hirdetés
2008-11-20 , Írta: Sulyok István, Képek: Sulyok István
Bookmark and Share

Valamiféle számomra érthetetlen, monoton kántálásra ébredek. Félig-meddig kinyitom a szemem, próbálok tájékozódni, de még túl sötét van hogy lássak valamit, a tagjaim nem akarnak engedelmeskedni a felkelésnél, olyan mintha nem lennék beolajozva nem is tudom hol vagyok. Az ágyban a szememmel a feleségemet keresem magam mellett, ehelyett egy hangosan szuszogó férfit látok körvonalazódni a félhomályban. Ekkor hirtelen világosság gyúl az agyamban, Istenem végre Szíriában vagyok, a leppói szállodai szobámban próbálok a testembe és a szellemembe életet lehelni, miközben társam még az eddigi út fáradalmait próbálja kipihenni. Ránézek az órámra, reggel negyed öt van, összeszedem minden erőm és odamegyek az ablakhoz, elhúzom a függönyt és kinézek a pirkadatba és a müezzin folyamatos éneklését hallgatom. Amíg kivilágosodik, visszapergetem az eseményeket, tulajdonképpen hogyan is kerültünk Attila barátommal ide.



    Kutatok a közelmúlt élményei között és rögön Albánia ugrik be, ahogy Crna Gora valóban fekete hegyei és gyönyörű tengerpartja után a két ország közötti egyetlen nemzetközi határátkelőjénél az albán Shtuf-nál átléptük a határt. A belépés pillanatok alatt lezajlott – meg is lepődtünk mert nem erre számítottunk, rögtön ízelítőt kaptunk abból a mérhetetlen és általános szegénységből ami végigkísért bennünket utunk albán szakaszán.

    Vegyes érzelmekkel tettem meg az első kilómétereket a Shkoder és Tirana felé kanyargó országúton amely mellett a lépten-nyomon feltűnő betonbunkerek látványa az Enver Hodzsa-i időket idézik. A Dunántúl nagyságú ország majdnem két harmadát hegyek borítják, csak a tengerparti részen találunk némi sík vidéket. Görögország felé az ország Északkeleti részén fekvő Albán-Alpokon kellett átkelnünk (legmagasabb csúcsa 2694 m), talán utazásaim során látott egyik legszebb vidéken robogtunk keresztül. Nem véletlenül nevezik Shquiperia-nak, azaz a Sasok Földjének az országot, bár ennek azért alapvetően más mögöttes tartalma is van. Shkoder és a Dajti-hegy lábánál fekvő Tirana jellegtelen, szocreál stílusú nagyvárosok, némi látnivaló csak a főváros központjában lévő Szkander bég téren fogadott bennünket, ahol a névadó Gjergj Kastrioti Szkander bég lovasszobra uralja a látóteret.
 
   Az emberek alapvetően kedvesek, segítőkészek, bár a hegyeken átkelve eszembe villant, miközben a gumik nyögve, csúszva, sikítva engedelmeskedtek a szerpentin kanyarjainak, hogy az itt élő katolikus klánok között még dívik a vérbosszú intézménye, de úgyanúgy íratlan törvény a vendégszeretet és az adott szó szentsége is.

    Közben felriadok merengésemből, a kántálás megszűnt, a felkelő nap sugarai fátylat borítanak a még alvó Aleppo utcáira, minden mozdulatlan, csak a nyüzsgő éjszakai élet szemete virít innen messziről. 2006. szeptember 26-a van, a Ramadán szent hónapját nemrég kezdték meg, a szállodai portás szerint 21-én. A Ramadán az iszlám öt fő törvénye közül komoly megpróbáltatást jelentő szabály a böjtölés megtartása a ramadán havában. Ilyenkor a hit követői napkeltétől napnyugtáig böjtölnek - nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak és nem élnek házaséletet, ám amikor a nap le-megy, annál nagyobb örömmel adja át magát az evésnek-ivásnak.

    Közel-Keleti utunk során végig éreztük a ramadán jelenlétét, ennek tulajdonítottam azt, hogy az élet kicsit később indult be reggelente mint „normális” esetben. Tovább néztem az ébredező várost – a közterületeken már elkezdték szedni a szemetet – és ismét felidéztem idevezető utunk emlékeit és másodjára Törökországi képek tolultak az agyamba, ahol már harmadjára jártam és valahogy különleges kötődés és szimpátia fűz ehhez az országhoz, talán magyar történelmi vonatkozásai miatt.


    Egyfelől magyarként nehezen tudom elfeledni Mohácsot és a százötven éves hódoltságot, valamint, hogy Mátyás király közép-európai nagyhatalmát a délkeletről érkező hódítók tették tönkre, másfelől tény, hogy a fejedelemségkori Erdély a török védőhatalomnak köszönhette viszonylagos szabadságát, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos török földön kapott védelmet, és hogy az Egyesült Államok mellett Törökország volt a másik állam, amely nem hagyta jóvá a trianoni békeszerződést. A törökök egyébként testvérnépnek tartanak bennünket és ezt lépten-nyomon hangoztatják, de éreztetik is a magyar utazóval kedvességük néha már kellemetlen, zavarba hozza az embert. Görögörszág átmotorozása és a Dardanellák átkompozása után Trója, Pamukkale (Hierapolis) érintésével kerestük fel utunk első konkrét célját, Macarköyt – Magyarfalut, jelenegi nevén Gebizt, ahol a falu lakosainak egy része jelenleg is magyar származásúnak vallja magát.   

    Az Antalyatól kb. 40 km-re ÉK-re fekvő Gebiz (ez a település hivatalos neve) főterén megható látvány a Csíkszentdomonkosiak által az idén álított kis székelykapu, mely szintén a török-magyar testvériséget és barátságot hivatott demonstrálni. Macarköy neve Magyarfalut jelent, és egykor (talán a 17. században) magyar földről rabszolgának elhurcolt foglyok népesítették be, áttértek a muszlim vallásra, törökökké váltak, családi hagyományaik szerint azonban megőrizték származástudatukat. Például a temetőjük, eltérőleg a többi török temetőtől, egészen olyan, mint egy kopjafás székelyföldi vagy felső-tiszai temető. Ismail Uzmay polgármester és a község jelenlévő lakosai nagyon kedvesen, szinte „testvérként” fogadtak bennünket. A minket végig istápoló Tevfik Cakmak nevezetű öregúr búcsuzáskor büszkén mutatja személyi igazolványát, ahová valóban nemzetiségként macar(magyar) van hivatalosan beírva. Vegyes érzelmekkel ülünk vissza motorjainkra és folytattuk utunkat a felkelő nap irányába.

 
    Közben társam is felébred, az emlékezés buborékai elpattannak, mosakodás, pakolás, majd jellegzetes keleti reggeli után Aleppoi városnézés következik.

    Az észak-szíriai város a történelem egyik legrégibb folytonosan lakott települése, melynek lakossága is e történelmi összetettséget jelzi. Zömében muzulmán arabok lakják, de örmények, keresztények, kurdok egyaránt jelentős számban találhatók a városban. A település történetének első emlékei az i.e. VI. évezredből valók, a Tell-Halaf dombban cserépmaradványokat találtak ebből az időszakból. Az i.e. 3. évezred végétől a hettiták uralták ezt a vidéket, s bár átmenetileg Mitanni (i.e. 17. sz.), majd Egyiptom (i.e. 15. sz.) szállta meg, de a hettiták befolyását csak az i.e. 12. sz-ban sikerült felszámolni. Ezt követően birodalmak egész sorához tartozott e stratégiai szempontból fontos település, mely jelenleg Damaszkusz után Szíria második legnagyobb városa. Magyar vonatkozása, hogy Bem József tábornok a világosi fegyverletétel után Törökországba, a török birodalom területére menekült. Így jutott el Aleppoba (arabul Halab) is, ahol később aleppoi basha (pasa) lett. Főbb látványosságként az Omajjád nagymecsetet és az aleppoi citadellát néztük meg, majd a délelőtt fénypontja, a motoros nézelődés következett.
 

    Különleges módja ez a város felderítésének, hiszen közvetlen hatása alá kerül az ember a zajoknak, szagoknak, céltalanul bolyongva belátást kapunk az emberek mindennapi életébe és két-három óra alatt teljesen átfogó érzést kapunk a helyről. Egy valamire azonban figyelni kell, az általam „keleti nyüzsgésnek” nevezett színes, hangos, áttekinthetetlen forgatag nemcsak az úttesten kívül létezik, motorkerékpárral rendkívüli figyelmet és koncentrációt igényel a vezetés, ám ha megszoktuk magunk körül a felfordulást és alkalmazkodtunk a helyzethez jókat lehet nevetgélni a sisak alatt a kialakult forgalmi helyzeteken. Meg kell említenem, hogy ennek ellenére majdnem 11 ezer kilóméteres utunk Közel-Keleti részén még csak egy koccanást sem láttunk, az Európai részen viszont három komoly baleset is útba esett.





freazer
2010-01-31 19:49:28

Nagyon jó írás! Jó volt olvasni! Ismét !

FeR1
2009-11-10 18:05:38

Remek írás, jól átadta az érzést. Sajnos ezekben az országokban(meg a hasonló, kulturájú) még csak sima repülős turistaként jártam, remélem egyszer motorral is beutazhatom őket. Mondjuk egy 990 Adventure alkalmas lenne rá...vagy egy Tenere...vagy F800GS. Minden bizonnyal jobb, mint az YBR250...szóval még egy-két év

hangszoro
2009-10-29 13:05:41

Szívesen, örömmel olvastam, bele tudtam élni magam. Köszönöm!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Figyelő / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki ER-6n Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár