hirdetés

Keresztül a zöld országon

Hogyan spóroljunk a benzinnel Líbiában? - Sehogy, nincs értelme...2009-10-19 09:00:00

Bookmark and Share

Tunéziai kalandjainkat Tatouin-ban fejeztük be, melyet hétfőn (2009. okt. 5.) kora reggel elhagytunk. Kb. 100 km motorozás után jutottunk a líbiai határra, Ras Ajdir-hoz. A tunéziai kiléptetés meglepően gyors volt, így terv szerint, a vezetőnk érkezése előtt 1 órával már "becsekkoltunk" a líbiai police-nál, és át álltunk "standby" üzemmódra. Azaz bámészkodtunk, kajálgattunk, és egyéb haszontalansággal töltöttük az időt. De még mindig jobb így, mintha mi késnénk, és esetleg a guide hagyna itt minket.  

Szóval várakoztunk, és feltűnt egy csomó német terepjáró, valamint egy busz tele francia nyugdíjasokkal. Majd egy új típusú magányos Yamaha XTZ 660 Tenere is. Ez egyrészt jó lehet, mert mégiscsak van turistaforgalom, és nem néznek majd olyan hitetlenkedve a határőrök, mint pl. Algériában, de másrészt aggodalomra adott okot, hogy a még mindig meg nem érkezett vezetőnk előtt mindenki beadja a papírjait a vámhoz és mi maradunk utoljára... Na, ez a jóslat be is jött. Mire a vezetőnk megérkezett, addigra mindenki ügye folyamatban volt. Summa summárum 4 óra volt a határátlépés, ami ugyan nem olyan sok, de a több milliónyi légy és a 32 Celsius fok tett róla, hogy erősítsük szellemünket és felkészülünk rá, hogy vezetőnk (akit hogy is hívhatnának máshogy, mint Mohamed) nem teljesen áll a helyzet magaslatán. Ekkor már rájöttünk, hogy ha nem akarunk még 2 hét múlva is Líbiában tekeregni, akkor a tervezett Ghadamis utat töröljük. Ez utóbb jó döntésnek bizonyult.

 

AATM51

 

AATM52

 

AATM53



Szóval végre felszerelhettük líbiai rendszámunkat és kigurultunk a határról. Tripoliban akartunk megszállni, de ott valami nagyszabású focibajnokság volt, ezért a menet közbeni telefonos szálláskeresésünk erősen kudarcba fulladt. Pedig nem válogattunk. Gyors döntés: maradjunk Sabratah-ban, úgyis meg akarjuk nézni a római emlékeket. Persze délután épp az orrunk előtt csukják be a kaput. Az őrök hajthatatlanok, nagy a szigorúság. Elfoglaljuk a szállást, és egy vizipipa mellett (sör nincs Líbiában, még a luxus hotelekben sem) elmélkedünk a továbbiakon. Másnap gyors római városnézés, majd irány Tripoli. Na, ezt könnyű leírni, de közlekedni már nem annyira. Ha véletlen Algériáról azt írtam, hogy az a csúcs, akkor felejtős, mert Tripoli és környéke kb. a négyzete. A járművek gyorsak, a vezetők bunkók, és abszolút nem érdekli őket semmi. Udvariasság mint fogalom nem ismeretes. Bár, néha-néha van egy egy sofőr, aki megkegyelmez nekünk és beenged, de a következő már borítana fel. Sajnos a motorozást igen erősen nehezíti, hogy vezetőnknek fogalma sincs arról, hogy a majd 400 kilós motorral egyesben csúsztatott kuplunggal menni nem tesz jót sem motornak sem motorosnak. A lényeg az, hogy sikerült bejárnunk a híres (vagy hírhedt) Zöld Teret, néhány Tripoli-nevezetességet és nemutolsó sorban a bazárt. Majd vezetőnk kocsijában egy kis autós városnézésre indultunk. Általában az egész országra jellemző, de Tripoliban különösen érvényesülni látszódott, hogy az ország színében pompázik szinte minden. Mindenhol zöld zászlók, zöld épületek, de még a villamos szekrények is valamilyen zöldes árnyalatban díszelegnek.


 

AATM 055



AATM54

 


Másnapra maradt Leptis Magna. Sabratah is kellemes élmény volt, de Leptis Magna nagyságrendekkel múlja felül. Hihetelen élmény a meglepően épségben maradt római-kori városban kóvályogni. Hatalmas területen fekszik, ezért a rengeteg túrista sem nagyon zavart a képbe. :-)

 

AATM56

 

AATM57



Leptis Magna után gyakorlatilag egyetlen célunk maradt: minél előbb átjutni Líbián. Magával az országgal semmi problémánk sem volt, a közlekedés is "kisimult", ahogy a vidéki Líbiába értünk. Viszont mindkettőnket frusztrált, hogy az "árnyékunk" nélkül az égvilágon semmit sem tehettünk. Gyakorlatilag 3 lépés távolságon belül volt mindig. Ugyan megállt ha kértük valahol, de láttuk, hogy az általunk elképzelt "szabad akarat" nagyon messze van már tőlünk. Az ellenőrző pontokon (amik igen sűrűn vannak Líbiában) a guide intézett mindent, de egyszerűen bosszantó volt, hogy már a város bevezető check point-on jelezni kell, hogy meddig akarunk aznap haladni, hol alszunk stb.

 

AATM58

 

AATM 060


AATM 061

 

 

 

Azt szeretem többek között az utazásban, hogy bizonyos dolgokat teljesen más aspektusokból enged láttatni akár pár napon belül is. Talán emlékszik a Kedves Olvasó, hogy tunéziai tartózkodásunk alatt a sok pozitív élmény mellett negatívum is akadt, mégpedig hogy állandóan le akartak venni bennünket. Líbia után ez máris másképpen látszik. Ebben az országban intézményesített keretek között és nagyban folyik a turisták kizsákmányolása, teljesen más a nagyságrend. Itt ugyan nem piszkálják az embert, de csak hogy bejuss az országba, kettőnknek több száz eurót kellet előre fizetni a formaságokért, a kísérő napi közel száz EUR, azt meg ráadásul itt tudtuk meg, hogy a kosztot és a kvártélyt is mi fizetjük neki.
A határon még ráadásul a rendszámért még jól lehúztak bennünket és persze a nemzetközileg elfogadott Carnet de Passages itt természetesen nem érvényes azért is fizetni kellett. Úgyhogy aki ebbe az országba kíván utazni gyűjtögessen szorgalmasan... :-)
Cserébe viszont egy kis titkos ügynökös, lejelentgetős kémtörténetben vehettünk részt pár napig. Ja, és még a mobiljaink is le voltak korlátozva, a kísérőnk csak passogott a műholdas telefon láttán, gondolom erre nem készítették fel, hogy ilyen esetben mi a teendő.

- Sulyi -



 


AATM59


AATM 062


AATM 063


Aki dél felé, a Sahara irányába tart, illetve dűnézni van kedve, annak valamivel egyszerűbb a dolga. Viszont az tisztán látszik, hogy Líbia inkább a szervezett turizmust részesíti előnyben, mert az teljesen kontrollálható, a buszos turista nem kóricál semerre, nincs szabad akarata, és fizet mint a katona tiszt. Az egyéni turista sem kóricálhat összevissza, de jóval nehezebben viseli a gardedámot, ráadásul aránytalanul magasak a költségek, amiket ilyen-olyan címen kifizettetnek velük. Viszont mindezt átélve is azt tudom mondani, hogy kár lett volna kihagyni. Ami rendkívül pozitívan érintet minket, motorosokat, hogy a nagy böszme tankjainkba is teletankoltunk 2 euróból. Gyakorlatilag a boltba egy flakon ásványvíz háromszor annyiba kerül, mint egy liter benzin. Az árak szabályozottak mindenhol 0,2 dinár egy liter benzin, ami mostani árfolyammal számolva nagyjából 25 forintnak felel meg.


Lejegyezte: B. Jani

Kép és szöveg: kalandmotoros.hu

Bice-bóca motorozás

Ahogy azt sejtettem, nem volt egyszerű a sérülés utáni napon a reggeli ébredés, illetve az ágyból való kikászálódás. Főleg a motorozás... A líbiai közlekedés keményen megtanított az önuralomra, mert bevallom, nem volt könnyű agyban és fizikailag lekövetni az eseményeket. Most, egy héttel a baleset után már a sebem jelentősen javult, ugyan fájdalom még akad bőven, de legalább fel tudom tenni a lábam a lábtartóra. Ez itt Kairóban nem hátrány, mert a közlekedés brutális. A házidokimtól telefonos segítséget kértem és elméletileg 3-4 nap múlva kiszedhetem a varratot. Addig megtanulom valahogy hogy hogyan is kell, de nem lehet olyan bonyolult :-)

- B. Jani -



 





Vissza a Kalandok A Földközi-Tenger Körül bloghoz >>




1 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

Glare

2009-10-18 15:52:44

Sziasztok!
Élvezettel és már-már függőséggel olvasom részletes beszámolóitokat. Annyira élethű, hogy szinte úgy érzem én is ott vagyok veletek (bár a Burgnmannal inkább elásnám magam, mint előre gurulnék ). Janinak minél előbbi gyógyulást kívánok(a varratszedés nem egy ördöngős dolog, csak kissé csiklandós) Sulyi neked is minden jót, folymatosan követjük az utatokat innen a veszprémi irodából, bár itt erősen dörögnek lassan a mínuszok itt nálunk és már hó is esett.

Széles utatkívánok nektek!

Üdvözlettel: Ispán Zoli