hirdetés
2008-11-28 , Írta: Sulyok István, Képek: Sulyok István
Bookmark and Share

Csodálatos tájakon ereszkedtünk le a Jordán folyó partján létesített Keresztség Régészeti Parkhoz, mely az ősi Bethania közelében van, a Jordán folyó Keleti partján. A park magába foglalja Jézus Krisztus megkeresztelésének a helyszínét, a Jordánon túli települést ahol Keresztelő Szent János egykor élt és prédikált az 1. század elején. Ezen a szentföldi helyen sok bibliai személy megfordult, így Ábrahám, Jákob, Mózes, Joshua, Elijah, Elisha, angolul a környéket Elija’s Hillnek is nevezik.



    Zarándokolnak ide keresztények, muszlimok, zsidók egyaránt, nekünk is megindító élmény volt ezt a szent helyet látni. Itt jelezte a Messiás nyilvánosság előtti első megjelenését Keresztelő Szent János aki a Jordán vizében megkeresztelte Jézust. Ennek a keresztelőmedencének a maradványai még ma is láthatók a park területén. Mivel a terület a Jordán-Izraeli határsávban van (határ a Jordán sodorvonala) csak kísérettel és csoportosan lehet a területre lépni, a turistákat buszok szállítják a park belsejébe. A gyalogos útvonalról nem lehet letérni, megszabott ideig tartózkodhat a csoport a területen, sőt a Jordán partra sem lehet lemenni, csak egy kiépített teraszon lehet nézelődni. Aki pedig egy kis vizet vinne a szent folyóból, annak meg kell elégednie a teraszon lévő márványmedencébe állítólag a folyóból szivattyúzott vízből. Állítólag. Meglepett, hogy maga a folyó viszonlag picike, szélessége ezen a helyen 10-15 méter lehetett, talán bibliai jelentőségénél fogva mindenképpen nagyobbnak, sőt megkockáztatom monumentálisabbnak gondoltam.


    A csoporban volt egy kubai nagymama, aki kísérőjével csak azért jött Jordániába erre a helyre, hogy nemrég született kisunokája megkereszteléséhez innen a szent folyóból vigye a keresztvizet, amit Madabában meg szeretett volna áldatni. Nem tudom ez sikerült-e neki. Maga a bejárás módja illúzióromboló volt számomra, de nagyon felemelő érzés volt mindkettőknek a Bethaniaban töltött délután.
 
    Tovább motoroztunk Dél felé a völgyben, ahol az utat virágzó mezőgazdasági területek, gyümölcsösök szegélyezték melyeken komoly öntözőhálózat van kiépítve és elképzeltem tavaszszal milyen szép lehet mikor minden virágzik. Ahogy közeledtünk a Holt-tengerhez, fokozatosan úgy vált a táj is egyre élettelenebbé mintha a Marsra kerültünk volna.

    A Holt-tenger a Föld legmélyebb ponja, kicsit több mint 400 méterrel fekszik a tengerszint alatt, magas sótartalma miatt (hatszor sósabb a normál tengervíznél) nincs benne semminemű élet. Hossza 73, szélessége 16 kilométer, legnagyobb mélysége 433 m. Ottjártunkkor október elején a víz hőmérséklete kb.28-30 ◦C lehetett. Az első kiépített strandnál megállunk, hogy a rég várt lubickolást megejtsük, leparkoljuk a motorokat, adok 1 Dínárt a kabinos fiúnak, hogy vigyázzon rájuk, bár a Keleten eltöltött rövidke idő után már nem is tudom miért aggódom, talán itthon jobban kéne félnem hogy eltűnik valami. Atti barátom mondja, hogy együnk előtte, puffogva ráálok mert én inkább fürödnék azonnal, de utólag rájöttem igaza volt, jól esett a birkasült párolt rizzsel meg sült zöldségekkel. Bele a vízbe!! Röhögünk mint a gyerekek, semmi sem úgy működik mint ahogy kéne én még ráadásul le is bukok a vízbe, majd a szokásos módon jól megtörlöm a szememet. Ordítás, futok a vízből kifelé, de a tus kb. 200 méterre van amit teljesen vakon és üvöltve teszek meg. Miután kimosom a szemem körülnézek nem látott-e valaki, de csak a társam teste forog a vízben, mert próbál hason úszni, de nem megy neki sehogyan sem. Közben így körülnézve elgondolkodom azon ami olyan furcsa ebben az országban. Sehol senki! Teljesen üresek a strandok (szó szerint) mind itt, mind pedig a Vörös-tengernél (mint ahogy később láttuk), a történelmi nevezetességek konganak az ürességtől, pedig Petrában az árusok még magyarul is kínálják a portékájukat. Nem tudom mi lehet az oka, mert mi utazásunk után sem fejtettük meg a titkot.

    Visszafekszem a vízbe, már „rutinos” vagyok így szétvetett lábakkal a hátamon nézem a hegyeket, a víz túloldalán pedig Betlehemet vagy Jeruzsálemet kutatja a szemem, de a levegő túl párás ahhoz hogy ilyen messzire ellássak, inkább csak sejtem a körvonalakat. A látvány így is felejthetetlen. Este hat óra felé kelünk útra Madaba felé, a tervezett látogatást a fürdőiről híres kis keresztény falucska Hammamat Ma’in felé elhalasztjuk, mert már sötétedik, inkább a festői naplementét nézzük a hágón lévő King Abdullah parkolóból. Fantasztikus látvány. Kebabot vacsorázunk szokás szerint, nagy nehezen pár üveg sört is szerzünk hozzá, alvás, majd másnap reggel irány Petra!


    Általában 6 óra és fél hét körül kelünk, pakolás, reggeli majd a Királyok útján Dél felé indulunk. A Wadi Musá-nál (Mózes-völgy) érjük el Petrát, a homokkősziklák már messziről kiáltanak mintha idegen testek lennének a tájban, nem tudtuk előre hogy ott van a nabateusok ősi városa de érezni lehetett, hogy megérkeztünk.
 
    Sokan sokszor leírták már Petrát, történelmét így nem is rabolnám a Tisztelt Olvasó idejét ezzel, de az érzéseim mindenképp kikívánkoznak belőlem. Mielőtt elindultunk sok filmet megnéztem, leírásokat és útibeszámolókat olvastam az UNESCO világörökség részét is képező ősi városról úgyhogy gondoltam már mindent tudok, mindent láttam nem tud semmi újat nyújtani az, hogy végigsétálok rajta maximum kipipálom, hogy itt is voltam. Ez, mint oly sokszor életemben máskor is badarság volt így gondolnom. Ahogy a Siq-en keresztül beértem a Kincsesházhoz leesett az állam és vagy négy órán keresztül úgy is maradt. Mivel délután volt, egyes helyeken ahol a homokkősziklákból kifaragott épületeket nem érte közvetlen napsütés a rózsaszín minden lehetséges árnyalatában játszottak a kövek, tényleg találó a rózsaszín város elnevezés. A nabateusok pontos eredete ma sem tisztázott, egy biztos, a várost hajdani fontos kereskedelmi utak csomópontjába építették virágkorát i.e. 200 – i.e.10 körüli időkben élte, Kr.u. 106-ban római kézre került. Nekem legjobban a kb. 40 perces kemény felfelé ka-paszkodással megközelíthető, a hegytetőn lévő kolostor tetszett, amit csak a bizánci időben használtak kolostorként, eredeti funkcója pontosan nem ismert. Innen fenséges kilátás nyílik az egész völgyre, vagy fél órán keresztül csak néztem ki a fejemből és próbáltam a látványt, mint egy féltve őrzött fényképet úgy belevésni az agyamba hogy azt soha se felejtsem el.

    Lassan leballagtam Attilához majd egy kis konfliktus után a lovak gazdáival, újból felülhettünk lovainkra, akik a két, több mint 100 kilós magyar motoros súly alatt nyögve, hörögve kitámolyogtak velünk a bejárathoz. Még jó, hogy nem tört el a gerincük, mert kifizethettük volna őket.

 
    Innen ki a sivatagi autópályára és irány utunk legtávolabbi pontja Aqabah. Jordánia Vörös-tengeri partszakasza csak kb 23 km. hosszú ahol ez a népszerű üdülőhely is található. Itt a Vörös-tenger csücskében négy ország találkozik, Egyiptom (Taba), Izrael (Eliat), Jordánia (Aqabah) és Szaúd-Arábia. Innen lehet a szaúdi határ felé vezető út mellett lévő kompkikötőből pl. motorral is átkelni az öblön Egyiptomba is. A város nem különösebben izgalmas, mert olyan mint bármelyik mediterrán üdülőhely, nemúgy a víz alatti világ! Gyorsan szállást kerestünk, az első utunkba eső szálloda az Aqabah Gulf Hotel, rövid alku után megegyezünk (hogy ne a külföldi tarifát kelljen fizetni), ugyanis a Hotel majdnem tök üres és következik a felpakolás, fürdő cucc fel és le a strandra.
 

    Ki akarunk menni a városból, de nem akarjuk keresgéléssel az időt húzni, leintek egy taxit és elindulunk tovább Dél felé a tengerparton és meglepve látjuk, hogy sehol senki a strandok ugyanúgy üresek mint a Holt-tengernél. Amint látok egy nyitvalévő strandi elárusítóhelyet szólok a taxisnak, hogy álljon meg majd fél hétre jöjjön vissza értünk, de lealkudja hatra, mert a ramadan alatt fél héttől lehet ételt-italt magukhoz venni és addigra otthon akar lenni. Megértem. Bérelünk egy uszonyt, pipát, szemüveget és irány a víz! Csak azért nem esik itt is le az állam mint Petrában, mert bejönne a víz a számba, de egyszerűen csodálatos amit a víz alatt látok! A horvát és olasz tengerpartok szegényes élővilágához képest olyan, mintha egy hatalmas akváriumban úsznék, csak kapkodom a fejem a sokfajta hal, kagyló, korall, szín láttán.

    A taxi dudálása riaszt ki bennünket a vízből, gyorsan megtörölközünk, felkapjuk a ruháinkat és 15 perc múlva már a szállodában „esedezem” két üveg hideg sörért, no meg az elmaradhatatlan rakiért. Kezd már elegem lenni az ouzóhoz hasonló ánizsos italból – már két hete ezt iszom - de legalább nem kell fogat mosni, mert olyan mintha Negrot szopogatnák, de szinte csak ezt a töményitalt lehet kapni. Végül is ilyenkor az ember azt eszi meg azt issza, amit a helyiek. Unicumot majd iszom otthon (egyébként a bárban volt, gondolom a sok magyar turistának akartak kedveskedni, csak már nincs aki megigya). Benyomjuk a szokásos sült bárányhúsunkat és eltesszük magunkat másnapra, ugyanis vár bennünket a Wadi Rum!


    A reggeli szokásos pita-juhsajt-zöldségek-birkafelvágott után kivételesen csak úgy, rövidgatyában és pólóban (nem helyes!) nekivágunk az Amman felé vezető autópályának, hogy a legendás szépségű sivatagi tájat végre láthassuk. Quweirahnál letérünk és Kelet felé fordu-lunk, majd vörös homokkősziklák és hegyek között haladunk a terület bejárata felé néha vadon élő tevéket kerülgetve. A Visitor Centernél leparkoljuk a Bömösöket és 45 JOD-ért bérelünk sofőröstől egy terepjárót, ami végégvisz bennünket a látnivalókon.


 
    Az Aqabaától mintegy 70 km-re található a Rum folyó kiszáradt medrének környéke. A szél fodrozta homoktengerből kiemelkedő kisebb-nagyobb sziklaszigetek között szinte kézzelfogható a csend és a nyugalom. Sokak szerint a világ legszebb sivatagi tája és egyáltalán nem véletlen, hogy a Hold-völgyének hívják. A Wadi Rum magasba szökő hegycsúcsai, és a természet alkotta képződményei már Arábiai Lawrence-t is lenyűgözték, mint valamennyi előtte és utána erre járt utazót. Ez a táj volt Faisal Bin Hussein herceg és Lawrence főhadiszállása az első világháború alatt, az oszmán törökök elleni arab forradalmi harcok során, ők szervezték többek között a beduinokat is ütőképes hadsereggé. Aki ellátogat a Wadi Rum-ba, az egy életre szóló élménnyel lesz gazdagabb ezt biztosan álíthatom. Gyors üdítőzés, egy kis csevegés egy francia turistacsoport néhány tagjával, vissza a szállodába és fürdés majd vacsora. Nem sokat beszélgettünk, mind a ketten a saját gondolatainkal voltunk elfoglalva, kimondatlanul is tudtuk, hogy holnaptól Északnak fordítjuk a motorok csőrét és megkezdjük az utunkat Hazafelé. Tudtuk azt is, hogy még sok szép élmény vár ránk a visszaúton, de szép lassan és biztosan haladunk túránk vége felé.





freazer
2010-01-31 20:32:52

Tetszik ez a folytatásos írás! Bele tudja élni magát az ember!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kiadja a Media City Magyarország Kft. | 1053 Budapest, Kecskeméti u. 5. | Tel: 225-2390
MediaCity Magyarország Kft.
CHIP Online / Családi Lap / Digitális Fotó / Műszaki Magazin / IPM


Legnépszerűbb motorok: Honda CBR 125 R Aprilia RS 50 Yamaha YZF-R1 2009 Aprilia RS 125 Yamaha XT 660 Z Ténéré Aprilia SR 50 LC - 1997 Suzuki DL650 V-Strom Honda XL700V Transalp Honda CB600F Hornet 2005- Aprilia SR 50 DiTech Factory R Suzuki SV650 2003- Honda CBF 600 S 2008- Yamaha TDM850 1996- Yamaha Vmax 2009- Suzuki GSR 600 Yamaha YZF-R125 Suzuki GSX-R1000 K9 Yamaha XV535 Virago Kawasaki Ninja 250 R Suzuki GSX 1300 R Hayabusa 2008- Honda CBF500 Suzuki DR-Z 400 SM 2005 Honda CBR1000RR Fire Blade 2009 Yamaha XT1200Z Super Ténéré Kawasaki ER-6n Kawasaki Z750 2008 Honda VFR 800 2003- KTM 1190 RC8 R 2009 Honda VTX 1800 BMW R 1200 GS 2010 Suzuki GSX-R600 2006-2007 Kawasaki ZX-10R Triumph Tiger 1050 Moto Guzzi V7 Classic 2008 Honda CBF125 2009 BMW S 1000 RR 2010 Suzuki Intruder C 1800 R Yamaha XJ6 Diversion 2009 Honda Hornet 600 Kawasaki ER-6n 2009 Suzuki GSX-R 600 K8 MV Agusta F4 Derbi Senda DRD Pro SM / Enduro Yamaha SR125 1997- Honda CBR600RR 2005-2006 Yamaha XJ6 2009 Honda VTR250 2009 Kawasaki KLR650 / R Suzuki B-King KTM 990 Supermoto T 2009
És ezt olvasta már?Bezár