A koncepció

Szívvel-lélekkel akkor lehet ilyen dolgot megvalósítani, ha megfelelő mélységben tudsz azonosulni a küldetéssel és képes vagy viselni annak súlyát. Persze ha valamit a saját szórakozásomra csinálok akkor ilyen dilemma nem létezik.

Ezzel telt 2009 tavasza. Megszereztük a Bánhidi Antal által írt „A Gerle 13 útja” című útleírást, minden részletében megismertük az akkori expedíciót, a problémáikat, tapasztalásaikat és ezek által Őket is mint embereket. Áprilisban meglátogattuk Bánhidi szülővárosát Szatmárnémetit, és megkoszorúztuk az ottani Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvarán elhelyezett emléktáblát. Tiszteletünket tettük a Kerepesi úti temetőben (Fiumei úti Nemzeti Sírkert) a 47-1-130 számú sírhelynél és családunkkal együtt megnéztük a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállítását, a repülőgépet és az akkori utazás relikviáit. Április elejére mindketten teljes mértékben hittünk a vállakozásunkban és gőzerővel megkezdtük a szervezési munkákat.

Első konkrét lépések

Mindenekelőtt vázlatosan meg kellett határozni az útvonalat, ehhez a hiányzó térképeket és egyúttal az útikönyveket is beszereztük. Mi a Michelin és a Freytag and Berndt márkákra esküszünk, az útikönyvekből csak a Lonely Planetet használjuk. Jól áttekinthető, tele hasznos információkkal.

Május közepére kész volt az útvonal, a napra lebontott útiterv a kompjáratok érkezése-indulása stb. A látnivalók listájában is dűlőre jutottunk. Az útvonal meghatározásánál figyelembe kellett vennünk a Gerle 13 repülését, ugyanis a küldetés része, hogy egy nemzeti színű szalagot a repülő által érintett reptereken le kell pecsételtetnünk, így pótolván a megfakult eredeti szalagot.

Az eredeti nemzeti színű szalag

 Adminisztráció

Az érintett 19 ország közül nyolc vízumköteles, ebből kettő egyedi ügyintézést kíván, ezek Líbia és Algéria. Líbia tekintetében Simon Fiala Szabolcs, tapasztalt túramotoros látott el tanácsokkal amit ezúton is köszönünk. Ezt egy németországi utazási irodán keresztül intéztük még május elején. A nehéz dió és a szűk keresztmetszet Algéria volt. Turistaként is elég nehéz vízumot szerezni (az üzleti vízum más kategória), főleg ha az a turista még ráadásul motorkerékpárral szeretne beutazni az országba, nincs szállodai foglalása, sem meghívó levele! Három havi ügyintézés-levelezés, sok meghallgatás után, egyedi elbírálás alapján végre 2009. július 24-én az útlevelekbe elsőként kerültek be a belépésre jogosító pecsétek! Külön meg kell említeni, hogy a budapesti Algériai Nagykövetség munkatársai rendkívül pozitívan álltak hozzá ügyünkhöz és mindent megtettek a bürokratikus akadályok elhárításáért. (Ezt az útlevelemet biztosan be fogom keretezni!) A barátaink viccesen kérdezték, hogy „az rendben hogy már be betudtok menni, na de hogyan fogtok kijönni???” Néha azért átsuhant az agyamon, lehet hogy ez a vicc nem is vicc??? No de félre a tréfával, mert van még azért egy komoly elintéznivalónk, mégpedig egy nemzetközi vámokmány, magyar nevén Carnet de Passages, ami nélkül Egyiptomba semmiképpen, de Líbiába és Algériába sem lenne egyszerű gépjárművet bevinni. Ezt a német ADAC-nál intézzük, mivel a vámletétek összege itt a legkedvezőbb és hála a német precizitásnak működik a rendszer. No de ez már augusztusra marad…

Arculat

Úgy döntöttünk, hogy a kellő komolyság és tisztelet jeleként sok energiát fordítunk az expedíció egyedi arculatának a kialakítására. Ezek az elemek végigkísérik az expedíciót, mintegy szimbólumként emlékeztetve mindenkit a küldetésünkről. Így született meg májusban a logónk és az egyéb arculati elemek.

Júniusban a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány kérésére elkészült az emléklap és az emlékbélyegző, amit minden repülőtéren egy kis magyar zászló kíséretében el fogunk helyezni. Június közepére a motorok dekorációja is véglegesedett, természetesen kinek-kinek ízlése szerint.