkel lesz gazdagabb.

AATM 099

AATM 100

Na de következzenek a tények. Aqabában tartottunk egy pihenőnapot, mert szerettünk volna fürdeni a Vörös-tengerben, és ez csak így volt megoldható. Kellemes nap volt, a víz alatti élővág az Adriához szokott szemünket sok-sok színes korallal és hallal kényeztette.
Másnap a Jordániában "megszokott" program a Wadi Rum és Petra. Petrában – lefelé a templomtól – ránk sötétedett, így a kijutáshoz külső segítséget vettünk igénybe, két szamár és egy öszvér személyében. Házi versenyünket Jani nyerte a szamarával, az utolsó meglepő módon Aldo lett az öszvérrel. Biztos jó hülyén néztünk ki, de marha jókat nevettünk. Fantasztikus, ezek az állatok mit ki nem bírnak, gyakorlatilag mindenre ezeket használják errefelé. Reggel korán Madaba, a híres Szentföld-mozaik, majd a Bethania Kereszténység Park ami a régészek szerint Jézus megkeresztelésének is a helyszíne.


AATM 101

AATM 102

AATM 103

AATM 104

AATM 105

AATM 106

AATM 107

AATM 108

Mindkettőnk régi álma a fürdés mellett egy naplemente a Holt-tengernél, ami csak úgy sikerült, hogy a part menti szállodákban foglalunk szobát. Az árak elég húzósak, de mivel Aldo velünk volt, így háromfelé dobva már nem is olyan borzasztó. Itt Jani is megfürdött, kábelkötözőből és műanyag zacskóból csinált "vízálló" kötést magának. Úgy negyed óráig bírta, aztán kifelé, mert csíp ám, de kegyetlenül. Abszolváltuk a híres naplementét és elmentünk aludni. Felkelés után irány Damaszkusz! Most kisebb határátkelőhelyeket választottunk és javaslom mindenkinek, hogy ezt tegye, mert a ki- és belépési idő jelentősen lecsökken. Egy jó tanács.

AATM 109

A szír belépési időt és költségeket jelentősen csökkenti a Carnet de Passages használata. Nem kötelező, de örülnek neki, mert az ő munkájuk is kevesebb. Így belépésenként kb. 50 EUR-t lehet megtakarítani. Így is két óra volt, de kora délután már Damaszkuszban voltunk. Aldoval megragadtuk az alkalmat és lecseréltük a gumiabroncsokat egy helyi szerelőnél a szállás közelében, persz a kerekek ki- és beszerelését mi magunk végeztük. A Pirelli Scorpion M/T 90-esek bírták volna még, de én már untam a cipelést, no meg északabbra már számítani lehetett esőre. Jani úgy döntött, hazajön velük, ami egyébként reális, hiszen volt még rajtuk vagy négy milliméter. Döbbenetes teljesítmény. Persze tudjuk, hogy mindennek ára van, de egy ilyen túrán maximális biztonságra törekszünk, így nem forszírozzuk az abroncsokat. Jómagam új Scorpion Traileket raktam fel, ami gyorsabban elhasználódik ugyan, de hidegben és vizes aszfalton nagyobb biztonságot ad. A helyi szaki nagyon precíz volt. Az elején féltünk kicsit, de láttuk a szakértelmet és megnyugodva távoztunk a műhelyből.


AATM 110

AATM 111

AATM 112

Ha már a motorokról van szó, jól bírják az igénybevételt. Az egyiptomi olaj szuper, úgyhogy nagyon bíztunk benne, hogy hazáig már nem lesz gondunk velük. Mondom most már ezt Isztambulból, lassan a 17.000-ik kilóméter után.
Következett Libanon. Más világba csöppentünk. A határ átlépése nem vett többet igénybe 15-20 percnél. Csak jelzem, hogy ide a Carnet viszont kötelező. Aznap két álmunk is teljesült, átmotoroztunk a Libanon-hegységen (2600 méter magas volt a hágó!) és Bscharrénál megláttuk a híres libanoni cédrusokat. Sajnos már nem sok van belőlük, de lenyűgöző látványt nyújtanak, nem véletlenül Libanon nemzeti szimbóluma. Ez a kis liget még arról nevezetes, hogy Libanon szerelmese, Csontváry itt festette két cédrusos képét, tehát magyar vonatkozása is van. A táj lélegzetelállítóan szép, ritkán látni ehhez hasonlót. Nem is próbálom leírni, el kell jönni megnézni.

AATM 113

AATM 114

AATM 115

AATM 116

AATM 117

AATM 118

Estére Jouniehbe értünk, ami Siófok testvérvárosa is egyben, úgyhogy másnap hivatalos programunk is akadt, át kellett adjuk Siófok város polgármesterének üdvözletét és egy dedikált városzászlót a helyi polgármesternek, Juan Hobeiche Úrnak. Ezt a napot megint nehéz leírni, mert a kedves fogadtatás, a finom ebéd és a jellegzetes libanoni étkekből álló vacsora teljesen elvarázsolt bennünket amit csak tetőzött az emberek kedvessége. Két magyar család is ült az asztalnál, úgyhogy sokat megtudtunk az ország múltjáról és jelenéről. Bejrut fantasztikus, egyáltalán nincs szégyellnivalója az európai nagyvárosokkal szemben. Sőt. Aznap még egy álom teljesült, mégpedig a kávé bejruti tengerparti sétányon. Mindhárman szívesen maradtunk volna, azért mégegyszer átmotoroztunk a Libanon-hegységen. Kis kerülő volt ugyan Szíria felé, de megérte. Egy kb. 15 kilóméteres terepszakaszra is rákeveredtünk. Mi nem, azonban a motorjaink hátsó vízterelője bánta, úgyhogy most a dobozokban pihennek hazáig.

AATM 119

AATM 120

Ezen a szakaszon, mindentől távol egy domb után kb. hat fegyveres fiatal férfi üldögélt az úton és az út mellett, elállva az utat és szúrósan néztek rám. Persze Jani és Aldo hátul lemaradva egy kicsit. Átfutott a fejemen, hogy na hát mégis igaz, itt az út vége és kalap. Kényszeredetten útbaigazítást kértem, hogy oldjam a feszültséget (ami valószínűleg csak bennem volt), mire az volt a válasz, nem tudják az út hova visz. Annak örültem, hogy legalább nem azt mondták hogy hová, hová, hát neked a temetőbe! Következő kérdésem arra irányult, hogy kipuhatoljam mire is ez a sok puska. Megkérdeztem angolul: mire Vadásznak?? Már hallottam a választ: FOR YOU!!!

AATM 121

AATM 122

A fiatalok szerintem megsejtették aggodalmam és nevetve közölték, hogy valamiféle madarakra, és utat engedtek nekünk. Na, hát ez volt a "legkritikusabb" helyzet amiben részünk volt, de ezt is magunknak köszönhetjük, meg azoknak, akik mindenféle sületlenséget beszélnek Libanonról. Az útvonalat azért módosítottuk, hogy minél többet legyünk ebben az országban. Így nem Damaszkusznál mentünk vissza Szíriába, hanem Észak-Libanonból Homs felé. Megfogadtuk, hogy mihamarabb visszajövünk ha nem is motorral, de mindnképpen a családjainkal együtt. Még egyet aludtunk Szíriában méghozzá Lattakiában, de előtte azért Maghreb várát és a Crac de Chevalieurt útba ejtettük. Törökország szokás szerint esővel és hideggel fogadott bennünket, ma már a hegyekben 4 fok is volt. Kicsit szokatlan volt az abu simbeli 43 fok után. Most Isztambulban vagyunk, 10 fok és szakadó eső, de a reptérre még ma ki kell menjünk a Gerle emléklapot és a kis zászlónkat átadni. Kb. egy hét múlva már otthon vagyunk, jó lesz újra hazatérni. Hazaérni mindig jó. Biztos más emberként térünk vissza, és ha gond nélkül megérkezünk elmondhatjuk, hogy a két magyar repülőnek a magunk módján ugyan, de méltó emléket állítottunk.

AATM 124

AATM 125

AATM 127


Kép és szöveg: kalandmotoros.hu

Lejegyezte:Sulyi


Vissza a Kalandok A Földközi-Tenger Körül bloghoz >>




2 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

zsoltsandor

2009-11-05 19:21:08

advmen

2009-11-04 16:49:45

Így a túra vége felé közeledve leírhatomINDEN TISZTELETEM A TIÉTEK!!! Nyomon követtem az utatokat a neten, és mondhatom irígy vagyok! Amiről én álmodozok /egyelőre/ azt TI végig csináltátok! Remélem egyszer nekem is összejön egy hasonló kör. Remélem szerencsésen hazaértek, és egy életre szóló élménnyel lesztek gazdagabbak. Szívesen látnék még több képet esetleg videót. Még egyszer:GRATULÁLOK!!! Üdv:admen