hirdetés
2008-12-02 , Írta: Sulyok István, Képek: Sulyok István
Bookmark and Share

Azért egy kicsit beszéltünk egymással, eldöntöttük egy talpon elmegyünk Damaszkuszig, hogy még egy fél napot ott tölthessünk, mert mindkettőnket teljesen magával ragadott a város hangulata és az ott élő emberek kedvessége.

    Végig a sivatagi autópályán mentünk Ammant is kikerülve, a határátlépés viszonylag már rutinosan ment, szír biztosításunk még jó volt, de azért 50 USD-t megint legomboltak rólunk valamiféle vámbiztosíték fejében, amit sohasem kaptunk vissza. A határ után felhívtam újdonsült damaszkuszi barátunkat és megbeszéltük, hogy a nagymecset előtti kis téren találkozunk, bár utólag rájöttem ennél roszabb helyet nem is választhattunk volna. A délutáni csúcsforgalomban érkeztünk, a kocsik között egy gombostűt sem lehetett leejteni, mindenhonnan dudaszó, toltak bennünket oldalról-hátulról mindenhonnan. Ha lehetett leállítottuk a motorokat a 40 fokbani araszolástól nehogy az olaj felforrjon, a hátamon viszont mindezek ellenére folyt a hideg veríték. Bal hüvelykujjam folyamatosan a dudán nyomtam ha kellett ha nem, mire megkértem egy kék, valamilyen számomra ismeretlen márkájú autó vezetőjét engedjen be maga elé. Autó mellém furakszik, ablak le – gondoltam még jól meg is zuhálnak - sofőr kérdezi, hogy honnan jöttünk, én válaszolom angolul „from Hungary”, sofőr széles mosollyal közli hogy a nagybátyja sokáig ott élt és hogy hova akarunk menni. Mondom hogy „ to Omajjad mosque” , széles vigyorral int, hogy kövessük és mindenkit letolva maga előtt elvisz a térhez vezető tulajdonképpen főleg gyalogút bejáratáig és ugyanazzal a széles vigyorral elköszön.

    Barátunk 20 perc múlva megérkezik és mivel, hogy ő gyalog van a sikátorokon keresztül vezet el a rendházba a szállásunkig, mi meg közben dobozok le, kanyarodás, vissza dobozokért, dobozok fel. Most már a motoros kabátok alatt jó meleg veríték folyik, de hamarosan odaérünk. A Szent Pál rendházhoz, ahol kettőnknek 35 USD volt a szállás reggelivel, nem nagy szám de tiszta és rendes.

    Este a szukba ajándékokat vásároltunk, nagy nehezen Attila fegyverekkel kapcsolatos hozzáértését kihasználva, kisfiamnak sikerült vennem egy szép arab tőrt eredeti kézzel kovácsolt damaszkolt pengével, tevecsonttal és ezüsttel díszített tokban. Habab barátunktól pár sör és raki kíséretében elbúcsúztunk, még utoljára megpróbáltam a kommunizmusba vetett hit béklyóitól megszabadítani (majd rájön, hogy zsákutca), visszasétáltunk a szálláshelyre és megpróbáltunk aludni, bár én folyamatosan azon morfondíroztam, hogy tudnék ide mihamarabb visszajönni.



     Reggeli után ÉszaKeletnek, Palmyra felé vettük az irányt, gyors tankolás (megszoktuk, hogy mindig tankolunk amikor lehet, nem amikor kell) és irány a sivatag. Belekapaszkodtam a gázkarba és tempósan haladtunk a kifogástalan minőségű 2-es számú főúton egészen a sivatag királynőjének nevezett Palmyráig. Egyszer állunk csak meg fényképezkedni Damaszkusztól úgy 100 kilóméternyire, ahol a 2-es út Irak, illetve Bagdad felé fordul, innen már csak 140-150 km. az iraki főváros, annyi, mint otthontól Pécs, de nem itt leszünk legközelebb a határhoz, hanem majd Törökország legkeletibb csücskénél, fenn a kurdok birodalmában. De erről majd később.

 
    A köves sivatagi táj egyhangúságát hirtelen egy messziről zöldellő hatalmas folt töri meg, és a remegő délibábból egyszer csak előtűnnek Palmyra romjai, amely egy ma is lakott oázisban fekszik, neve Tadmor. Az UNESCO Világörökség részét képező ősi város kereskedelmi karavánutak találkozásánál épült, egyrészről az Ázsiából a Földközi-tenger felé tartó karavánutak pihenőhelye, másrészt Föníciából szállítottak illatszereket, selymeket, elefántcsontot és még sok minden mást Palmyrán keresztül.


    A híres palmyrai királynő Zenobia halála után a Kr.u. 3 század végén a város fénykora tovatűnt, ugyan történtek még próbálkozások a későbbiekben, hogy a régi fényét visszaállítsák, de sikertelenül. A romváros hatalmas területen terül el, úgyhogy szétválunk és ki-ki a maga stílusában nézelődik (főleg motorral), majd egy beduin étteremben csirkét eszünk kuszkusszal.



    Turista itt is kevés van, szálloda és étterem annál több, de ez nekünk most jó mert mindenki velünk foglalkozik és próbálnak elcsábítani. Megbeszéljük, hogy Deir ez Zor-ig, az Eufrátesz parti városig egy szuszra megyünk, ott kávé és nézelődés a folyóparton. Búcsút veszünk Tadmortól és jó másfél óra múlva már az Eufrátesz hídján csattognak a masinák a folyó völ-gyének fővárosában. Tankolunk (nem kellene még, de nem Európában vagyunk), majd lemegyünk a hídról is láthato kis strandra és amíg Atti a szokásos szertartás szerint megfőzi a kávét (3 in 1) és lemegyek a partra és figyelem az egyetlen horgászt, aki 30-as zsinórral és legalább 1-es horoggal fogdossa a féltenyérnyi keszegféleségeket. Azon tűnődöm, hogy magyarázzam el neki, hogy 10-es zsinórral és 12-es kicsi horoggal nem csak minden huszadik bevágásra lenne fogás, hanem ha el nem rontja -mint a székely ember a kocsirudat - legalább minden másodikra fogna valamit. Bepróbálkozom egy dujuszpíkinglis-sel, de a horgász bamba tekintetéből ítélve marad a hatalmas horog. Meghitt beszélgetésünket a Bömös dudája szakítja félbe. Kész a kávé! Elköszönök, ma a salamah sporttárs, további jó fogást, de mielőtt felmegyek a partról megmerítem kis vízmintás üvegemet a vízből nehogy később elfelejtsem.

    Kávézás közben a helyieknek próbálom elmagyarázni honnan jöttünk – az angollal már nem próbálkozom, előveszem a nagytérképet és mutogatok bőszen, hogy Hungary meg Madzsarisztan (hátha törökül megértik) de az arckifejezés ugyanaz mint a horgász esetében, így ezt is feladom. Gyanítom, hogy az Urak nemhogy írni és olvasni nem tudnak, térképet is most láttak előszőr.

 
    Felmászunk a paripáinkra és a török határtól kb 70 km-re lévő Al Hasakah-ban megállunk és megkérünk egy taxist keressen nekünk egy jó szállodát, mi meg bömbölünk utána. Szálloda lett, ha nem is jó, de volt sör meg minden és aludni lehetett. Elhatározzuk, hogy korán kelünk, mert a határátlépés egy-két órát elvesz az életünkből, nem mintha ez idegesítene – Keleten az agyakat szigorúan át kell állítani - csak másnap legalább Van városáig el kellene jutnunk. A kertben lezárjuk a motorokat, a londiner fiú esküszik, hogy már hatkor fenn van és kienged bennünket. Másnap reggel még 7 órakor is dörömbölünk, de nem mozdul semmi, így keresünk más valakit akit fel tudunk ébreszteni, aki tudja hol alszik akit fel kellene ébreszteni. Innen már olajozottan mennek a dolgok és fél óra múlva már újból a 7-es főúton zúgunk ÉK felé.

    A határátkelőhely Al Qamishli, mint a helyszínen kiderült csak reggel kilenckor nyit, így van majdnem egy óránk megreggelizni. Atti szerintem a világ legkoszosabb piacán eszik egy hatalmas pitát friss tejjel, nekem ez egy kicsit sok és két utcával odébb bedobok egy adag falafelt gyümölcslével.

    Nem szeretem a falafelt, mert olyan mintha sült fűrészporgombócokat ennék, de a grillcsirke még nem volt kész. Kilencre visszamegyünk a határra és a szír oldalt kb fél óra alatt letudjuk, kinyitják a nagykaput és bemegyünk a török oldalra amiről azt gondoltuk pár perc alatt abszolváljuk, de ez csak álom. A motorokkal van gond, mert ez a határállomás nincs benn a számítógépes rendszerben mint ahol anno bejöttünk és ez nekik probléma. Próbálom meggyőzni a tisztet, hogy igaz hogy egyszer máshol beléptünk, de ki is mentünk Szíriába, tekintse ezt egy új belépésnek (így is logikus) és gomboljuk újra a kabátot. Elmegy az összes papírral. Néha jön a szárnysegédje aki kb. háromszor legombol 40 TLY-át zavarosan dügyörögve valamit, hogy ez éppen kinek kell, én meg adom szorgalmasan, vigyed kis barátom amíg van addig nincs gond. Úgy két óra múlva jön a tiszt a papírokkal a kezében, hogy mehetünk, de neki is kell 80 líra. Kifizetjük és átlépjük a határt. Utunk során most jut eszembe először, hogy valami bajunk történhet és nem is teljes az örömöm, azon morfondírozom jól tettük-e, hogy ezt az útvonalat választottuk. Hogy miért? Megpróbálom elmondani nagyon röviden.
 

    A virtuális állam, Kurdisztán egy több mint húszmillió lakosú terület, amely jelenleg 5 ország: Törökország, Irán, Azerbajdzsán, Irak és Szíria között oszlik meg. Napjainkban a kurd függetlenségi törekvések leginkább Törökország és Irak életében kavarnak viharokat. A képen Törökország, Irán (keleten) és Irak (délnyugaton) határvidékét láthatjuk. Északon és északkeleten azeri és örmény területek is látszanak.A terület két legjellegzetesebb része a két sóstó: nyugaton, török területen a Van-tó, keleten, Iránban pedig az Urmia-tó. A terület igen magasan helyezkedik el: A Van-tó szintje 1646, az Urmiáé 1275 méterrel van a tengerszint felett. A Van-tavat délen a Délkeleti-Toros 3000-3500 méteres vonulatai, északon az Ala-hegység határolja, a tó északnyugati oldalán fekvő Süphan dagi (a „dagi” törökül hegyet jelent) 4000 méter fölé emelkedik.

    Kurd szervezetek évek óta küzdenek polikitai és katonai eszközökkel a kurd autómia kivívásáért vagy egy kurd állam létrehozásáért. A vidéken más etnikai csoportok is küzdenek autonómiáért vagy önállóságért, többek között az asszírok, szírek és káldeusok. Ezen csoportok érdekei sok esetben megoldhatatlan területi konfliktusban állnak egymással. A fennálló államok, mindenekelőtt Törökország gyakran kemény eszközökkel küzdenek minden önállósági törekvéssel szemben. Szaddám Husszein volt iraki diktátor elítélésének egyik oka az 1987-88 években a kurdok ellen indított hadjárat volt. A két évig tartó hadműveletekben 180 ezer kurdot öltek meg, és Halabdzsa városánál vegyi fegyvert is bevetettek Szaddám Husszein katonái.

    Nos nekünk, ezen a vidéken kellett keresztülmenni, ez a tény okozta izgatottságomat. A konfliktus jelenlétét aznap végig a zsigereinkben éreztük. Mielőtt elindultunk mindenki óva intett bennünket ettől a vidéktől, különösen attól, hogy sötétedés után motorra üljünk. Ugyanis ak-kor van itt a kurd mudzsaheddinek ideje.




FeR1
2009-11-28 20:14:36

Ezen írások során mindig kicsit kiszakadok a hétköznapokból és belecsöppenek ebbe a világba...azon találom magam, hogy már 10 perce álmodozom és csak bambulok

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Kawasaki ER-6n Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár