hirdetés

Keresztül Algérián

"Bon Route - Bon Voyage"2009-10-01 16:00:00

Bookmark and Share

Ezúton jelentjük, hogy Tunisban gyönyörűen ragyog a nap, a 30 celsius fok feletti hőmérséklet néha kicsit soknak tűnik, de ez nem zavar innét a légkondícionált hotelszobából. Persze, történt pár dolog mire ideértünk...
Alicantéban, miután a reptér nagyon kedves személyzetével beszélgetve és közös fotózások közepette "begyűjtöttük" a nemzeti színű szalagjainkra a pecsétet, elindultunk megvenni az Oranba tartó kompra a jegyeket. "Természetesen" délután négy helyett, öt órakor nyitott ki a pénztár, de addigra sikerült képet kapnunk arról, hogy milyen lesz az utazóközönség. Volt némi lökdösődés, de semmi extra. Sikerült megvennünk a jegyeket, amiket számítva a több mint 10 órás hajóút unalmasságát, elővigyázatosan hálókabinra kértünk. Mire kiadták a jegyeket, gyakorlatilag megkezdődött a beszállás. Ideje is volt, hiszen mindjárt 19 óra és indulunk. Gondoltuk mi. De a kapitány nem így gondolta, mert csak este 10-kor mozdult meg a hajó.

Viszonylag tűrhető alvás után gyors ébredés következett, majd készülődés a kiszálláshoz. Ekkor már meglehetősen izgatottak voltunk, mert hát már a beszálláskor is csodabogarak voltunk. Nem hogy motoros, még európai ember sem volt a kompon. A határátlépési procedúrán nem ütköztünk komolyabb problémába, de azért kellenek hozzá idegek. Meglehetősen hosszadalmas a beléptetés, pontosan el kellett ( ezt még jó párszor megtettük) mondanunk az utunk célját, hogy egyáltalán hogy jutott eszünkbe Algéria, és hogy lehet az, hogy korlátozások nélküli vízumunk van, miközben meghívó levelünk nincs. Miután a beléptető  pecsétünk meg lett, a vám következett. Minden értéket és pénzt felvezettünk a vámpapírra, leadtuk a papírokat. Majd vártunk... és vártunk... aztán tovább vártunk. Némi apró ajándékozás után megindultak a hivatali csatornák és elkezdődött a vámvizsgálat. Meglehetősen alaposan történik ez Algériában. Sulyi kicsit hamarabb végzett mint én, mert kisebb balhé tört ki az ügyintézők és egy harciasabb helybéli nő között. Hosszú percek után végre meghallottam azt a rövid mondatot, amit már sokszor elképzeltem magamban: Welcome to Alger.

AATM 022

Sulyi a kilépő kapunál várt már, egy magyarul meglehetősen jól káromkodó helybéli társaságában. Az egykor Magyarországon dolgozó helybéli segítségével pénzt váltottunk, majd irány ki a városba, Oranba. Aki ismeri a keleti közlekedési kultúrát az nagyjából el tudja képzelni a helyzetünket. Mi készültünk is rá, főleg hogy előtte Marokkóban azért kaptunk ízelítőt rendesen, de ez a Marokkóinak kb. a négyzete. Hamar rájöttünk, hogy az a szabály, hogy nincs szabály. A rendőr kifejezetten türelmetlen volt, ha nem tolakodtunk a kocsik között előre, vagy a jobb szélen az útpadkán nem indultunk meg. Sajnos kicsit agresszívnak kell lenni, mert ha látják bennünk a "gyengét" akkor egyszerűen eltaposnak. Szó szerint. A városban is észrevettük, de kifelé haladva egyre többen segítettek nekünk a közlekedésben. A legtöbben lehúzódtak, néha saját maguk veszélyeztetésével is elengedtek minket. Ekkor kezdett változni a véleményünk Algériáról illetve arról amiket olvastunk róla. Az emberek a kocsi ablakokból kihajolva üdvözöltek.

AATM 023

AATM 024

Utunkat a Marokkói határ felé vettük, mivel terveink szerint a marokkói oldalon lévő Oujda városánál lévő határátkelő másik, azaz algériai oldalon lévő határállomását is szerettük volna elérni, így teljessé téve a Földközi-tengeri kerülésünket. Az Algéria-Marokkó határhoz vezető úton sok élményben volt részünk. Meglepően sok katonai ellenörző ponton haladtunk keresztül. Ritka volt az az eset, amikor nem állítottak meg. Egyik alkalommal kb. 1 órát töltöttünk az ellenörzőponton. A csendőrök határozottak voltak ugyan a munkájukat tekintve, de egyébként udvariasak. Volt tiszta mosakodóvíz, jéghideg ásványvízzel, és étellel kínáltak minket. Miután rendeződtek a dolgok utunkra engedtek. Viszont az onboard kamera roppantul érdekelte őket, ezért ezt a későbbiekben (miután megcsináltuk az Algéria-Marokkó határon a képeket, leszereltük a motorokról a kamerákat. Én kissé megijedtem amikor az egyik közeg, szuvenírként el akarta kérni a GPS készülékem, de sikerült megmentenem :-)
Furcsa élmény volt, hogy miközben motoroztunk, egyik előzés közepette az egyik autóból szőlőfürtöt nyújtottak ki. Mindketten elvettünk egy-egy hatalmas fürtöt, majd azt csemegézve haladtunk tovább...

AATM 025

Oranba estére értünk vissza, ahol a délutánitól is extrémebb közlekedési helyzet fogadott. Szállást viszonylag hamar találtunk, de a város felfedezésére csak másnap sikerült időt szakítani. Ha valaki ismeri a Rejtő Jenő regényeket, akkor könnyedén el tudja képzelni a várost. Szerintem semmi sem változott azóta, csak néhány millió parabola antenna jelent meg a házakon. A közvilágítás este minimális, vagy egyáltalán nincs, európai szemmel meglehetősen szemetes, és hát mondjuk ki: bűzös. Viszont az emberek normálisak, az árak (nagyon) konszolidáltak, nincs túrista lehúzás. Ez igaz egész Észak-Algériára, mivel nincs sok túrista. Gyakorlatilag nem is találkoztunk egy túristával sem.

AATM 026

Oran után a főváros, Alger volt a cél. Késő délutánra értünk oda, mert menet közben többször megálltunk. Lassan rádöbbentünk, hogy Algériában még egy egyszerű kávézás is tud élmény lenni, a szó pozitív értelmében. Pl. Volt Olyan eset, amikor egyszerűen megállt a kávézó előtt egy autó, kiszállt belőle két fiatal srác, kifizették a kávét, teát, ásványvizet amit fogyasztottunk éppen, aztán továbbálltak. Kb. ezerszer hallottuk egy nap, hogy Bon Route, Bon Voyage. Jól esett, hogy a helyiek ilyen kedvesek.

AATM 028

A főváros közlekedése minden eddigi tapasztalatot felülmúlt. A körforgalmaknál minden kijáratnál rendőr állt, gyakran nem is egy, hanem kettő-három. Az európai értelemben vett kresz itt is ismeretlen fogalom. Viszont a sok rendőrnek annyi előnye volt, hogy a szállás keresésnél eligazítottak bennünket jópárszor, és ha kellett a forgalmat leállítva segítettek a záróvonalon megfordulni. Az ilyen segítségkérések elég hatékonynak bizonyultak, csupán a kommunikációt tekintve volt két kisebb probléma: az egyik, hogy mivel nem beszéljük az arab nyelvet, ezért franciául kellett elmagyaráznunk, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. A másik: hogy franciául sem tudunk. :-)

AATM 027

AATM 029

AATM 030

Alger után Guelma volt a célunk. Előtte azonban beugrottunk Sétif városába, pontosabban a reptérre a szokásos pecsétekért. Tudtuk, hogy kemény dió lesz, legalábbis az ekkor már megtapasztalt biztonsági intézkedéskből kiindulva. Viszont ilyen kemény procedúrára nem gondoltunk. De hát, így az igazi kihívás. A végén még egy-két képet is tudtunk készíteni a reptérről, pedig a hivatalos létesítményket nem igazán engedik fotózni. Az utána következő napon, azaz kedden kiléptünk Algériából. A kilépés hasonlóan macerás mint a belépés. Áldjuk az elővigyázatosságunkat, amiért a belépéskor a vámpapírra mindent felvezettünk, mert ezeket is alaposan ellenőrizték. Gyakorlatilag darabokra szedték a cuccainkat, mindent átnéztek. Minden kis dobozt ki kellett nyitni. Még a tisztasági csomagot is kinyittatták. Aztán búcsút vettünk Algériától, majd elindultunk a tunéziai sorompó felé...

Kép és szöveg: kalandmotoros.hu

Lejegyezte: B. Jani



Érzések-benyomások...


Ismét bebizonyosodot - mint jó párszor a motoros utazásaim során -, hogy annak a sok rémhírnek és dezinformációnak amik terjednek motoros és nem motoros körökben egyáltalán semmilyen valóságalapuk nincsen. Algéria esetében ugyanez a helyzet. Erről külön meg van a véleményem, de most nem ide tartozik. B.Jani barátom rövid beszámolóját kiegészítve nyugodtan és felelősséggel kijelenthetem, hogy mindenki bátran jöjjön ide, az emberek és a hivatalos szervek kedvesek, segítőkészek semmilyen negatív benyomás nem ért bennünket az út alatt. Látszik az embereken az igyekezet, hogy a világban elterjedt negatív képet megváltoztassák az odalátogatók szemében és által, ez világosan látszik. A magyarokhoz, pedig még a szocializmusból ugyan, de kellemes emlékek fűzik az algériai népet, hiszen a politikai rendszerünk hasonló volt és több ezer magyar dolgozott kint a hetvenes-nyolcvanas években, építvén az ország infrastruktúráját. Autópályák épülnek,a benzin nevetségesen olcsó (10 EUR-ért a két Adventuret teletankoltuk), a kaja szinte ingyen van, a turisták még nem rontották el az országot, tehát minden amellet szól, hogy még most jöjjünk ide, mert egy romlatlan, kifelé nyitni akaró országot láthatunk. Persze, ezeket úgy kell érteni, hogy ebben az észak-afrikai környezetben igazak a megállapítások, tehát nehézkes az adminisztráció, állandóan megállítanak, a közlekedés kaotikus, de hát hol van ez másképp ezen a vidéken. Ami negatívum, az hogy a koloniális stílusú Oran és Algír lassan elvész, az épületek lepusztulnak az a stílus amitől Rejtő Jenőt is megigézte eltűnő félben van. Szinte fáj az ember szíve. Hát röviden ennyi. Tunézia és egyenlőre Tunisz visszarántott a valóságba bennünket, ez már gyakorlatilag Európa, európai árakon, állandóan résen kell lenni mert folyamatos a nyomás a helyiek részéről, hogy költsd a pénzed, meg ilyenek.
Ez már nem az én Észak-Afrikám...

- Sulyi -











Vissza a Kalandok A Földközi-Tenger Körül bloghoz >>




2 komment
Értékeld!

Kommentek

Hozzászólást csak regisztrált és belépett látogatók írhatnak. Regisztrálni itt tudsz.

krapek

2009-10-02 14:27:51

Assalam -O-Leikum Sziasztok !

Janikám élvezettel olvasom a beszámolókat, a közlekedéssel kapcsolatos dolgokat én is naponta tapasztalom itt, át kell venni a stílusukat.
További Jó utat Kívánok !

Baráti üdvözlettel: Sanyi Pakisztánból

szalix1

2009-10-01 19:14:32

Sziasztok!
Csak a napokban értesültem az utatokról. Szép kezdeményezés.
Mi idén áprilisban mentünk arrafelé, sajnos Algéria, Marokkó kimaradt. 5 hét alatt 12000km-t., május 1-én érkeztünk Haza.
Ha van időtök nézzetek rá az oldalunkra

www.medmania.hu

Az arabokkal kapcsolatban egyetértek, nagyon vendégszeretőek, aranyosak. Tunéziával kapcsolatban is egy véleményen vagyunk. Az egész utunkból az az egyetlen ország ahová nem vágyom vissza.
Sok sikert és vigyázva az utakon!
üdv